Akkor tegnap a rendőrök most rátámadtak az ártatlan tömegre, vagy mi a fene történt? Ha a Fidesz kommunikációját jól értjük, akkor ami 2006-ban maga volt a gyalázat, az 2015-ben a jogos határvédelem.

Nyilvánvaló, hogy a tegnapi röszkei események után a Fidesz 2006 óta tartó szemkilövős kommunikációja is tarthatatlanná vált. Nem lehet hiteles egy szájból ugyanazt fújni, hogy 2006-ban a csúnya Gyurcsány idején rátámadtak az október 23-án ártatlanul ünneplő, korábban mellékesen a tévészékházat felgyújtó, odabent törtvénytelenségeket elkövető igazmagyar fociultrákra. A vízágyú az vízágyú, a könnygáz az könnygáz. Ha 2006-ban sírt és fulladt tőle az ártatlan és a rendőrt megtámadó, akkor sírt és fulladt 2015-ben is. 

A Fidesz 2006-ban azt mondta, hogy aránytalan volt a rendőrök fellépése, most ugyanezt mondja a világsajtó és az ENSZ főtitkára. 2006-ban több rendőr sérült meg, mint civil, most rendőrnek - szerencsére - nem lett baja. Azon kívül, hogy gazember miniszterelnökük ostoba, és a hazát veszélybe sodró parancsokat adat ki nekik. (És még rendesen enni sem kapnak...)

2006 után a Fidesz perbe fogatta a rendőri vezetőket, mert "rendet tettek", Demszky főpolgármester pedig kitüntette őket. A per most is tart, de biztosak vagyunk benne, hogy Orbán és Pintér vállvetve fog plecsniket osztogatni határaink hős védőinek. Apropó, határok: kerítés Szerbia, Románia és Horvátország felé, a szlovákok már lezárták a komáromi hidat. Magyarország egyedül marad a ketrecben egy idiótával.

És most jön a java: mindkét atrocitás, a 2006-os, és a 2015-ös mögött is Orbán Viktor áll. 2006-ban ő hergelte, tüzelte a szurkolói csiportokat, ő szervezett az Astoriához tüntetést, hogy az a tömeg össszefusson a Jobbik Convin közi rendezvényéről érkező, kukákat, autókat gyújtogató, náci karlendítéssel érkező, kirakatokat bezúzó, később hidat torlaszoló haramiákkal. (Nem a menekült zúzta szét a Fradi-stadion környékét és a Planetáriumot a románok elleni meccs után, hanem Orbán korábbi hősei.) És Orbán tüzelte a hangulatot most is a menekültekkel szemben, ócska, a Jobbikkal vívott szavazatmaximáló játszmáival, amelynek Magyarország máris a vesztese. Hazánk terrorcélpont lett, megveti a világ, és szabadon kószálnak ellenőrizetlen, papír nélküli emberek az ország területén. Magyar ugrik magyarnak, hogy Orbán hazaáruló szemétláda-e vagy a haza, és a béna Európai Unió megmentője. Korábbi barátok emiatt törlik egymást a Facebook-on, családok vesznek össze, mert ő alantas ösztönökre és az irgalom hiányára tette meg tétjeit. (Teszi ezt úgy, hogy félmillió magyar már kijutott innen a még nyitott határokon, nő a szegénység és mindent ellep a fideszes korrupció...)

A rendőr pedig ott áll, és tudja, hogy ha nő a tömeg, nem fogja tudni a magyar hatóságok által becsapottakat megállítani. Az egyenruhások 2006-ban és 2015-ben is Orbán Viktor áldozatai lettek. Bizony, ez a nagy büdös helyzet.

Köszönjük meg a Kedves Vezetőnek, hogy Magyarország bajba került. Hogy minket utál Európa fontosabbik négyötöde, és hogy ha eddig egyetlen menekültnek nem gondoolt arra, hogy nálunk terrorkodjon, akkor most már ez simán eszébe juthat. Olyan kizárt, hogy valamelyik, innen gyalázatos körülmények között kiebrudalt menekült egyszer visszatérjen és meghálálja a szívélyes fogadtatást? 

Pedig csak annyit kellett volna tenni, hogy ujjlenyomtatot veszünk, regisztrálunk és irány a nyugati határ. De nem, Orbán arcoskodik. Talán orosz érdekből, de lazítja az Európai Uniót, amely folyton a körmére akar nézni és nem hagyja kiépíteni a totális diktatúrát.

Mekk Mester módjára egy szögesdrótos vasúti kocsival torlaszolta el a határt. Azt gondolta kitalálója, hogy ezzel majd jól megállítja a gaz migránst. Ő lesz Hunyadi János, aki megőrzi a magyart és Európát az idegen kultúrától. Azt is makogja, hogy "az életformánkat" akarja megvédeni.

Melyiket? Azt, amikor néhány fideszes csókos család ellopja az uniós pénzeket? Vagy azt, amikor már négymillió szegény él az országban? Ezt akarná megvédeni? Inkább ne tegye. Keresztény Európáról, keresztény Magyarországról beszél. Ki lenne az? A komcsi besúgó Kiss-Rigó püspök, vagy a pápa helyett Orbánt választó bíboros, vagy a református emberellenes miniszter Balog?

Sebaj, megérkeztek a határra a konténerbírák. Magyarul fognak ordibálni rendőrök szírekkel, kurdokkal, majd bármiféle normális eljárást mellőzve kizavarni őket az országból Szerbia felé, ahonnan a szerbek majd visszaküldik őket hozzánk. Itt meg áll majd a kiképzetlen, de fegyveres katona, rettegve, nehogy lőnie kelljen. 

Az a kérdés, Orbán meddig megy el. Elfogadja-e végül a ránk is feladatot szabó kvótarendszert, vagy előbb-utóbb Schengenen kívül találjuk magunkat és az uniós pénzekre is keresztet vethetünk.

Nem kizárt, hogy éppen ez a célja.

Ezt mondá hajdanán Baradlayné Richárd fiának, amikor a magyar forradalom mellé akarta állítani. Jut ebből a lélekcserélésből, megdöbbentő fordulatból nekünk manapság is. Íme néhány példa az elmúlt napok történéseiből.

- Szíjjártó lassan az unió, tehát a szövetséges államok összes külügyminiszterét lehazugozza

Kapaszkodókat keres a demokraták közössége. A ma meglevő, mintegy 1.2 millió szavazója mankót keres ebben az őrületben, ahol minden szétmállik: politika, erkölcs, demokrácia, szabadság, ahol magyar magyarnak farkasa, ahol évtizedes barátok törlik egymást a Facebookon.

Mit fog képviselni Európa a menekültügyben? Kell-e rettegnem a bevándorlóktól? Elveszik-e a munkám, a hitem, az életformám? Az a világ kerekedik-e felül, amit Orbán képvisel? A hatalmat megszereztem, tehát minden az enyém. MIndent elérek erővel, a másik kihasználásával, megalázásával, pénzzel, fenyegetéssel, társadalmi csoportok egymásnak ugrasztásával, és bizony politikai tehetséggel? Vagy létezik-e a befogadó, nyitott, de az ország érdekeit, védelmét, az emberek biztonságát sem szem elől tévesztő másik politika, egy másik Magyarország?

Orbán tétjei világosak: én védem meg a magyart, végső soron az európai kultúrát, civilizációt. Afféle Hunyadi vagyok, aki a röszkei kerítést Nándorfehérvárnak képzeli, akinek bármi áron, de neve lesz nem csak a magyar, hanem az európai történelemkönyvekben is. Nem számít a jelen, a menekültekkel szembeni gyalázatos viselkedés, a sok lopás, egész ágazatok tönkretétele, a növekvő szegénység, a bevándorlásnál lényegesen nagyobb gondot jelentő kivándorlás. Az út vége a fontos: nyomot hagyni. A meccsbe benevezett a szerényebb képességű, de tisztának látszó Vona is, de Orbán irányít. Tehetsége, kombinációs képessége alapján messzire juthat. Európa előbb-utóbb válaszút elé kerül vele kapcsolatban. A magyar jobboldal az idegengyűlöletre játszik, nyíltan tesz náci és fasiszta kijelentéseket - és hiába mérlegelget néhány liberális megmondó egy újságcímlap kapcsán: Orbán szövegei fasiszta szövegek. Amikor pedig zsidó értelmiségiek az iszlámtól féltik a keresztény Európát, nem veszik észre, hogy a zsidóktól féltették ugyanezt nyolcvan éve. Láttuk, mi lett a vége.

De van-e alternatíva, hiszen Orbán mögött viszonylag egységes jobboldal áll, míg az ellenzék egy napra két tüntetést szervez. Igaz, Juhász Péter telepedett rá a DK rendezvényére, de ettől ez még így van. (Amúgy is úgy tűnik, mintha az eltűnő Együtt helyett Juhász - kétségtelen ügyességgel - már önmagát építené.) Persze, legyen mindkét tüntetés sikeres, minél többen vannak az utcán, hogy tiltakozzanak, annál jobb...

Az MSZP a szokásos, folyamatos térvesztéséhez vezető lamenta kontra morfondír taktikát választja, igaz, már embere, személyisége sincs egy tisztességes alternatíva megjelenítéséhez. Schiffer LMP-je ehhez gyenge, túlságosan bekötött a Fideszhez, a többi párt pedig nem létezik. Bajnai Párizsban befektet, Sólyom egyszer kiment a menekültek közé, de ugyancsak néma. Nagyjából el is fogytunk.

Marad Gyurcsány, ha tetszik, ha nem. Ma ő jeleníti meg az Orbánhoz képest érzékelhető másik Magyarországot. Ő az, aki nem mérlegeli, vajon szavazóinak hány százaléka osztja legalább részben Orbán xenofóbiáját, hanem teszi, amit erkölcse diktál. Ha Orbán gyűlöl és kitaszít, akkor ő befogad. Ha Orbán lopja a közpénzt és hazudik a vagyonokról, a DK az elnökségi tagjait is vagyonnyilatkozatra kötelezi. Ha Orbánt megveti a világsajtó, őt példának állítja a Sky News és a CNN. Ha Orbán ki sem megy a menekültek közé, akkor ő bemegy a táborba. Ha Orbán lesöpör minden európai javaslatot, akkor ő támogatásáról biztosítja. Ha Orbán papjai lehülyézik a Szentatyát, akkor ő a pápára hivatkozik.

És mégsem teljesen ellentétei egymásnak. Gyurcsány is a schengeni határ megvédéséről beszél, Gyurcsány is megsüvegeli a helytálló rendőröket, még arra a mondatra is képes, hogy Orbán hamar felismerte a veszélyt. Gyurcsány sem akar mindenkit befogadni, hanem csak a valódi menekülteket és ha lehet, akkor kvóta szerint. Anno a görögöknek egész falut építetttünk, mégsem lettünk göröggé, Özil sem tette törökké a németeket, hanem németként lett világbajnok, sőt, Andy Vajna és a többi magyar menekült sem tette magyarrá Amerikát.

Gyurcsány is nyomot akar hagyni - csak másképp. Az ő erősödő felelőssége lesz, hogy megjelenítse ezt a másik Magyarországot. Amelyik megsiratja a szír gyereket és nem belerúg. Amelyik nem vonuló hordát, hanem életükért harcoló nyomorultakat lát. Amelyik nem lopja a közpénzt, hanem láthatóvá teszi, Amelyik nem zárja, hanem nyitja az egyetemeket, amelyik Európában partnert és nem lenyúlandó, a szemétkedéseinket szóvá tevő ellenséget lát.

Orbán és Gyurcsány marad a placcon. (Vona ebben a meccsben Orbán kisöccse.) A volt miniszterelnök mintha érezné tettei súlyát, az a kérdés, a demokraták, az orbánváltást látni akarók közössége tudja-e, akarja-e őt követni ezen az úton? Vagy marad a halogatás, a túlélésre játszás, hogy nem is 2018, majd talán 2022, meg a fikázás, a zelmúltnyolcévezés, csak azért, mert néhány volt párttársa és közíró már kimondta róla a karaktergyilkos verdiktet. 

Orbán, aki képes részigazságaiból egész hazugságot csinálni, katonákat vezényel a határra és válsághelyzet kimondását fontolgatja.

Gondoljátok meg, proletárok...

Vida Ildikó, Zombor Gábor, Hende Csaba. Megindult a menekülés. A frissen emondott honvédelmi miniszter esetében a közvélemény azt az információt kapta, hogy Orbán megszidta, mert nem készült el a kerítés és ekkor lett elege. Mi, itt a kávézóban ezt nem hisszük el.

Nem gondoljuk, hogy - immár Ende Csaba - ennyire sértődős lenne. Ráripakodik a főnöke és ebből azonnal rájön, hogy már csak egyszerű közkatonaként szolgálná a NER-t. Ez a pasas nem ilyen karakter. Ostobának ostoba, kupakkal nézi távcsőben a messzi távolt, ahogy viharként tombol, de ennél azért ravaszabb figurával van dolgunk. Ahogy levezényelte átállását Dávid Ibolya mellől Orbán alá, az példaértékű volt.

Mi úgy látjuk, a távozott főkatona azt mérlegelhette: mi vár rá, ha elmeháborodott miniszterelnöke lőparancsot adat ki vele. Nincs az a nemzetközi bíróság, amely ne ítélné el. Ráadásul Hende tudja, hogy ha Magyarország összes katonáját a déli határra vezénylik, akkor a haza védelmének annyi, minimális NATO-kötelezettségünket sem tudjuk teljesíteni.

Hende agyán átvillanhatott, hogy most végre jól megsértődhet és elhúzhat. Vigye a bőrét a vásárra Simicskó, ha akarja. Hende volt igazságügyi államtitkár az első Orbán-kormány idején, tisztában van a jogszabályokkal, a nemzetköziekkel is. Pár hiányzó kilométernyi az ország szégyenéből aligha lehetett casus belli.

Zombornak sem hisszzük, hogy az egészsége, inkább az egészségügye romlott meg. Se orvos, se ápoló, nőnek a várólisták, a pénz meg a fociba megy. Hende is szem a láncban, de azt tudja: a magyar katona a röszkei helyzetekre nincs kiképezve. 

Most még időben leléphetett, ennyi történt.

Pár nap alatt Orbán Viktornak sikerült lezúznia, amit nagy nehezen felépített. A menekültekkel megvert, Európát hősiesen védő, a magyar munkahelyéért borzasztóan aggódó miniszterelnökből pár nap alatt a holokauszt felidézője, egy embertelen, igazságtalan és közönséges bunkó lett a világ szemében.

Az állítólag zseniális diplomata Orbán belerúgott az olasz kormányba, amikor Silvio ungabunga Berlusconit emlegette. Megsértette a törököket, amikor közölte, hogy ott sincs igazi probléma a menekültek áradatából, majd végül a németeket alázta meg, amikor lazán odabökte, hogy az egész sztori német probléma és nem magyar. Amikor már Angela Merkel szól vissza, és figyelmeztet a genfi egyezmény betartásának fontoisságára, akkor valami elroppant. Amikor a konzervatív lengyel Donald Tusk arra figyelmezteti az épp mellette álldogáló magyar diktátort, hogy a kereszténység a politikában az elesettek támogatását jelenti, akkor baj van. Amikor a luxemburgi külügyminiszter észak-koreai diktátorhoz hasonlítja Orbánt, ott az mindannyiunknak fájni fog.

Most az mindegy, hogy Gyurcsány Ferenc eközben példaképpé vált a világsajtóban, egyúttal politikai alternatíva Orbánnal szemben. Az a lényeg, hogy Magyarország kormányfője vállalhatatlan ember lett. Olyan politikus, akinek országlása idején embereket hagytak földön feküdni, akinek ideje alatt menekültek nem kaptak emberi, méltányos ellátást, akinek ideje alatt menekültek vettek vonatjegyet, hogy aztán ne utazhassanak el a célállomásra. Akinek ideje alatt osztrák autósok konvojban érkeztek menekültet menekíteni. Akinek ideje alatt kerítést építettek, katonákat vezényeltek, akinek ideje alatt embereket vegzáltak a saját lakásaikban, mert befogadtak néhány nyomorultat.

Orbán Viktor hitvány ember. Ideje lenne, hogy Magyarország megszabaduljon tőle.

Néha nem ártana gondolkodni. Amikor a szociális érzékenységéről és visszafogott életmódjáról híres Rogán Antal megszólal menekültügyben, az majdnem mindennek az alja. Nem akarja a kebleit mutogató, helikopteren közlekedő, komoly létszámú személyzetet foglalkoztató feleségével közös gyermekeitől várható unokáit kalifátusban nevelni.

Ez volt az állítás, ami arra a félelemre játszik, hogy ellepnek minket az arabok, meg mindenféle bizonytalan eredetű és kinézetű nációk, és rákényszerítik vallásukat az olyan hiteles keresztényekre, mint Orbán Viktor, Kövér László, Kósa Lajos - vagy éppen Rogán Antal. Mert egy jó keresztény házának alapterületéhez mindig hozzánő akár száz négyzetméter is. A jó keresztény állampolgársággal bizniszel, úgy beszél embertársairól, politikai ellenfeleiről, ahogy ez a Rogán teszi.

Akkor most mondjuk: akkor lesz itt kalifátus, ha továbbra is ilyen "keresztények" irányítják az országot. Ilyenek, akik képtelenek az emberi érzések minimumára is, akik az utóbbi években összelapátolt vagyonaikból nem bírnak néhány karton vizet, vagy pár takarót vásárolni a nyomorultaknak, mert akkor háromszáz fideszes szavazó hátha átmegy a Jobbikhoz. Akkor lesz itt kalifátus, ha az emberek Magyarországon azt látják, hogy a keresztény egyházak nem segítenek, a fülük botját sem mozdítják. Nincs egyetlen részvétteljes szavuk, a kereszténydemokrata párt gyűlöleletet gerjeszt és le sem szarja Ferenc pápa intelmeit és javaslatait.

Pont az ilyen emberek miatt fogy a hívők száma Magyarországon, és ahogy elnézzük, ennek üteme gyorsulni fog. Gaz komcsik, liberálisok mennek segíteni a pályaudvarokra, határállomásokra, pedig állítólag nincs hitük. Tóni pedig a Pasa parkból azért mond ilyeneket, hogy továbbra se a belvárosi ingatlanokkal, vagy például a fideszes Quaestor fiktív milliárdjaival foglalkozzunk.

De jobb ha tudja, Isten nem bocsát meg az efféle alakoknak, hiába hányják magukra a keresztet ugyancsak immorális, Krisztus előtt vállalhatatlan papjaik társaságában.

Amire az Orbán-kormány, nyilas nemzettestvérei segedelmével készül, az háborút készít elő. A benyújtott törvényjavaslat szerint a jövő héttől (!) bárkihez bemehetnek, bármit lefoglalhatnak. Bizony, Hozzád is, kedves Olvasó! És bármit elvihetnek, amire szükségük van.

Bármilyen korábbi törvény és előírás érvénytelen. Bármely terület kiüríthető lesz. Az a menekült, aki átlépi a határt, kiutasítandó vagy börtönre ítélhető. Ha ezt a csúnya cselekményt többen követik el egyszerre, akár öt évet is kaphatnak. Ugyanennyi szánnak annak a magyar állampolgárnak, aki segít nekik. Ha valaki legálisan érkezik, azonnal egy, a határon felállított táborba zárják, amit el sem hagyhat.

Mindez összeépül azzal a hírrel, hogy olyan adatbázist telepítenek Orbánék, amely mindenkiről arcképet őriz. Egy lépésre vagyunk a besúgó rendszer újraindításától. Magyarok fogják embertársaikat besúgni, felnyomni, feladni. A menekült nem is ember, a kormányszóvivő szerint ők a hibásak saját sorsukért. Ha egy furgonban pusztulnak, akkor is.

Orbán arra sem gondol, hogy a kormány helyett minden magyart meggyűlölő menekültek bármelyik hozzátartozója, vagy bármely más csoport egyszer dönthet majd úgy, hogy "meghálálja" a fogadtatást, abba pedig sok magyar belehalhat. Csak a mai nap érdekli: azt gondolja, a magyarok többsége nem szereti a menekülteket, és félelmeik, aggodalmaik táplálása (betegek, agresszívek, terroristák) elnyomja a figyelmet a kivándorlásról, a szegénységről és a haveri körök mindent elárasztó lopásairól. Ezt ma jól gondolja, de túlpörög és veszélybe sodorja saját hazáját, amely már így sem áll meg a világ civilizált országai előtt.

Amire azonban most készül, az maga a fasizmus. Statáriális törvénykezés következik a Jobbikkal a széljobb szavazóiért folytatott ádáz küzdelemben. 

Mostantól élni fog a lőparancs, tartalékosokat kényszeríthetnek szolgálatba, fegyveres emberek vadászhatnak le ágrólszakadt, nyomorult embereket. Orbánjugendet küldenek határvadásznak, az orbáni parlamenti többség pedig jegyzékben készül közölni az Európai Unióval, hogy ők a hibásak mindenért.

Egy totálisan gátlástalan bűnszövetkezet tartja fogva Magyarországot. Mindenki bűnrészes lesz, aki ezt hagyja.

Nincs könnyű helyzetben a demokratikus ellenzék. Orbán támogatottsága - normál választási körülmények között biztos vereség szintjén - de stabilizálódott. A közbeszédet a menekültekkel szembeni gyűlöletkeltéssel uralja a Fidesz. Emberei a helyükön, az ellenzék darabokban. Lássuk ennek néhány okát és okozatát.

Nem könnyű ma ellenzéki politikusnak lenni. Ócsárolja őt a kormánypárt és annak szélsőjobbos szövetségese, megannyi sajtóterméke, de ugyanígy szidja saját híve is. Arról ismerszik meg az ellenzéki politikus, hogy úgymond önnön támogatói sem ismerik el tudását, képességeit, és valós teljesítményét sem. Mondhat bármit, az kevés, nem elég, több kell. Megmaradt sajtója is szánakozva, lekicsinylően beszél róla, ezzel is segítve a fasizálódó kormány stabilitását.

Egy részük Facebook-ellenállóként forradalmat kér számon az ellenzék pártjain, miközben egy pár ezres tüntetés szervezői sem értenek egyet egymással, és ugyanezek alig várják, hogy más ellenzékieket kirekeszthessenek. Számon kérik a pártokon, miért ülnek a parlamentben, a megyéket, városokat, falvakat irányító testületekben, miközben választók százezrei küldték oda őket és ugyanezen százezrek sehol sem követelték tőlük a kivonulást, mandátumaik visszaadását. Eszükbe sem jut, hogy az általuk remélt forradalomhoz emberek tömegei kellenek. Nem lesz elég a számonkérés ígérete. A kirakatok újraüvegezése után kormányozni is kell.

Nem gondolnak arra, hogy ha megvetett pártjaik feladják parlamenti és önkormányzati pozícióikat, akkor e pártok gyakorlatilag feloszlathatók. Anyagilag ellehetetlenülnek, arra sem lesz pénzük, hogy benzint tegyenek a kocsiba és eljussanak vidéki választóikhoz. Nem tudnák szervezeteiket fenntartani. Még annyi beleszólásuk sem lenne a közügyek ellenőrzésébe, mint jelenleg. Abban bíznak a folyton dörmögők, hogy a pártok az önként vállalt kivonulással "visszaszerzik" a nép bizalmát. Nem veszik észre, hogy a kivonulás csodája három napig tartana, a parlament átalakulna Fidesz-Jobbik-LMP országgyűléssé és minden menne tovább, ahogy eddig. Ha eddig nem ment ki senki a magyar Majdanra, akkor ezután sem fog, csak azért, hogy egyúttal kifejezze háláját a harakirit elkövető hősök iránt. Azt mondja méltatlankodva, az ellenzéki politikusnak az egzisztenciája számít. Igen, az is számít - ahogy annak is, aki ezt kifogásolja.

A forradalomnak is megvan a maga ideje. Nyilván sokan rombolták volna le a Bastille-t 1787-ben is, de még várni kellett vele. Az 1954-es, elvesztett foci VB-döntő után is törtek kirakatok, de a forradalom 1956-ban jött. 1989 is 1989-ben volt, nem, mondjuk, Csernyenko rövig uralma idején...

Összefogást kérnek számon a pártokról, miközben egymást is sértegetve levelezgetnek közösségi oldalak nyílt fórumain. Egyszerre követelik, hogy a "régiek" miért nem cselekednek és vonultatnák őket vissza, mondván, már lejáratták magukat. Pedig nem lehet egyszerre aktívnak lenni és visszavonulni. Ha elolvasnak egy nekik nem tetszó nyilatkozatot, szembesülnek egy szerintük helytelen személyi döntéssel, azonnal dérrel-dúrral csapják oda tagkönyvüket, erre buzdítanak mindenki mást is. Elkezdenek aggódni a demokráciáért, holott éppen a hatalmon levők tették azt tönkre.

Dívik a csodavárás, hogy jöjjenek az újak. Nem látják be, hogy ez nem kívánságműsor. Az igazi politikus jön magától, mert jönni akar. Terve van önmagával, egy párttal, egy országgal és van benne hit, erő, elszántság, hogy cselekedjen. Képes a semmiből is előjönni. Nem mondja egyik nap, hogy a hazája boldogulására és a diktatúra elleni harcra teszi fel az életét, másnap meg azt, hogy ő most egy társkereső oldalt gründol és bocsi, de kiszáll. Cselekedni képes, vizióval is rendelkező politikus személyiségből kevés van - és kevés is lesz. Az elmúlt huszonöt évben Antall, Orbán és Gyurcsány. Nem elég kiabálni egy színpadról egyszer, kétszer. Karizma, párt, támogatottság és program nélkül nem fog menni.

A demokratikus ellenzék egyik híve versenyt akar, tőkét, kapitalizmust és liberalizmust, a másik Kádár világát vágyja vissza és csak az osztogatásban hisz. Az egyik a melegek házasságáért harcol, a másik homofób. Az egyik azt kiabálja, miért nem bontják le a pártok a drótkerítést, de ha hívnák, hogy menjen segíteni, azt mondaná, hogy a menye az önkormányzatnál dolgozik, nem kockáztathatja, hogy kirúgják. Fitymál, hogy milyen kevesen vannak az ellenzéki párt tüntetésén, pedig azok a "kevesek" helyette is arcukkal vállalják a nézeteiket. Méltatlankodik, hogy a pártok nem eléggé beágyazottak, holott aki megy helyette is, azt két méterről filmezi a fideszes, fenyegeti a jobbikos, és a hétköznap valódi hőse a saját idejét, pénzét, nyugalmát áldozza az Orbán elleni küzdelemre - helyette is.

A demokratikus ellenzék támogatója folyton csalódott. Csalódott abban, amikor az ő pártjai és emberei kormányoztak. Ugyan elismeri, hogy akkor jobb volt, de nem eléggé, és különben is, mennyit hibáztak. Elfogadja, hogy a létrejött pártok a realitás, de minden második szavával azt sugallja, nem érdemes rájuk szavazni. Megosztja az erről író publicista és politológus dolgozatait, elemzéseit, hogy na ugye, én is ezt mondom, észre sem véve, hogy ezzel is kiszívja az erőt az ellenzékből.

Nem segíti a tisztánlátást, hogy az egykor kormányzók egy része is megtagadja saját volt kormányát - ilyet jobboldali sosem tenne -, ez csak a baloldal és a liberálisok sajátja. Mások alámerülnek, kibekkelnek és azt az igét hirdetik, hogy most úgy is húsz év Orbán jön, mert ez egy ilyen ország. Ezzel pedig megint csak Orbánt segítik.

Nem lesz könnyű ilyen körülmények között változtatni az ország sorsán, pedig kellene. Ám ehhez előbb az ellenzék híveinek a saját fejükben is rendet kellene tenni.