Ahol vákuum van, ott vákuum van. A pártját és a benne bízókat eláruló Bajnai Párizsból integet, az MSZP a belső háborúit hatszáznyolcvanharmadszor nevezi megújulásnak, a személyiséghiányos többi pszeudo-formáció pedig szinte mindegy, hogy mit mond. Maradt Gyurcsány, aki rSokak Magyarországa címmel röpiratot írt. El is olvastuk.

Az elemzés nagyjából három részre osztható. Az első egy, a múltra visszatekintő helyzetleírás, a második a mai kormány beazonosítása, a harmadik pedig mintha egy majdani kormányprogram előharsonája lenne. Úgy tűnik, hogy a korábbi miniszterelnöknek elege lett a bénázásból. Úgy látja, hogy egy következő generáció nem fogja nekik, úgy tetszik, a ballib oldalnak megbocsátani, hogy hagyták ezt az orbáni ámokfutást, hagyták az ország lerablását, kivezetését az Európai Unióból. Nem kizárt, hogy a DK elnöke - sokak örömére és bánatára - eldöntötte: elege van a gyurcsányozásból. A "de jókat mond, de jól beszél, de ne ő mondja, ne ő írja" típusú szövegekből, a "megosztó személyiség" és "az addig jó a Fidesznek, amíg ő van" jellegű mantrákból. Ezek a mondatok amúgy is a Fideszt erősítik, akkor is, ha a panaszos elvileg aggódva nyavalyog.

Ez az út, amelyre Gyurcsány Ferenc most lépett hosszú, rögös, nem is tudni, hogy hova vezet, de ha megnézzük a személyi kínálat többi részét, akkor Orbán utolsó legyőzője jó irányba kapisgál.

A DK három fő lépésben gondolkodik a kormányváltás érdekében: meg kell egyezni a baloldal többi pártjával, hiszen a választási rendszer csak akkor ad esélyt a kormánypárti jelölt legyőzésére, ha egyetlen erős ellenfél indul vele szemben. Ezt diktálja a választási törvény és a józan ész. Ehhez Gyurcsány szerint erős és közös vezető kell. (Azt a kérdést megkerüli, hogy ez ő lenne-e.) A harmadik pont az Orbán utáni stratégia megalkotása. A szerző arra a megállapításra jut, hogy a baloldalnak (nevezzük most őket egységes halmazban demokratáknak) 2006 óta nincsenek közösségi élményei. Az emberek nem Orbánt szeretik, hanem az ellenzék kormányzóképességét hiányolják. Ennek megteremtése a legsürgősebb feladat.

Gyurcsány Ferenc arra is vállalkozik, hogy újra defiiniálja a baloldalt. Szerinte a baloldali mentalitás az, amikor valaki a szabad emberek közösségét úgy kívánja megszervezni, hogy származásától, családi hátterétől függetlenül bárki az lehessen, amivé tehetsége, szorgalma, teljesítménye alapján válhat úgy, hogy mindeközben elfogadjuk és támogatjuk: önmagunkon kívül másokért is felelősek vagyunk. Ezzel fordul szembe Orbán társadalomkülönbségeket növelő politikájával és igyekszik kikerülni a populizmus szirénjeit is.

Sokakkal ellentétben úgy látja, hogy az ellenzéki pártok versengése inkább termékenyen hat, hiszen mindenkiről kiderül, hogy kicsoda, mit gondol a világról és van-e ereje a megkapaszkodáshoz. Afféle tisztázó verseny ez, amely után valakik állva maradnak, mások pedig életképtelenségük okán eltűnnek.

Ugyancsak tanulságos az a kijelentése, hogy Orbánnal és rendszerével nincs kiegyezés, A kormányt kerekperec bűnszövetkezetnek nevezi. Ez a teljes elzárkózás elvileg logikus, hiszen a jelenlegi rendszer nem szabad, nem demokratikus, mérhetetlenül korrupt és bunkó. De legalább egyre több a szegény ember. Ez a megjegyzése mégis különös, mert előre vetít egy konfliktust az MSZP-vel, amely az utóbbi hónapokban feltűnően egyetért Orbán bizonyos lépéseivel. Hogyan lesz majd közös vezetővel útnak indított választási párt, vagy valamilyen közös formáció, ha egyesek időnként mégis csak ott ülnek Orbán asztalánál? (Schiffer LMP-je nem számít, ők a Fidesz részei.) Érdekes az is, hogy nyíltan beszél Orbánék elszámoltatásáról. Igaz, nem biztosokat küldene erre a célra, hanem a Polt Péter által ellapított ügyeket egy új és korrekt igazságszolgáltatással vizsgáltatná ki.

Ugyancsak fontos része a Sokak Magyarországa című röpiratnak, hogy Gyurcsány reális, betartható programot ígér pártjától jövő februárra. Nem ígér kánaánt, gyors gyarapodást, de méltóságot, méltányosságot, szolidaritást, a szegények, elesettek védelmét, egy új esélyt igen. Ahogy fogalmaz: az elfeledett kétharmad, a csendbe burkolózó hatmillió magyar megszólítását.

Nem divat leírni, de mi megtesszük: ez egy alapos és fontos tanulmány, amely lehet támasz, egyfajta viszonyítási pont. Lehet támogatni, vitatni, leszólni, bármit. De ettől még van, és egy párt egész biztosan ezt fogja követni.

Gyurcsány Ferenc újabb lépést tett saját személyes történetében is. A fejében van egy világos, úgy fest, hogy koherens terv, tudja, honnan hova akar eljutni. Nem arra vár, hogy a világ, vagy a Fideszen belüli meccsek buktassák meg Orbánt. Fel akar készülni a váltásra, bármikor is hozza el az idő. A felkészülést ezennel megkezdte.

Amúgy sem, de tegnap végképp nem lettünk volna Orbán Viktor családtagjai a vacsoraasztalnál. Simicska, a "geci vagy!" hadművelet keretében bekavart a TV2 körüli panamába, és Deutsch Sosemdrogoztam Tamás is elbukta az Altus-ügyben tett szánalmas kísérletét.

Ha jól értjük a Kávézóban üldögélve a jogvitát, akkor pár éve a Fidesz egy strómanján keresztül - két ügyvezetőt kinevezve - megvette a TV2-t. Azonban kellő óvatossággal beleírta a szerződésbe, valahol az apróbetűs részbe, hogy attól még az övé marad, hogy a két ügyvezetőn keresztül gyakorolja tulajdonosi jogokat. Ergo, bármikor újra a nevére veheti. A strómant Simicska Lajosnak hívták. Mert akkor még baráti volt. 

Azóta Lali bedühödött, mert nem nyert meg néhány pályázatot - azóta sok embert tett utcára a Közgép - gecinek és komcsi katonaspiclinek nevezte egykori kollégiumi szobatársát. A Fidesz (vagyis Orbán) a rulettkeréken pörgetve egy Vajna nevű nemzetközi szélhámost nevezett ki új strómannak ebben a médiabizniszben, hogy vegye át az eddig is minimum baráti hírműsorokat gyártó TV2-t.

A régi stróman - vagyis Simicska - azonban, lehívva az opciót, beelőzött, bejelentette vételi szándékát, ezzel szopóágra küldve Orbánt és Vajnát is. Az biztos, hogy perek következnek. Küzdelem lesz, hogy ki üljön be a tévés főember székébe. Az illető kaphat-e a mi pénzünkön állami megrendelést, reklámot? Az RTL-től igazolt ember is nézhet, hogy hova keveredett. Ő korábban ellenállt a Fidesz-hatalomnak, most meg lepaktált velük. Az sem biztos, hogy ha Lali nyer, akkor sokáig lesz TV2. Lesz új pályázat és így tovább. Mindenesetre ha valami Sztárban sztár, az ez. Dőljünk hátra egy popcornnal és nézzük a mozit.

Valószínűleg Deutsch Tamás is nézett, mint a moziban, amikor az illetékes főigazgató közölte vele, hogy nincs itt semmi látnivaló Altus-ügyben. Minden szabályos, és az uniós törvényeknek megfelelően történt. Gyurcsány Ferenc cége, mint egy konzorcium vezetője tökéletesen megfelelt a pályázati kiírásnak. Lázár Jánosnak annyi ereje maradt, hogy óbégatott egyet: miért zárt ülésen tárgyalták az ügyet? Vicces, amikor egy fideszes politikus, amelyik szügyig gázol a zűrzavaros ügyekben - maradjunk csak a trafikmutyinál - a nyilvánosságot és átláthatóságot kéri számon az Unión. Megint nem sikerült fogást találni Gyurcsány Ferencen és még Simicska is akciózott egy szellemeset. 

Nem volt jó napja a diktátornak. És egyre több ilyen lesz.

Kirajzolódik egyfajta láncolat abból, ahogy az MSZP-ben történnek az események. Kiszivárog egy több hónapos Orbán-beszéd, amelyben Hiller Istvánról, mint nemzetben gondolkodó szocialista vezetőről beszél. Néhány napja kiderül, hogy az MSZP irodáit, Csányi Sándor egy cége veszi meg. Végül Hiller bejelenti, hogy nem ugrana el a feladat elől, ha az MSZP megújítása a tét. Csendben egy Fidesz-MSZP nagykoalíció készül a háttérben?

Az utóbbi napokban koncentrált támadás indult Tóbiás József ellen. Lassan nincs olyan sajtótermék, amelyik ne az MSZP válságáról értekezne. Kétségtelen, hogy "Tóbiról" nem ordít a karizma, pártja támogatottsága stagnál. Még a legelszántabb szocialista párttag sem látja benne Orbán 2018-as kihívóját sem, nemhogy egy leendő miniszterelnököt. A háttérből azt hallani, hogy Mesterházy Attila akar visszatérni, akit - és szövetségeseit - az sem riaszt vissza, hogy amikor ő állt az élre, kétszer lett Orbánnak kétharmada, és a magyar baloldal minden idők leggyengébb kampányát nyomta - az együttes Juhász Péter szerint talán nem véletlenül. Ő legalább is szóvá tette, hogy a szocik mindent leállítottak, amikor Rogán Antal botrányos belvárosi ügyeit kellett volna szellőzeteni a választás előtt.

Mondanánk, hogy kapkodás és fejetlenség tapasztalható a Jókai utcában, de lassan Jókai utca sincs. Pontosabban, Jókai utca van, de ott MSZP-székház már alig. Ez a történet is különös. Az anyagi gondokkal terhelt, adósságot görgető MSZP számos székházát, irodáját adta el, sajtóinformációk szerint az ingatlanvagyon negyedét - Csányi Sándor egyik cégének, az OTP Faktoringnak. Olyan kizárt lenne, hogy egy ilyen vétel előtt Csányi egyeztet Orbánnal, netán kifejezetten ő rendelte meg a tranzakciót, így hozva függő helyzetbe és a szalonellenzék szerepébe a túlélésre játszó MSZP-t? Hogy Orbán és Csányi között ilyen viszony simán működik, ezt talán senki sem kétli. Különben is, mi szüksége lenne egy OTP-cégnek bármilyen MSZP-irodára?

A köldökzsinór mindenesetre létezni látszik. Orbán pedig abban a Hiller Istvánban látja a baloldal, számára is elfogadható jövőjét, aki éppen ma nyilatkozta, hogy "nem ugrana el." Ráadásul, mondta másutt, 2006-ban, az utolsó győzelem idején ő volt az elnök. 

El is indult a találgatás, ki lesz az új főnök. Felbukkant, majd gyorsan eltűnt egy pécsi fiatalember, bizonyos Tóth Bertalan, most meg Harangozó Tamás nevét tesztelgetik. Örök ígéretnek pedig ott van Botka László Szegedről, akit a párton belül már "Vaci Lacinak" neveznek, annyit vívódik.

Ha ehhez odaillesztjük, hogy az MSZP pozitív semlegességet hirdetett menekültügyben, tartózkodtak a katonák határra vezénylésekor, szétszavaztak a budapesti olimpia kapcsán, akkor ezek mind a Fidesznek tett gesztusként is értékelhetők. Orbánnak is jobb lenne kifelé, hogy 2018-ban nem a vállalhatatlan, külföldön végképp szalonképtelen Jobbikkal, hanem az elfogadott szocialistákkal kötne szövetséget. Jól ráfogná, hogy ez az új nemzeti egységkormány, az MSZP segítene preparálni az összetört szövetségesi kapcsolatokat.

Ördögtől való elmélet? Nem hinnénk, hogy így lenne. 1996-ban Orbán és Torgyán még egymás ellen harcolt, majd mégis összejött a Fidesz-FKgP koalíció. Orbánban ez a váratlanság megvan, az MSZP-nek pedig lehet, hogy ez az esély a politikai túlélésre, kormányzati posztokra - és Gyurcsánytól is egy életre megszabadulnának.

Az egy másik kérdés, hogy az az MSZP mennyit érne.

Tanulságos interjút adott a Hír TV vezérigazgató-helyettese. Azt állította, hogy régen az Orbán-kormány megrendelt tőlük, de ez már nincs így, sőt, ők a szabadság szigete. Akkor mi most megmondjuk neki, hogy ez nincs így, sőt. A beismerő vallomás nem teszi semmissé a korábbi bűnöket. Ráadásul a régi arcok is megmaradtak.

Különös világ a jobboldali, akarjuk mondani, fideszes médiamunkás. Úgy gondolja, hogy ha a tulaj, bizonyos Simicska összevész a Gazdával valamilyen zsetonon, amely egyébként leginkább német mérnökök, dán tehenészek és olasz varrónők pénze, majd ezek után gecinek nevezi korábbi kollégiumi szobatársát, akkor mindenki hasra fog esni?

Az Európa Kávézó nem esik hasra. Emlékeztetjük az Olvasót, hogy a Hír TV beismerte, amit persze mindenki tudott, hogy a Fidesz megrendelésére dolgoztak. Amennyiben munka a hírhamisítás, a hazudozás, mások aljas lejáratása. A vezérhelyettes, hogy magukat most pozitívan ábrázolja, bevallja, hogy amit a gecizésig csináltak, az sima göbbelsi propaganda volt. Fokozni is tudja, amikor kijelenti, hogy munkatársaikat, képernyős arcaikat meg akarták venni kilóra, sőt meg is fenyegették őket az Orbán-kormány emberei, hogy igazoljanak át az MTV-be. (Köztévét nem írunk fideszes propaganda csatornára...) Ez azt jelenti, hogy ugyanazok az arcok, akik eddig kiszolgálták a Fidesz összes kérését, nyaltak ezerrel és hazudoztak szemrebbenés nélkül, azok hősiesen most a szabadságsziget arcaivá válnak?

Tudjuk, hogy a purgatórium bonyolult hely. Simicska megpróbálkozhat egy hiteles tévécsatorna tulajdonosává válni, de nem fog menni. Ahhoz az ő személye hiteltelen, meg azok is, akik adásaiban megjelennek. Most akkor meg kéne kérdezni ezeket a műsorkészítőket, hogy mit gondolnak korábbi "munkásságukról", hogy akkor gondolták-e magukról, hogy szolgálják a sajtószabadságot, vagy most, amikor néha már be lehet szólni a Fidesznek azért, amiért korábban tilos volt.

Nem csak a purgatórium, hanem a hírverseny is bonyolult, meg a nézettség is. A híradók hajtanak a nézők kegyeire. Ezért is egy bocsánatkéréssel kellett volna kezdenie a Hír TV vezérigazgató-helyettesének. Vagy elmondani őszintén, hogy mikor és hogyan értesültek a tévészékház ostromáról, hogy csak ők lehettek ott élő adásra alkalmas közvetítő kocsival. Ez elmaradt. De ha mindezt el is mondta volna, az általuk és segítségükkel összetört lelkek és becsületek már nem ragaszthatók össze.

Végül: azok, akik maradtak, mind úgy gondolják, hogy Orbán geci? Az némi előrelépés lenne...

Böffent, rókázott valaki, aki tulajdonképpen Orbán Viktor magyar hangja. Így is kezeljük. A CÖF-rendezvényeken írófejedelemnek nevezett figura, akinek szövegei nagyjából Jaross Andor 1944-es színvonalán fogalmazódnak meg.

Örökös menlevele az ötös számú párttagkönyv, amit akkor fedezett fel újra valamelyik sublótfiókban, amikor Orbán először hatalomra került. Az átkos Horn-kormány idején - amikor Orbán kis híján kiesett az 1994-es országgyűlésből - a Népszabadságban üldögélt és nevezte saját pártját, a Fideszt, kokainbárók Kolumbia-alsón fogvatartott szervezetének. Ilyen ez a morál. Amikor a szocik kormányoztak, Amerikáról ment forgatni közpénzen, amikor Orbán, akkor Erdélyt szaladt felfedezni a mi pénzünkön.

Amit mond és ahogy mondja, az a Fidesz. Ez a fej, ez a testtartás, ez a vigyor. Nem számít senki és semmi. Sem isten, sem ember. Orbán világa ez. Átgázolunk, megalázunk, semmibe veszünk. Törtetünk, lenyúlunk. Kiszolgáljuk a legalantalasabb ösztönöket, mert gyűlölünk mindenkit, akik nem mi vagyunk. Tele vagyunk kisebbségi érzésekkel, amit az Orbán nevű brancsvezér által teremtett akolmeleg kompenzál. Mindaddig, amíg hatalom, pénz és megvett vagy megfélemlített emberek ezt garantálják.

Az Európa Kávézó büszke arra, hogy nem tartozik ebbe a brancsba, de.nem érdemes csodálkozni azon, hogy Magyarország ma ilyen állapotban van. Hazánkat egy Fidesz nevű bűnszervezet írányítja politikai, gazdasági, morális és kulturális értelemben egyaránt. Ennek hordaléka az ilyen ember. A szemétdomb az szemétdomb, a pöcegödör az pöcegödör. Szép kihívás lesz innen feltámasztani Magyarországot.

P. S.: Nem idéztük a címben szereplő valaki frissen megjelent írását, mert akkor ránk is fröccsenne az okádékból. Aki akarja, megtalálja a neten. Keresse a Fidesz-közeli portálokon.

Ami történt, az ötvenes éveket idézi. Az ügyészség nem cáfolta Tátrai Miklós szavait, hogy a vádhatóság valamelyik, embere az ügyvédjén keresztül ajánlatot tett neki: ha Gyurcsány Ferencre vall Sukoró-ügyben, akkor ő mehet, és Orbán egyetlen demokrata ellenfele bevarrható lesz. Tátrai - és a vagyonügynökség másik vezetője - Császy Zsolt azonban nem vette magára a bűncselekményre való felszólítást. Cserébe elsőfokon durva letöltendő büntetésre ítélték őket.

Úgy látjuk itt, a Kávézóban, hogy a magyar nyilvánosság nincs tisztában annak jelentőségével, amit Tátrai mondott. Itt két, ártatlanul meghurcolt embert gyakorlatilag megzsarolt a magyar vádhatóság. Ez még csak nem is vádalku, mert ott a bűncselekményt elkövető embernek azzal ígérnek csökkentett büntetést vagy felmentést, hogy egy náluk súlyosabb bűncselekményt elkövetőt a vallomásuk, információik alapján lehessen elkapni és elítélni. 

Itt azonban nem erről van szó. A magyar államot semmilyen kár nem érte - ellenben a fideszes politikusok ingatlan- föld- uniós péntügyi stb. stb. machinációval. A kár annyi, hogy Orbán - és persze korábbi ügyvédje, a feljelentő Schiffer András - miatt meghiúsult egy eurómilliárdokat és több ezer új munkahelyet teremtő beruházás. Ez is egyfajta hűtlen kezelés. Ahhoz hasonlatos, mint amikor a Gyurcsány-kormány idején a Fidesz tüntetett a dunaújvárosi Hankook-beruházás ellen, aztán kormányra kerülve már a cég új fejlesztéseivel ünnepeltették magukat. Itt jegyezzük meg, hogy a sukorói beruházást tervezőkkel Orbán is találkozott a Martonyi-villában, ennek részleteit az ügyészség soha nem vizsgálta.

Hogy Tátrai és Császy nem tört meg, az nem is kisebbfajta hősköltemény. Hányan tették volna meg, hogy inkább vallanak valakire, csak hogy szabaduljanak? Tízből nyolcan? Mégsem tették, mert tudták és tudják, hogy ők maguk is ártatlanok, sőt a miniszterelnök is, aki csak egy Magyarországnak hasznot hozó beruházást akart tető alá hozni. Volt már olyan bűnügy - a magyar nyilvánosság efelett is elsiklott -, ahol megszülettek a terhelő vallomások, amelyeket aztán a tárgyalás során vissza is vontak. Tátrai és Császy mégsem ezt tették. Hány rokon, barát nyúzhatta őket, hogy ér ez neked ennyit? Nem mindegy? Mondj valamit Gyurcsányra és este már otthon vacsorázol. De nem tehetem, válaszolhatta a két korábbi köztisztviselő, mert ő sem követett el semmit, meg én sem. (Amúgy, nem furcsa, hogy az akkor kormányon levő mai MSZP mélyen hallgat, és még véletlenül sem ad ki legalább egy tiltakozó közleményt?)

Most itt ülnek az elsőfokon kiszabott börtönbüntetéssel, várják a további tárgyalásokat, és nincs kétségünk felőle, hogy ha kell, Strasbourgban fognak nyerni. Nevüket meghurcolták, de a hitük nem veszett el: tudják, hogy ártatlanok.

E per árnyékában közben egy másik koncepciós perben (UD Zrt.) - ha megrovásért is - de bűnösnek mondták ki Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt. Ők is ártatlanok, a bűnösök jól fizető kormányzati pozícióban ülnek.

Ez az Orbán-rezsim lényege. Ha velem vagy, lesz pénzed, hatalmad, igazmagyar leszel és elsikálom a bűneid, de ha nem, akkor véged. Orbán utolsó legyőzőjére és örök ellenfelére pályázott, de nem jött be. De valakiken bosszút kellett állni. És tanuljon a mai fideszes had abból is, hogy mivel szembement a diktátorral, saját korábbi igazságügyi minisztere is bűnös lett. Annyival van beljebb, hogy börtön nem fenyegeti.

Ne feledd, Olvasó, így járhatsz Te is. 

Ahogy az várható volt, a rendszerbontónak nevezett népszavazási kezdeményezés már az aláírásgyűjtésnél elbukott. A fő felelős a Fidesz, amely szigorítva átírta a népszavazási törvényt, de hibásak a javaslatot végig nem gondoló civilek is.

A szükséges 200 ezer helyett 87 ezer aláírást gyűjtöttek a civilek, a mogéjük felsorakozó pártok és érdekvédelmi szervezetek az általuk javasolt népszavazás első kérdésének kiírhatósága érdekében. A többi állva maradt négy kérdésben nyilván hasonló lehet a végösszeg. Hogy ez kudarc? Annyi biztos, hogy nehezen magyarázható.

A civilek ezt már ott elrontották, hogy a pártokat kikerülve, azok megkérdezése nélkül 19 (!) kérdésben meghirdették a népszavazást március 15-én. Esélyt sem hagytak arra, hogy a politikában rutinos, hasonló helyzeteket már átélő politikai szervezetek esetleg figyelmeztessék őket arra, hogy 3-4 kérdésben is nehéz eljuttatni a témák tartalmát a választókhoz, hát még 19 esetében. Azt sem kapták meg a pártok, hogy esetleg más kérdéseket javasoljanak, ha már a civilek ragaszkodnak a népszavazáshoz. 

Ahogy várható volt a fideszes káderekből álló Nemzeti Választási Iroda alaposan kiherélte a kezdeményezést. Öt, szinte neutrális témát hagytak a placcon. Olyanokat, amelyek esetében teljesen felesleges a népszavazás, hiszen egy sima feles kormánytöbbség dönthet például arról, hogy hány év legyen a tankötelezettség korhatára.

A civilek nem számoltak azzal sem, hogy kifelé kommunikálhatatlan, hogy a Fidesz átírta a régi szabályokat. Ma egy vizitdíjról sem lehetne népszavazni, nem is engedélyeznék. Eközben az érvényességi küszöböt négymillió szavazóra emelték. Ennek elérése gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás.

A demokratikus pártok - a DK kivételével - beálltak a sorba és próbálkoztak a kérdőívekkel. Ha belegondolunk, hogy hat párt, több civil szervezet és szakszervezet tudott 87 ezer aláírást gyűjteni, az lehet a rossz szervezés miatt is, de valószínű, hogy a kérdések nem érték el az ingerküszöböt. 87 ezer végképp nekikeseredett, de megtévesztett polgár pedig elhitte, hogy a kötelező kamarai tagság megszüntetése majd megbontja Orbán rendszerét. Nehéz lenne a DK-ra is mutogatni, hiszen ha ez a sok szervezet tudott ennyi aláírás összeszedni, a DK-nak kellett volna a maradék 113 ezret?

Feltételezve az LMP, az MSZP, az Együtt, az MLP vagy a Szolidaritás jóhiszeműségét és tenniakarását, akkor meg kínos, hogy csak ennyi embert sikerült mozgósítaniuk. A DK bölcsen kimaradt a kudarcból.

A győztes a Fidesz, amely vigyorogva konstatálhatja: béna és megosztott az ellenzék, ráadásul hosszú időre elszállt az esélye egy reálisan kormánybuktatásra alkalmas népszavazás beindításának. Rosszmájúak szerint a kezdeményezők épp a Fidesz érdekeit szolgálták, hiszen előre tudhatták, ez a dolog bukni fog és a Fidesz érdeke minden csalódás, amely az ellenzéket érheti. Aggasztó, hogy október 23-ára újabb javaslattal is előrukkolnának a friss kudarc után.

Pedig a csend most jobb lenne egy kicsit.

A következő másfél év legfontosabb kérdése az lesz a magyar pártpolitikában, hogy megelőzi-e a Jobbik a Fideszt, illetve a DK az MSZP-t. Az erő még a nagyobbaknál van, de az idő akár a kisebbeknek is kedvezhet.

Az Európa Kávézóban úgy látjuk, hogy Orbán tulajdonképpen nem is a menekültek, hanem a Jobbik ellen harcol. Nyár elejére Vona Gábor pártja nagyon megközelítette a Fideszt, így az ő megállításukra született meg a harcias, a magyar határt és a kereszténységet Európában is védő légvári vitéz akciója és imázsa. A Jobbik muníciója nagyrészt az idegengyűlölet, a haza megvédése, ráadásul kereszteket is állítottak orrba-szájba, hát Orbán elő kellett, hogy vegye a keresztény Európáért rettenetes aggódó politikus maszkját. Sokak szerint jól is áll neki.

Szerintünk azonban Orbán szerepet játszik. Attól retteg, hogy Vona, akit ő melengetett a keblén Szövetség a Nemzetért nevet viselő, azóta kimúlt polgári körében, egész egyszerűen megelőzi a Fideszt. Aggasztó jeleként értékelhette például a kistesó tapolcai győzelmét. Ezért van az, hogy Vona bármit kiejt a száján, Orbán megvalósítja. A kerítést is először a Jobbik emlegette, meg a határvadász századokat is. Nosza, lett kerítés, meg a határra küldött katonaság, rendőrség és terrorelhárító. A munkahelyeinkért és kultúránkért aggódó plakátokat akár a Jobbik is kitehette volna. Vonáéknak nem maradt más választása, mint Orbánt támogatni, vele szavazni és kórusban felmondani az Európa és unióellenes szólamokat. Nyilván egy jobbikost is hájjal kenegetnek ha egy magyar külügyért, még ha Szijjártó is, beszól mindenkinek, főleg a Nagy-Magyarországot bitorló szomszédoknak. A kutatások szerint Orbán egyelőre elérte a célját, legalább is megtartotta a távolságot közte és kihívója között. Ettől még a mindent ellopó, mélykorrupt Fidesz nem lesz páholyban a jobboldalon tisztának látszó Jobbikkal szemben. Orbán esélyeit növeli, hogy nála az igazságszolgáltatás, a titkosszolgálat, meg a rengeteg pénz. Ugyanakkor az idő koptat. Ötödik éve kormányozni fárasztó. Vérveszteségekkel jár, és az ország ráunhat a 26 éve nézett Orbán fejére is.

Rettegő demokraták nemzethalált vizionálnak a Jobbik ideiglenes elsősége esetén. Ezt teszi Orbán is. Folyton azzal eteti néppárti társait, hogy ha ő nincs, a Jobbik jön. Ezért kapaszkodik, migránsozik. Mert ha a Jobbik egyszer elékerül, már nincs érve a Néppárt előtt, amely a megtartása mellett szólna. Pedig Vona esetleges térhódítása, amelyhez, persze a látottnál nagyobb szellemi, politikai kapacitás kellene, szakemberben sem áll olyan jól a nyilas formáció, akár észhez is téríthetné a balliberális oldalt, hogy ami eddig náluk történt, az kevés a demokratikus fordulathoz.

És már el is érkeztünk a másik meccshez. Az MSZP pontosan azt teszi, amit a Fidesz. Húz egy lapot arra, hogy az egyre erősebb és a saját oldalán a hitelét visszaszerző Gyurcsány Ferencet meg kell állítani. Erre kínál apropót a menekültügy. Erre született a pozitív semlegesség nevű hadművelet. A szocialisták Baja Ferencbe ojtott agytrösztje elemezte a kutatásokat és megállapította, hogy a baloldali ember is fél a migránstól, részben támogatja Orbán pánikalapú honvédő háborúját. Hagyjuk meg tehát az akciózó, menekülteket befogadó Gyurcsányt és DK-ját a kisebbségi álláspontban, amely toleranciára, humánumra épít. Az MSZP érzi, hogy Orbánt ne, de úgy láthatják: érteni kell a baloldali szavazók lelkét, és bizony, bennük is van egy rendes adag idegengyűlölet. A számítás logikus, de mélyen erkölcstelen. Ahelyett, hogy rámutatna Orbán vállalhatatlanságára, inkább arra bazíroz, hogy a demokrata vetélytárs megállítható legyen. Kínos, hogy a röszkei csata ügyében az MSZP például elfelejtett megszólalni…

Ezzel párhuzamosan bedobták a szocialisták az ötven százalékos béremelés tervét, amely túl azon, hogy szánalmasan populista, még csak nem is tartható ötlet. Ráadásul visszaviszi a pártot az egyszer már meghaladott medgyessyzmus bűnébe. El sem hiszi senki, hogy ezt komolyan gondolják, amikor a költségvetés és az ide-oda dugogatott pénzek erdejében ma az ellenzék nem is láthatja, mit bírna el a költségvetés. Ennyit a szoci javaslat őszinteségéről.

A DK mintha megnyitotta volna a frontot. Elnökük beszólt az Egyetem téren, majd az élőláncon korábbi párttársainak, harmadjára pedig a szóvivő kritizálta élesen, hogy az MSZP miért támogatja Orbánt a menekültügyben. 

A szocik megosztottak az ügyben. Éles vita a frakcióban, a helyi szervezetek hörögnek, hogy mi ez az orbánozás. A hitelességét megőrző Lendvai Ildikó hibának nevezte, hogy pártja tartózkodott a katonákat határra küldő parlamenti szavazáson. Miközben a DK azzal döngeti a mellét, hogy még az elnökségi tagjait is vagyonnyilatkozat beadására kötelezi, a józsefvárosi MSZP-ben feketekasszáról dumcsiznak. Majd ezt fel is veszik és elküldik Orbán új napilapjának.

Ezen a derbin a szocik esélye a még mindig meglevő erősebb beágyazottság, a frakciólét. Igaz, a székházak odalettek, és a párt már egy rendes utcai akciót sem képes megcsinálni, de a brand még él. A fonnyadó szegfű is szegfű.

A DK hátránya, hogy sok helyen még keresi erős embereit. Ha halad is, de lassú a küzdelem elnökük teljes ballib rehabilitációjáért. Igaz, a DK-t nem sújtja a korrupció, nem vetül rá a Fidesszel együttműködés súlyos árnya. Az MSZP-t megosztja a vezetetlenség, a Tóbiás-Mesterházy-csörte, a DK ellenben egységes, és vonalvezetése is világos. Bármi történik, Gyurcsánynak egy érve mindig lesz: ő már legyőzte Orbánt... Rajta kívül senki. Bajnai és Mesterházy is gyengének bizonyult. 

2017 késő tavaszára látni fogjuk, hogy állnak ezek a meccsek. Orbán kormányzati ereje és a Jobbik  középre pozícionálhatóságának kis esélye miatt a Fidesz kedvezőbb helyzetben van. Ha azonban a DK megelőzi az MSZP-t, ott újra alakul minden. Megindulhat az átszivárgás és Gyurcsány - ha akarja, ha nem - kihívó pozícióba kerülhet. Más egyelőre nem látszik a placcon. Bokros, Bajnai, Fodor pártszervezőként elbuktak, új képződménynek nemigen van hely, a civilek között pedig inkább jószándékú akciózókat és ostobán hőzöngőket, mint leendő államférfiakat fedeztünk fel eddig.

Akkor állítsuk osztottra a képernyőt és figyeljük a két mérkőzés új fejleményeit. Még bőven az első félidőben járunk, nem maradtunk le semmiről.

Azért rögzítsük a rend kedvéért: az MSZP tegnap egyetértett a Fidesszel abban, hogy magyar katonákat vessenek be déli határainkon. Harangozó Tamásnak annyi baja volt az egésszel, hogy alkotmányosan és jogilag ez a dolog nem kellően előkészített. Tehát, ha a Fidesz szerintük jól előkészíti, akkor mentek volna a Fidesszel és a Jobbikkal.

Valami nagyon nincs rendben a szocialisták háza táján. Egyik nap az derül ki, hogy Mesterházy Attila Schmidt Máriával konferenciázik, máskor meg az, hogy Józsefvárosban feketekasszát működtetnek a pártvezetés tudtával és jóváhagyásával. A tapolcai szocialista képviselő támogatja a Jobbikot, Az MSZP törökszentmiklósi képviselője trafikokat nyert a jobbikos vezetésű városban és pártja szerint nincs ezzel semmi gond. Eközben a Göncz Árpád 1992-es kifütyülésében részt vett, akkor maszkot is viselő Molnár Zsolt, aki ma a Nemzetbiztonsági (!) bizottság elnöke a Fideszt támogató mondatokat mond, legutóbb Rogán Antal hivatkozott rá vigyorogva, hogy bizony, a szocialisták szerint is mekkora gond a menekültügy. Kunhalmi Ágnes pedig úgy vélte, hogy az olimpiamutyi támogatható.

Az MSZP nem cáfolta azt sem, hogy egy OTP cégnek - az Orbán Viktorral egy páholyban üldögélő Csányi Sándorról beszélünk - eladták a párt összes ingatlanját. Itt tart a demokratikus ellenzék elvileg legerősebb pártja.

Nem tudjuk, itt a Kávézóban, hogy az MSZP hogyan tud tartózkodni egy olyan szavazáson, amelyen katonákat vezényelnek fegyverrel a hátukon - megállj, kutya Szerbia! Létezik, hogy a szocialisták úgy gondolják, lehet ebben a kérdésben szürkének lenni, amikor minden fekete és fehér? Nem látják, hogy azzal, hogy nem álltak bele abba, mi is történt Röszkén, hogy szavuk alig hallatszott, amikor menekültek feküdtek a földön a pályaudvarokon, gyakorlatilag Orbánt támogatják? Miféle rejtélyes nagykoalíció ez?

Miben reménykedjen a négymillió szegény, az adósújtotta vállalkozó, a földmutyin felháborodó agrárember, a megalázott pedagógus, ha bárhol bármikor felmerülhet a gyanú: az MSZP összejátszik a Fidesszel? Tényleg akkora az anyagi csőd, hogy rá kell kapcsolódni Orbán Viktor lélegeztetőgépére, hogy annak a húsz-harminc embernek 2018 után is megmaradjon az egzisztenciája?

Schiffer LMP-pozíciója már foglalt. Az Együtt, a PM, a MOMA és a Liberálisok nem léteznek. MSZP nélkül nincs kormányváltás, de ki fog szavazni a demokratikus oldalon egy olyan pártra, netán egy olyan közös ellenzéki listára, amelynek néhány képviselője egy ilyen ügyben, mint a menekültkérdés, a kollaboráció jelét mutatja Magyarország tönkretevőivel?

Ha valamiért Orbán nyugodt lehet, az ez. Nem az Unió dolga lenne e fasisztoid rendszer megbuktatása, hanem a magyar ellenzéké. De így ez reménytelen.

Számos hasonlóság fedezhető fel Orbán Viktor 2006-os és 2015-ös politikai cselekedei között. Ő diktálta akkor is a gyűlöletet, az országmegosztást - és most is.

2006-ban is hónapok alatt készítette elő a fizikai erőszakot és ezt tette 2015-ben is. Kilenc éve az őszödi beszéd néhány kiragadott mondata és az egymás után másodszor elveszített választás adta az apropót, és most is gyengülő pozícióinak megerősítése motiválja. 2006-ban Gyurcsány elmondta élete egyik legjobb, de hangsúlyaiban vitatható beszédét, amely alkalmassá vált a manipulációra. De Orbán egészen addig bajban volt. 2002 után ismét elbukott a váladztáson, a nyomban összehívott Fidesz-kongresszusra a küldöttek harmada el sem ment. Valamit ki kellett találni, hogy "a másik oldalon az az egyetlen komolyan vehető ember" megállítható legyen. Gyorsan elment a Fradi-pályára, beült a szurkolók közé - azóta sem tette. Melengette a beszéd híres-hírhedt mondatait. Majd az őszödi beszédről mit sem tudó közvélemény előtt elkezdte hazugozni a kormányt és a miniszterelnököt. A tévészékház ostrománál már nyilvánvaló volt, hogy az előkészítés alapos volt. Senki nem tudott róla, mi fog történni, de a Hír TV - egyedüliként - az atrocitás előtt odaért a helyszínre. Az akkor még valóban köztévéként működő Magyar Televízió felgyújtása lett a jel, az akkor még erre szervezetileg és felszerelésükkel is felkészületlen rendőrök az életükért küzdöttek a "futballszurkolók" ellen.

És még akkor sem esett le a tantusz, amikor a Fidesz az 56-os forradalomhoz semmilyen módon nem kapcsolható Astoriához szervezte október 23-ai demonstrációját. Így az azon részt vevő tömeg az előre felkészített, a Corvin közből induló szélsőséges csoportokkal terelődött egybe a Deák tér környékén. A konfliktus borítékolható volt. A közvélemény - a sokkolt kormánypártok bénasága miatt is - megvert áldozatokról, bekötött fejű fideszes képviselőről beszélt, miközben több rendőr sérült meg, mint civil. Orbán forradalmárai a kilenc évvel későbbi menekültekkel ellentétben - kirakatokat zúztak be, autókat gyújtottak fel, tankot kötöttek el és hidat zártak le.

Orbán elérte célját: ellenfelét antidemokratának sikerült bélyegezni, a liberális közírók és "jogvédők" is fanyalogtak, mintha a rendőrök nem a dolgukat tették volna. Nyugat-Európában bárhol ugyanezért napok alatt börtönt jár, itt évek alatt szinte minden elkövetőt felmentettek. Magyarország megrogyott.

És most itt vagyunk 2015-ben. Orbán ismét a rendőrséget használja fel céljai elérésére. Akkor az önkény kiszolgálóinak nevezte őket, most a határokat mentő hősöket láttatja bennük. Szerinte akkor rátámadtak a békés, amúgy arcukat eltakaró, náci karlendítésekkel üvöltöző ünneplőkre, most meg terroristát lát nyomorult sorsú menekültekben. A rendőr akkor átlépte hatáskörét és aránytalanul járt el, most azt kapta a rohadt migráns a rendőrtől, amit megérdemel. Akkor a műveleti terület elhagyására felszólított Révész Máriusz vonulgatott a tiltott zónában, hogy aztán kötés kerüljön a fejére, most viszont ne csodálkozzon a Röszkén megvert lengyel újságíró. Úgy kell neki, miért kolbálszolt műveleti területen.

Kimutatható a hasonlóság abban is, hogy Orbán a mostani, röszkei csatát is hosszan előkészítette. Plakátok, migránsozás, idegengyűlölet, kerítés, kötözködés a szomszédokkal és Európával. Sokszázmillió forintunkba került mindez, de Orbánt nem érdekli az ország. Sem az igazság, sem az emberélet, de még a határon túli magyarok sem. Különben nem zárná el Erdélyt és a Délvidéket kerítéssel az anyaországtól. Ha bajban van, bármit megtesz. Bajban volt 2006 nyarán és bajban volt 2015 nyarán is. Akkor a két vereség nyomasztotta, most pedig egy év alatt elvesztette szavazói harmadát, odalett a kétharmad, az ország a fideszes politikusok elképesztő lopásait taglalta. A Jobbik egyre jön fel, ezért meg kell tenni mindazt, amit a nyilas párt mond, hátha nem mennek el a szavazóink hozzájuk. Az orbáni kimeneküléshez a menekültek, ahogy anno az őszödi beszéd, épp kapóra jött. Az idegengyűlölet biztos gyúanyag.

A sors és a magyar valóság furcsa fintora, hogy demokrácia kontra diktatúra, európaiság kontra nacionalizmus meccsében megint Orbán és Gyurcsány áll egymással szemben. A civilek ehhez gyengék, a demokratikus pártok többsége vagy sorvad - ebben az esetben sunnyog is - (MSZP), vagy az enyészetté válik (Együtt, PM, Liberálisok, MOMA). 

Orbán hazudott és manipulált 2006-ban, ugyanezt teszi 2015-ben, csak még nagyobb téteket rakva az asztalra. Akkor is láthatta volna mindenki, hogy mi történt az utcákon valójában, és láthatná, ha akarná most is. Kérdés, hogy akarja-e látni az ország. Gyurcsány legalább megpróbálja, a többi sehol... Orbán pedig nyomja a saját csatornáin ezerrel a saját verzióját. De az idő sokat változott. A tét immár nem az, hogy Orbán újra kormányra kerül-e, megmentve ezzel politikai pályafutását. A tét immár Schengen, a magyar diplomácia, a becsület, a humánum, végső soron az Unió egysége. Orbán azt gondolja, hogy ha 2006-ban át tudta vinni az akaratát és egy idő után az emberek nem a szemüknek, hanem neki hittek, menni fog ez kilenc évvel később is.

A helyzet óráról órára változik. Hol ő tűnik erősnek és győztesnek, hol egyre szaporodó ellenfelei. De a becstelenek előbb-utóbb elbuknak. A magyar polgárokon is múlik, meddig eszik meg a maszlagot a határvédőről, aki kerítést épít nappal, mondván, ide menekült be nem teszi a lábát, éjjel meg buszokkal szállíttatja magyar földön azokat az ezreket, akik ellen állítólag a kerítést felépítette.