Ilyen az, amikor amúgyis gyenge jellemek még inkább hitvánnyá válnak, amikor a gerinc a közepes nyomást sem bírja és megtörik. A futsalos külügyér kitüntette Medgyessy Pétert, aki meghatottan állt a megtiszteltetéstől. Lelki szemei előtt nyilván feljsejlett valamilyen állami állás betöltésének lehetősége, ha már Orbán barátja a vállára is tette a kezét.

Orbán egyenként szalámizza le az MSZP-t és ügyesen csinálja, A sajátjai nem hányják le, hiszen tőle bármit elfogadnak, legrosszabb esetben ezt is zsenialitása számlájára írják. Megyó amúgy valóban sokat tett a magyar-kínai gazdasági kapcsolatokért. Amit Orbán tönkretett az első kormányzása idején, azt ő indította újra. Csak éppen ettől a kormánytól nem kéne kitüntetést átvenni. Egy Szíjjártótól pedig különösen nem.

Pedig hajdan milyen szigorú volt a Fidesz ezzel a derék baloldali emberrel, a Németh-kormány pénzügyminiszterével. Alig győzte le Kovács László pártelnök és Gyurcsány Ferenc főtanácsadó segítségével Orbánt, máris követelni kezdték a lemondását, elvégre egy komcsi III/II-es, vagy bármiféle ügynök nem lehet a rendszerváltott Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Igaz, sokak szerint ezt Boross és Orbán kormányfői mivolta azonnal cáfolja.

Idővel megszületett a Medgyessyre kitalált bélyeg, a bankárkormány, most pedig az ellene egykor tüntetést szervező, azóta állami állásokba emelt Loppert Dániel is a kitüntetési ceremónia vendéglistáján lehetett. Szijjártóról tudjuk, hogy arcizma nem rezdül: úgy aggódik a terrorizmus miatt, hogy pár nappal a párizsi merénylet után Jasszer Arafat sírjánál koszorúz, és már az sem volt kétséges, hogy a kormánykritikában visszafogott, de a gyurcsányozásban élen járó Megyó is kiköt ennél a brigádnál. Jó kis panoptikum ez: Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre, Szili Katalin után itt az újabb áruló. Kelet-Berlin és Moszkva nagykövete, a Nagy Imrét gyalázó kultuszminiszter és a Sólyom Lászlót elnöki székbe segítő vízügyes után itt a bankár.

Persze, mind azt mondjék, hogy az ő baloldaliságuk nemzeti baloldaliság. Így érvel ma Mesterházy, Hiller és Tóbiás is. Ezzel csak az a gond, hogy ha Horn vagy Gyurcsány baloldala nem volt nemzeti, akkor miért vállaltak benne szerepet? És ezek az urak hogyan nyerhettek választást? Ha pedig azért dolgoztak velük, mert nemzetinek tartották őket, akkor miért kell a saját múltjukat megtagadni? Nem lehet, hogy a baloldal éppen ezek miatt látszik olyannak, hogy amikor lehet, rátör a nemzetre? Orbánnal paktálni ugyanis ezzel a rátöréssel egyenértékű.

Manapság sokan írják, mondják az MSZP-ről, hogy végük van. A Fideszhez átigazoltak között ott az Köztársaság szocialista kikiáltója, az utolsó állampárti kormány államinisztere, az MSZP körábbi köztársaságielnök-jelöltje és az MSZP által delegált egyik miniszterelnök.

Lassan beadhatják felvételi lapjukat a Fideszbe a kései utódok. A baloldali szavazók meg majd eldöntik, van-e értelme így elmennie szavazni. Vagy megpróbálnak olyan embert keresni, akiről biztosan tudják, hogy nem lesz ágyasa ennek az undorító hatalomnak.

Most nem szabad elgyengülni. Most kell igazán európainak, embernek és magyarnak lenni. Ha az Olvasó azt hiszi, most kell igazán migránsozni, gyűlölködni, akkor súlyosan téved. A menekültek éppen az elől menekültek, ami Párizsban történt.

Kedvez a politikai széljárás a szélsőséges, ordas eszmék képviselőinek. Itt a pillanat, amire vártak. Most remélhetik megroppantani az Európai Uniót. Most lehet ábrándozni kerítésről, nemzetállamnak nevezett felelősségkerülésről. De Európa most mutathatja meg igazán, hogy hagyja-e érvényesülni a kirekesztést, vagy megőrzi a szabadságot, a szolidaritást. Ehhez kevés lesz a sok Eiffel-torony a francia trikolór a Facebook-on. A kontinens döntéskényszerben van. Ahogy Amerika volt 9/11 után. 

Ha most erőre kap a félelem, akkor lesznek vezérek, akik szét fogják verni a világ legbiztonságosabb helyét, az Európai Uniót. Odaveszhet a szabad utazás, a szabad munkaerőáramlás, az üzleti élet szabadsága, a felzárkóztatás politikája. Mást kell gondolnunk és tennünk a terrorizmusról és ellene, mint eddig. Újra kell értelmezni ennek politikai, titkosszolgálati, katonai és morális dimenzióit. 

A válaszcsapást, amely újabb válaszcsapást hozhat, minden bizonnyal nem lehet megúszni. Ide most erő kell. De az is biztos, hogy hiába a szólamok, Magyarország nem tudja megvédeni önmagát. Akkor sem, ha kerítést emel minden határára. Ami Párizsban történt, bármikor bárhol megtörténhet. Ha feladjuk Európát - azt hazudva, hogy minket nem érint a menekültválság, és nyomorultakat fogunk terroristának nevezni -, akkor végképp odaveszünk.

Az Európai Unió akkor nélkülünk áll a lábára: erősíti meg védelmét, erejét, hitét, és erősebb lesz, mint valaha. A Nyugat árgus szemekkel figyelni fogja, hogy Közép-Európa krakéler kormányai hogyan reagálnak. Hamarosan mindenkiről kiderül, hogy kit és mit képvisel. Bizzunk benne, hogy Magyarországon is az demokraták, a szabadság és a biztonság hívei lesznek többségben.

Bágyadt trükköt nyomott be a fideszes választási iroda. Azt találták ki, hogy egy fideszes "civil" javaslatot támogattak, amelynek kérdése a boltok zárvatartása mellett kampányol. Szánalmas? Az. Persze, mert fideszes.

Hitvány dolog ez. Orbán betojt attól, hogy népmozgalom lehet a Baszódjál meg, KDNP című dalból - és külön Semjén Zsolt. Látták, hogy a nép ezt a döntésüket fogcsikorgatva bírja el, még a fideszes balatoni polgármesterek is nyavalyogtak, hogy ez egy hülyeség: a külföldiek nem értik, hogy miért nem tudnak bemenni egy közértbe, őket pedig megköpködik a magyar emberek. De Orbánt nem olyan fából faragták, hogy az észérvek hassanak. Eldöntöttem, tehát így lesz. Magasról teszek arra, hogy húszezer munkahely megszűnt, hogy az adóbevétel csökken, hogy a határmenti osztrák, szlovák és román boltok gazdagodnak a idiotizmus miatt.

Először a DK indított népszavazási kezdeményezést, majd jött a VOSZ, végül az MSZP. De mind mehettek a fenébe: a győztes neve az Orbán-fan Simonné Gercsényi Gabriella (még egy Kleinheisler, igaz, ez nem lő gólt), akit keblére ölelt a fideszes választási iroda. Most aztán van egy olyan kérdésünk, hogy lécci, hadd maradjanak zárva a boltok...

Ezek ilyen fiúk. Ha belegondolok, hogy a Bihari Mihály vezette Alkotmánybíróság - hulljon rá az átok - elengedett egy alkotmányellenes népszavazást a vizidíjról, itt pedig az ellenzék még alkotmányost sem indíthat, akkor látszik igazán a szellemi és morális pusztulás. Bihari, persze, csendben lesz, az Alkotmánybíróság pedig azóta megszűnt, csak afféle fideszes házijogász kifizetőhellyé silányult.

Reméljük, az ellenzék semmibe veszi ezt a hitványságot, és kivárja, amíg Orbán megdől. Előbb-utóbb meg fog, és akkor ki lehet nyitni a boltokat. Oda pedig lehet adót fizetni és eladót, raktárost felvenni. Még a végén normális ország lennénk. 

Odébb van még, de kivárjuk.

Egyre élesebb a küzdelem az MSZP-n belül. A forgatókönyvet a Fidesz írja, és nem tudni, a szocialista párt túléli-e ezt a belső háborút. Hiller és Tóbiás ütközete immár nyílt csatává változott.

Az ATV-ben nyilatkozott az MSZP korábbi és jelenlegi elnöke. Érdemes mindkettőt megnézni. Az alapkonfliktus (elvileg) az, hogy elég nemzeti-e az MSZP? Van-e létjogosultsága egy olyan baloldali pártnak, amely a hatodik egymás utáni Fidesz-évben már nem képes ellenállni az orbáni „nemzeti” politikának, és gondjait, összes problémáját abban látja-e, hogy nem eléggé magyar.

A történet azért tragikomikus, mert az MSZP „nemzeti fordulatát” már Mesterházy Attila megtette, kétszer kétharmados orbáni hatalom lett a vége. Nyerni ellenben akkor tudtak a szocialisták, amikor nem nevezték magukat „nemzetinek”, mégis elhitte ezt nekik a szavazók többsége.

Hiller arról beszél, hogy az MSZP legyen „magyar és baloldali”, Tóbiás szerint ez már így van Mesterházy óta. Egyúttal arra figyelmezteti Hillert, hogy többek között miatta – tehát az általa vezetett nem nemzeti MSZP miatt - tartanak itt.

Mondhatjuk, hogy ez simán egy hatalmi harc Hiller és Tóbiás között. Előbbi utóbbinak a székére tör, van ilyen. Igaz, Orbán hillersimogató szavai óta minden efféle megszólalás sajátos jelentést kap. A tét jelentősebb annál, mint hogy két aspiráns viaskodik: megmarad-e az MSZP? Képes lesz-e a szegfűjében még mindig bízó százezrek hiteles képviseletére, vagy összeroppan a Fidesz egyszerre „nemzetre rátörő” kritikája és a Hilleren keresztül békejobbot nyújtó, ezzel a pártot megosztó törekvéseinek súlya alatt?

Az MSZP bajban van. Ha bármely vezetője úgy gondolja, hogy korábban nem volt eléggé nemzeti a párt, és most emiatt csökken a tagsága, emiatt stagnál a támogatottsága, emiatt képtelenek ma már egy normális tüntetés megszervezésére és emiatt gondolják róluk, hogy korruptak, akkor súlyosan tévednek. Horn Gyula mondta ki először, hogy szükséges a NATO-tagság. Nem volt eléggé nemzeti? Medgyessy és Kovács írta alá az uniós tagságot. Nem voltak eléggé nemzetiek? Gyurcsány nyitotta fel a schengeni határt és hozta haza a sárospataki könyvtárat. Nem volt elég nemzeti? Tényleg lelkiismeretfurdalása kell, hogy legyen az MSZP-nek 2004. december 5-e miatt? Miért nem arról beszélnek, hogy Orbán rútul átvert mindenkit? Első kormánya azt mondta, hogy nem lesz kettős állampolgárság. A népszavazás kapcsán azt ígérte, csak állampolgárság legyen, nem lesz szavazati jog. Erre az is lett. És az MSZP-nek van oka a bűnbocsánatra?

Az a párt, amely nem védi meg saját kormányait, saját teljesítményét, az életképtelen és alkalmatlan az emberek bizalmára. Az MSZP nem érti, hogy nincs olyan, hogy évente jön valaki azzal, hogy meg kell újulni, és ez annyit jelent, hogy a jelenkori szocialista vezetőknél nagyságrendekkel jobb teljesítményt felmutatókat gyalázzák. Nincs ennyi útja a baloldalnak, és elitcserét sem lehet a párton belül levezényelni. Amelyik párt folyton a korábbi vezetőit szidja, nem lesz képes hitelesen kérni az emberektől, hogy szavazz rám. Már szavaztam – vonja meg a vállát a polgár - és szerinted is rosszul csináltad. Miért szavaznék rád újra? Az MSZP már másra sem képes, mint saját múltját, régi sikereit elárulni. Mai vezetői saját kudarcaik forrásait másokban keresik, pedig önmagukban kellene.

Pedig az MSZP mindig is nemzeti párt volt. Többek között ezért nyert három választást. Meg azért, mert képes volt a jobboldal ellensúlyaként láttatni magát. Egy párt, amelyik immár a Fidesz szólamait fújja, sohasem lesz alternatíva.

Lehet, hogy ez a cél? Fideszkonformmá válni és így túlélni? Hitvány vállalás lenne és sírba tenné az MSZP-t. Kár lenne érte.

Hát, ez is megvolt. Emelkedetten, de fáradtan, és lebutított politikai tartalommal búcsúzott az ország Göncz Árpádtól. Reményt igazából az ad, hogy az ország számos pontján spontán gyűltek össze az emberek egy fotó és néhány mécses köré, A hűvösödő novemberben megint Orbán Viktor járt jól. Pontosan úgy alakult a Köztársaság Elnökének búcsúztatása, ahogy ő akarta. Kiderült, hogy miért tart ott az ellenzék, ahol, és momentán miért nincs oka aggodalomra a hatalomnak.

Már sosem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha Mécs Imre az előre eltervezett beszédet mondhatja el legjobb barátja temetésén, annak végakarata szerint. Lehet, hogy semmi, mert ma már olyan mértékű a fásultság, hogy a lelkek nem lennének képesek tovább vinni a gondolatokat, vagy erőt meríteni az elhangzottakból, a rendszerre mért verbális ütésból. De talán a hatalom ott sorakozó figurái kaptak volna valamit abból, hogyan gondolkozik róluk legalább az a több ezer ember, akik elzarándokoltak az óbudai temetőbe. 

Ilyen a mai ellenzék. A Göncz család azt kéri a végakarat szerint beszédmondásra felkért baráttól, hogy ne legyen politikai tartalom, a barát pedig erre azt mondja, akkor inkább nem beszélek, mert ezzel elárulom Árpi emlékét. Rögvest kialakul egy olvasat a krakéler Mécs Imréről, aki túlnyomul, úgymond, rátelepszik az eseményre, nem tartja tiszteletben a család kérését, meg a hatalomnak gyakorlatilag lefekvő családról, akik nem akarnak balhét, hiszen ott lesz egy csomó fideszes. A temetés legyen csendes és méltóságteljes, Imre ne itt forradalmárkodjon, elmúltak azok az idők. Így maradt egy kedves beszéd a szeretnivaló Árpiról a több ezer ember és az élő tévéközvetítés alatt, majd egy párszáz embernek elmondott másik a Kossuth téren. Aki abban bízott, hogy a Göncz-temetés katalizátor lesz, mint 1956-ban a Rajk-temetés, az csalódhatott, bár Rajk fia ott volt a ceremónián.

És az ellenzék ebben is megosztott. Jaj, Imre, ne csináld már, értsd meg, nyugi kell, a temetés nem erre való - az egyik oldalon. A másik oldalon meg Imre, és akik vele értenek egyet, hogy mikor máskor kellett volna üzenni a diktátornak, ha nem 1956 és a rendszerváltás egyik hősének búcsúztatásán, ráadásul Orbán jelenlétében? Ez a történet, mint cseppben a tenger, mutatja meg, miért tart itt az ellenzék. A Kávézó mai szerzője szívesen meghallgatta volna Mécs Imre igazi beszédét, de csapatunk más tagjai a család érvelését fogadták el.

Orbán viszont elégedetten vigyoroghatott belül civilruhás testőrei őrizetében. Megtette, amit kell. Ott volt, és ki sem ült a protokoll helyre, ahol legalább annyi kiderült, hogy Fodor Gábor immár barna hajú. Felbukkantak a ma már egymással sem szóba álló szocialisták, meg a régvolt SZDSZ néhány vezetője. Boross Péter pedig, aki 1992. október 23-án kifütyültette Gönczöt, rezzenéstelen arcú cinizmussal üldögélhetett egyik korábbi ellensége temetésén. Mécs legalább annyit mondott, hogy Árpi volt a legjobb elnök, és ezt Áder is hallhatta. Sebaj, ennyi neki is belefér, benne van a zsoldjában. 

Maradt egy közös kézfogás, a felemelt rózsák ezrei, Bródy János gitárjátéka és az elcsukló hangú Koncz Zsuzsa. A Ha én rózsa volnék című örökbecsű. Meg a zsúfolt busz visszafelé, ahol már senki nem beszélt a temetésről. Ettől, persze még tovább kellene vinni Göncz Árpád szellemi, politikai és morális örökségét. Kérdés, hogy ki, mikor és hogyan?

Sokan mondják ezekben a napokban, hogy el sem hiszik, ami az MSZP-vel és az MSZP-ben történik. Belső pártháború zajlik az egyre olvadó jégtábláért, de van már valaki, aki egyértelműen a Fidesznek beszél. Hiller István lehet a Fidesz-MSZP nagykoalíció előretolt helyőrsége.

Amikor néhány hete az Európa Kávézó arról írt, hogy 2018-ban összeállhat Orbán és a szocialisták "nemzetmentő" nagykoalíciója, akadt, aki dühöngött, mások gúnyolódtak. De akkor mire vélnénk, ahogy Orbán Viktor és médiaudvara építgeti az MSZP korábbi elnökét, aki meg is hálálja a neki tett diktátori gesztusokat.

A látványos, és le sem tagadható közeledés origója, ahogy Orbán beszélni kezdett Hillerről, úgymond, zárt közben, de ezek a mondatok valahogy mindig kikúsztak a sajtóhoz. Orbán először így fogalmazott: „A Hiller István-féle kultúrpolitikának is voltak dimenziói, amelyekben jutott hely és szerep a nemzeti kultúrának. Volt esély arra, hogy az MSZP-nek ez az arcvonása karakteresebbé váljon, de azzal, hogy összeeszkábálták a választási szövetségüket, egy csapásra visszaállt a régi internacionalista rend.” Majd egy másik alkalommal így formált véleményt: "Érdekes módon van valaki, aki intellektuálisan ezt [a nemzetpolitikát] meg szokta oldani, de hogy az egyéb vezetői ügyekkel hogy áll, azt nem tudom, mert nem látok bele, az a korábbi pártelnök, a professzor úr, a Hiller. Ő ezt tudja, egy nemzeti érzelmű ember. Baloldalról ez nehéz dolog, de benne mocorog valami. Látom, hogy olyan nagy lelkesedést nem váltok ki ezzel a javaslattal. Nem minősítem a jövő emberének, szellemi értelemben mégis látok ott valamit.”

Most akkor tekintsünk el attól, hogy a Hiller-féle kultúrpolitika az a Gyurcsány-kormány kultúrpolitikája volt. Orbán korábban sosem jelezte, hogy bármiben is jó véleménnyel lenne utolsó legyőzőjének teljesítményéről. Az az érdekes ebben, hogy innentől, az orbáni dicséret óta Hiller elkezdett futni a pályán. Az utóbbi években csendes politikus először jelezte, hogy nem ugrana el a feladat elől, ha az MSZP elnököt választ. Aztán kiderült, hogy a korábbi MSZP-elnök és miniszter embereit az Orbán-kormány kezdte el foglalkoztatni. A történet minimum bűzlik, hiszen Hiller korábbi bizalmasai a Várkert Bazár, a kormány örökségvédelmi központja, a Puskás Stadion környékén bukkantak fel. Egy másik Hiller-haver a Rogán-féle propaganda minisztériumnál került elő. És most jön a legszebb: Hiller szerint nincs jobb megoldás a hátáron a kerítésnél. Ezt most már a Heti Válasz címlapján is hirdeti önnön fotójával. Lassan mintha Szili Katalin mellett kérne egy szobát a kancellárián.

Mindez véletlen lenne? Tehát először Orbán dicsér, majd a fontos kollégák a Fidesz zsoldjába kerülnek, majd jön a fizetség: bejelentkezés az MSZP élére és Orbán menekültpolitikájának nyílt támogatása. Aligha hisszük, hogy ez csupán az MSZP-n belül dúló ökölharc része lenne, egyfajta Szanyi-Tóbiás-Hiller csetepaté. Az események láncolata mást sugall.

Olyan hihetetlen lenne, hogy Orbán egyszer csak bejelenti, hogy a csúnya Jobbik és a csúnya DK a két szélsőség - a többi szót sem érdemel -, tehát a nemzeti oldal nagykoalícióra lép a nemzetben is gondolkodni képes MSZP-vel, vagyis az erre a feladatra Orbán által kijelölt Hiller Istvánnal? Egy folyamatosan gyengülő, eladósodott MSZP egy idő után bármire hajlandó lehet azért a néhány parlamenti és önkormányzati helyért. Kifelé majd eladják, mint CDU-SPD szövetséget.

Már csak az a kérdés, hogy meddig követi a szocialista szavazótábor ezen az úton a pártot. Néhány hónap és kiderül... Innen úgy néz ki, lassan irány az öt százalék.

Ami a gyermekéhezés felszámolására létrejött Nemzeti Minimum Programmal történt, az jól példázza, hogyan tudnak mérhetetlen támogatottsággal rendelkező pártok rátelepedni a civilekre és tönkretenni nagyon fontos kezdeményezéseket.

Történt ugyanis, hogy lelkes civilek pártállástól függetlenül összefogtak lelkes művészekkel annak érdekében, hogy megteremtsék azt a “nemzeti minimumot”, amellyel mindenki egyet tud érteni: ne éhezhessen napjainkban Magyarországon több tízezer gyermek és várandós édesanya. (Arra nyilván nem szükséges  kitérni, hogy milyen fontos dolog az, hogy civilek és művészek tucatjai mozdultak meg ingyen, önkéntes alapon egy ilyen fontos ügyért.) Ezt követően a program szervezői megkerestek valamennyi parlamenti pártot, kérve támogatásukat az ügyhöz. Egyetlen kikötésük volt, senki ne telepedjen rá és senki ne próbálja kisajátítani a programot, csupán adják nevüket és aláírásukat e nemes kezdeményezéshez, hogy láthassa a választópolgár is, ha kell, ilyen fotnos kérdésben képesek egy szolíd együttműködésre az egymással máskor szembenálló pártok.

Gondolhatnánk ez egy egyszerű és méltányolható kérés és ilyen esetben minden párt és politikus háttérbe tudja tenni saját pártpolitikai érdekeit, de úgy látszik mindig akad néhány túlmozgásos szereplő, aki egy-egy ügy magához ragadásában látja felemelkedése lehetőségét.

Már akkor is joggal húzhatta fel mindenki a szemöldökét, amikor a közel száz előadóművész önkéntes fellépésével megvalósult Papp László Sportarénabeli koncerten az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó nem elégedett meg azzal, hogy felálljon a színpadra a többi párt képviselőjével, hanem azonnal sajtótájékoztatót tartott az Aréna előtt, inkább magát és pártját népszerűsítve, mint a gyermekéhezés elleni törekvést segítve.

De amit ezután a PM társelnöke, Szabó Tímea művelt, ahogy gyilkos öleléssel magához vonta a civilek kezdeményezését, majd soha többet el nem eresztette, az már joggal ver ki minden biztosítékot azoknál, akiknek valóban a gyermekek és várandós édesanyák, nem pedig egyes politikusok médiaszereplésének segítése volt a céljuk.

Igen, végre volt egy ügy, amiben nemcsak a demokratikus ellenzéki pártok tudtak ideig-óráig összefogni, hanem a mindenki által kiátkozott Jobbik és a semmilyen közös kezdeményezésben korábban soha részt nem vevő Fidesz is adta hozzá nevét, aláírását.

Még az is elképzelhető ezek után, hogy az egész program tényleg elérhette volna célját és a kormány egy szabad szemmel jól látható összeggel is hozzájárul a gyermekéhezés felszámoásához, ha Szabó Tímea nem teszi teljesen ellenzékivé, de főleg PM-essé a projektet. Ugyanis ő végigrodeózta a teljes magyar sajtót a programmal, az ATV beszélgetős műsorainak rendszeres vendégévé vált a témával és egyetlen alkalmat nem hagyott ki, hogy a PM népszerűtlenségét megpróbálja ezzel a népszerű üggyel felfele tornázni. Nem, nem a civil kezdeményezők, a program kitalálói kaptak teret, hogy beszélhessenek az ügy fontosságáról és arról a páratlan összefogásról (csak a KDNP nem csatlakozott) amely általuk valósulhatott meg, mert nekik már nem jutott levegő Szabó mellett.

Nem tudjuk, hogy Szabó próbált-e egyszer is önmérsékletet tanúsítani és egy sajtómegkeresésre akár egyszer is nemet mondani. Esetleg arra hivatkozni, hogy ez egy fontos közös ügy, és nem lehet egy pártpolitikusnak sem egymagában beszélnie róla. Azt se tudjuk, ajánlott-e ezen megkeresések alkalmával maga helyett esetleg civil, párthoz nem köthető személyt, mondjuk azok közül, akik az egész program előkészítésében rengeteget dolgoztak. Elnézve a hölgy tegnapi vehemenciáját, amit a Népjóléti Bizottság hétfői ülésén tanúsított, ahogy a kamerák felé fordulva feldúltan kiabált, azt feltételezzük, hogy nem.

Majd aztán még tegnap este gyorsan el is szaladt az Egyenes Beszédbe elmondani, hogy ő egyszer sem mondta ki a pártja nevét, nehogy pártpolitikai ügyet csináljon belőle. Hát persze kedves Tímea, a választópolgárok meg olyan hülyék, hogy fel sem ismerik, hogy egy ellenzéki politikus ül éppen Kálmán Olgánál. Na de pláne a fideszes és KDNP-s srácok sem veszik észre, hogy nahát, ez az a lány aki a velünk szemben lévő padsorokban ül az ellenzéki oldalakon.

Kedves Tímea,

Az a nagy helyzet, hogy volt egy olyan ügy és egy olyan program, amire még a Fidesz sem tudott nemet mondani. Lehet ugyan, hogy komolyan gondolták még az elején a kormányközeli erők, hogy a gyermekéhezés felszámolása olyan fontos ügy, amelynek támogatásából nem maradhatnak ki, akárki is kezdeményezi. De méginkább valószínű, hogy szívesen kimaradtak volna már akkor, csak ehhez még nekik sem sikerült megfelelő indokot találni.

Amit Harrach Péter tegnap mondott a bizottsági ülésen, az lehet hogy csupán egy ócska kommunikációs fogás, miszerint "a jószándékú civilek áldozatává váltak az ellenzék kormány elleni agresszív támadásának”, de sajnos mégiscsak egyfajta indok arra, hogy a végén miért álltak el az ügytől.

Mert ugye senki nem olyan naiv, hogy azt gondolta, a Fidesz-KDNP támogat majd egy olyan programot, amelyet egy ellenzéki politikus arra használ nap mint nap, hogy az ő politikájukat bírálja a nyilvánosságban. Ugye senki nem gondolta azt, hogy ez a kormány majd pénzt különít el egy olyan projektre, amit az emberek már szintén ellenzéki (és nem civil) kezdeményezésként tartanak számon.

Miért is tennék? Végre találtak egy jó okot, mondván: miért támogatnánk az ellenzék gyermekéhezés felszámolására irányuló programját, hiszen tudunk mi erre saját kormányprogramot is csinálni majd az ellenzék nélkül. És ezt az okot Te szolgáltattad nekik, kedves Tímea, így tettél egy jószándékú civil kezdeményezést a kormány és az emberek szemében is ellenzékivé, és így sikerült jelentősen hozzájárulnod ahhoz, hogy az éhező gyerekek és várandós édesanyák ismét semmilyen segítséget ne kaphassanak.

Megérte? Most már eléri majd a Párbeszéd Magyarországért az 1%-os támogatást a következő közvélemény-kutatáson?

Úgy látszik, még akad olyan bíróság, amelyik a szemének és a dokumentumoknak hisz, és nem a Fidesznek. Elsőfokon legalább is. Egyelőre ott tartunk, hogy Orbán kilenc éves hazugsága megdőlt: nem volt rendőrterror 2006 őszén.

Kilenc éve tart ez a koncepciós per, mert a Vezér megígérte. (Van több ilyen is, UD Zrt, Dávid Ibolyával, Herényi Károllyal, kémper Szilvásy Györggyel, Sukoró Császy Zsolttal és Tátrai Miklóssal, moszkvai ingatlan Fekszi Mártával, azóta kiderült, hogy nokiás doboz sem volt...)

Ami mai írásunk témáját illeti. egy azóta felnőtt generáció kedvéért emlékeztetünk arra, hogy volt egyszer egy őszödi beszéd, amelyet az akkori miniszterelnök modott el a saját párttársai előtt. Frissen megnyerte a választást, népszerűsége csúcsán állt és arra figyelmeztette a képviselőket, hogy mostantól másképp kell politizálniuk, az ország átalakítása elkerülhetetlen. Néhány szabados kifejezés is elhagyta a száját, mielőtt azzal fejezte be: kell még mondanom valamit, Ildikó? A beszéd az egyik legfontosabb azok közül, amit az elmúlt 25 évben bárki elmondott. A szaftos mondatok azonban eljutottak Orbánhoz, aki először azt kezdte el hangoztatni, hogy a miniszterelnök hazudott, majd elment egy Fradi.meccsre, beült a nézők közé. Végül kiszivárgott az a pár mondat. Akkori MagyarRádió nagyjából ötpercenként sugározta, pedig a Fidesz volt ellenzékben... Az akkor még feltételek nélkül fideszes házitévé, a Hír TV exkluzív közvetítésében megindult a csürhe ostroma az MTV ellen. (Jó lenne, ha Simicska tényleg megírná az élettörténetét...) Erre jött az október 23-ai rombolás. Az ilyen esetekkel addig sosem találkozó rendőrség szakmailag és felszereltségében is alkalmatlan volt az atrocitások kezelésére, a bandák visszaverésére.

Az a példátlan eset állt elő, hogy az összecsapásokban több rendőr sérült meg, mint civil. Elsőre talán nem is minden fideszes tudta, hogy a főnökük rendelte meg a balhét. Akadt, aki azonnal azt követelte a parlamenti bizottség előtt, hpgy miért nem használtak éleslőszert a rend őrei a támadók ellen. Aztán előkerült az igazi narratíva. a szemkilövő, a rendőrséget utasító miniszterelnök, meg a békés tüntetők kontra megveszekedett rendőrök mantrája. És a bénázó kormány, valamint az összeomlott, a beszéd kiszivárgásában talán bűnös MSZP, valamint az emberi jogokért oly mohón kiálló SZDSZ átadta a kommunikációs terepet a Fidesznek és a Jobbiknak. Egy idő után pedig az emberek azt htték el, amit jó sokszor mondtak, és nem annak hittek, amit a saját szemükkel láttak.

Pedig a történet egyértelmű: az egymás után két választást veszítő Orbán parancsára puccskísérlet történt a megválasztott kormány ellen. Jellemző a demokratikus oldalra, hogy még ma is vannak olyan ostobák, akik szerint az akkori miniszterelnöknek le kellett volna mondani, azt pedig simán elfelejtik, hogy a kormányfő felajánlotta a gesztust, hiszen bizalmi szavazást kért önmagára - és a parlamenti többség kiállt mellette. Amúgy Gyurcsány Ferenc azzal követte volna el a legnagyobb hibát, hogy ha lemond, később ezt el is követte 2009-ben. Akkor sem kellettvolna. Onnantól dőlt el, hogy a Fidesz kétharmaddal fog nyerni.

Az Orbán-rendszer hatodik évében azonban elsőfokon kimondták, a rendőrök nem követtek el semmit. A tizennégy váédlottból ketten kaptak egy nahát azértet, a többieket azonban felmentették. 

Régi história ez. Az elkövetőket gyakorlatilag eleresztették, a rendőröket erkölcsileg meghurcolták, mire most felmentették őket, Orbán elérte politikai célját. Nincs itt kérem, semmi látnivaló, tessék oszolni.

A cím nem elírás: nem Gyurcsány-Orbán vita, hanem a Klubrádió műsorvezetője és a DK elnöke szólalkozott össze. Meglehet, új fejezet ez a balliberális média amúgy is sanyarú történetében. 16 perc 42 másodperc az egész, számos tanulsággal. Miért épp a Gyurcsány írt röpiratot, vagy szólal meg egyáltalán? - tette fel a kérdést a riporter - ötszáztizenhetedszer. Csak. Mert van mondanivalója.

Bolgár azzal kezdte az interjút, hogy a Sokak Magyarországa című röpirat szerzője "nagyon sok dolgot pontosan, lát, jól elemez, jó következtetésekre jut", majd azzal folytatta, hogy de miért éppen Gyurcsány tesz ilyet? "Félig-meddig számkivetett, bár kimagasló tehetség" - mondja a riporter, majd megkérdezi, hogy nem szól neki senki, hogy ne csináld, mert megint magadra vonod a lehetséges barátaid haragját is?

Régi sztereotípia ez, de érdemes a kérdéseket is elemezni. Miért foglal el egy elvileg ellenzéki rádióállomás műsorvezetője olyan álláspontot, amely gyakorlatilag visszamondja a Fidesz szövegeit? Mi a különbség, mondjuk, Kósa Lajos és Bolgár György érvelése között? Az sem érthető, hogy a lehetséges barátok miért haragudnának, hogy valaki leírja a gondolatait? Nem közös felelősség - Gyurcsányé és Bolgáré, meg a pártoké, civileké -, hogy Orbánt le lehessen váltani? Vannak, akik most a sajtószabadság, vagy az újságírói kérdezés jogának megkérdőjelezését látják Gyurcsány visszautasító, silányságot és középszert emlegető válaszát hallva. De ha lehet ilyet kérdezni hat év fél évvel azután is, hogy Gyurcsány Ferenc nem miniszterelnök és az ország azóta minden téren rosszabb állapotban van, akkor a válaszadás joga és keménysége is a véleménynyilvánítás szabadságának része.

Miért ne mondhatná el, írhatná le bárki a gondolatait erről a rendszerről, az ellenzék állapotáról és egy jövőbeni, győztesnek remélt stratégiáról? Biztos, hogy az ellenzék pártjai Gyurcsányban a választási siker esélyeinek csökkenését látják? Nem arról van szó, hogy ami történik az sima féltékenység? Hogy az MSZP - mondjon bárki bármit - már sosem lesz önálló váltópárt? Hogy a DK-n kívül az utóbbi években alakult többi párt nem vitte szinte semmire? Gyurcsány miatt vált ketté, majd háromra, majd még többre az LMP, az Együtt, a PM, a Szolidaritás? Miatta nem mérhető az MLP és a MoMa? Miatta disszidált Bajnai? Miatta szavaz az MSZP némileg segítve Orbánt például az olimpia vagy a menekültügy kapcsán?

Lehet a röpirathoz kritikusan viszonyulni, de akkor el kell olvasni. Nem megúszható az elemzésbe fektetett munka, már csak a cáfolat, a bírálat megalapozása érdekében is. Amit a DK elnöke leírt, egy variáció. Jöjjön a többi is. A Kávézó is több ponton vitatkozik vele. Például nem gondolja azt - vele ellentétben -, hogy ennek az MSZP-nek még bármilyen vezető szerepet kellene kapnia. Mást gondolunk az elszámoltatás szükségességéről is. Hiányzik belőle az a rész is, hogy az elmúlt huszonöt évért nem mindenki egyformán felelős. De amit a rendszer bűnszövetkezet jellegéről ír, az igaz. Az is logikus, hogy erős vezetőt, összehangolt pártokat és programot igényel.

Nem mellesleg érdemes lenne odafigyelni arra is, hogy ki írja a bírálatot. A Népszabadság egyrészt-másrészt jellegű, majd inkább leszóló vezércikke például hitelesebb lenne, ha nem Mesterházy Attila korábbi sajtófőnökének férje írta volna... Olyan kínos, amikor a ballib sajtó gyurcsányozik, miközben amikor lemondott, 2009 tavaszán, még másfélmillió szavazója volt az MSZP-nek, egy év múlva a választásra ennek harnada odaveszett. Tényleg ő lenne a hibás a kétszer kétharmadért? Ki volt a két választásnál a miniszterelnök, illetve a jelölt? Kik veszekedtek, hogy ki legyen a listavezető? Milyen kampány volt 2006-ban, és milyen 2010-ben és 2014-ben? Miatta készül az MSZP 2009 óta a harmadik elnöke menesztésére? Miatta dőlnek be a civil kezdeményezések és tüntetések? Ha lenne egy feltörekvő, negyven százalékra aspiráló új vezető egy új párttal, nyilván Gyurcsánynak vissza kellene vonulnia. De nincs ilyen.

Bolgár György azt is felvetette, hogy az MSZP, vagy Szigetvári Viktor, netán Karácsony Gergely nem lesz oda meg vissza ettől a röpirattól és nem igényli, hogy a DK elnöke ilyen ügyekben nyomuljon. Ez az érvelés végképp érthetetlen. Az MSZP tagjainak, vezetőinek egy része akkor volt utoljára fontos pozícióban, nyert például mandátumot, amikor Gyurcsány győzött 2006-ban. Minden javaslatát, kormánya minden törvényét, reformját megszavazták. Egyik minisztere, államtitkára, frakciójának tagja nem mondott le tiltakozásul a mandátumáról, mondván, rossz irányba viszi az országot. Szigetvári Gyurcsány sajtósa és kampányfőnöke volt, az V. kerületi DK-sok számos, Juhász Péter által indított akcióban vettek részt, Karácsony pedig felkérte Gyurcsányt, hogy utolsó kampányrendezvényén ő szerepeljen vele, ennek is szerepe volt abban, hogy a PM elnöke Zugló polgármestere lehetett. Gyurcsány támogatta Bokros főpolgármester-jelöltségét is. Mi a gond akkor? Elfogadjuk a segítségét, közös listán szerepelünk vele, de ne szólaljon meg? Ez lenne a demokratikus oldal? Ezekre a morális és emberi viszonyokra kéne alapozni egy kormányváltást?

 Az egyszerű választó ilyenkor felsóhajt és kommentel a Facebook-on, hogy "ezek" megint egymást ölik, Orbán pedig röhög a markába. 

Pedig csak annyi történt, hogy a híressé vált, 16.42 hosszúságú interjúban 13.52-nél ér véget a gyurcsányozás. 2:52 maradt a röpirat tartalmának megvitatására. És csodálkozunk, hogy itt tart az ellenzék.

Ritka nagy bukta lett az október 23-ai civil tüntetés. Háromszázan lézengtek a Nemzeti Múzeum előtt. Ezek ugyanazok. Ugyanazok, akik pár héttel ezelőtt elbuktak egy afféle rendszerbontó népszavazást, becsapva sok embert, lehetetlenné téve későbbbi bármilyen népszavazást, ezzel pedig segítve Orbán Viktort. Úgy látszik, kellett a pofon a másik oldalra is.

Lassan be kéne fejezni a civil kivagyiságot. Egy darabig ez jól ment. Addig mondták lánglelkűnek látszó, azóta többnyire felszívódott új figurák a tévéstúdiókban, míg az embereknek tele lett a hócipőjük a pártokkal. Nlmileg hatékony volt a mantra a bénázó, a Fidesszel a parlamenti lét okán kollaboráló ál-ellenzékről is. Mintha e civilek nem tudták volna, hogy a demokratikus pártok képviselőit a szavazók juttatták be az országgyűlésbe - egymillióan. Olyan szavazás pedig nem volt, hogy tessenek onnan kijönni. Néhány hónapig súlyos károkat okozva ugyan, de bevette a nép azt is, hogy a civilség azért jó, mert mindenki hülye volt és kártékony az elmúlt huszonöt évben. Mindegy, hogy ez, mint minden leegyszerűsítés, egyértelmű hazugság.

A sztori mostanra pukkadt ki végleg. Ami tegnap a Nemzeti Múzeum előtt történt, az szánalmas volt. Már a meghirdetett rendezvény címe, a Szabad a Gazda is ügyetlen. 1956-ban Sztálint hívták Gazdának. Miért lenne ő szabad? Ha az agrármunkásokra asszociálunk, akkor indokolatlan a nagybetű, meg Pesten pár hete már megbukott egy gazdatüntetés. Ha a Gazda, vagyis Sztálin itt Orbánra utal, aki jelenleg szabadlábon tartózkodik, és a szervezők egyfajta elszámoltatási igényt jelentettek be, akkor pedig túl messze van egymástól az értelmezés lehetősége az leírt szavaktól.

A Kávézó, amely előre megjósolta a rendszerbontó népszavazás bukását, már korábban megírta, hogy az e kudarc után most inkább csendben kellene maradni és nem kioktatni mindenki mást. De a fiúk nem nyugodtak le. Azt ígérték, hogy tegnap konkrét javaslatokat tesznek Orbán leváltásának mikéntjére. Erről a tuti forgatókönyvről egyetlen tudósítás sem szól...

A szervező, az Új Magyar Köztársaság Egyesület ügyvivője, Vajda Zoltán megint úgy gondolta, hogy a pártokat kell aláznia. Azzal az értelmezhetetlenséggel jött, hogy azok ott a parlamentben nem is akarják leváltani Orbánt, bezzeg ő igen - háromszáz emberrel...  Nem igazolható mondata volt az is, hogy a pártok már előre lemondtak a 2018-as győzelemről. Hol mondták ezt? Melyik volt az az elvetemült? Kérnék egy pontos idézetet... Hasonlókat szólt egy másik felszólaló, Kozák Márton, aki szintén a pártokon kívül keresné a zembereket. eszébe sem jutott, hogy korábban az SZDSZ által delegált médiakurátor volt.

Tulajdonképpen kár ezért az egészért. Pedig a civil mozgolódás biztatóan. Olyanok is tüntetni mentek, akik magukról ezt korábban sosem feltételezték. Aztán a tömeg egyre fogyott. Ehhez kellett az egyre sűrűbb és kidolgozatlanabb tüntetések sorozata, a felbukkanó, majd eltűnő figurák hiteltelensége. Pedig cvilekre, erős érdekérvényesítőkre, új arcokra szüksége van a politikának. Kóklerekre, teljesítmény nélküli önjelölt megváltókra azonban nincs. Pártok nélkül pedig nem sem fog menni. A végén ugyanis az ő nevük van a szavazólistán. Akinek nem tetszik a kínálat, csináljon jobbat. Nem szájkaratéval kell őket legyőzni. Az a baj, hogy nyoma sincs a szerénységnek, az alázatnak. Így nem lehet embereket megszólítani sem, nem hogy harcba hívni.

Van egy ennél rosszabb forgatókönyv is. Hogy ez az izé a Fidesztől jön. Onnan mozgatják ezt a csapatot, hogy szétverjék pártok és civilek lehetséges együttműködését. A cél a zilálás, a ködösítés. Ezt a rendezvény hetelekkel korábban meghirdették, ezzel nagyjából kiilőve a pártok elvileg lehetséges ünnepi kezdeményezéseit. Háromszáz emberért kár volt. Ennyien simán voltak az MSZP kaposvári Nagy Imre-megemlékezésén, Gyurcsányra pedig egy faluban is összegyűlnek ennyien. Ha pedig a pártok mégis a civilekhez mentek volna, akkor rájuk szóltak volna, hogy a zászlókat tessék otthon hagyni. 

Ha komoly az orbánbuktató szándék, le kéne szállni a magas lóról. Ha pedig tényleg valahol Orbán környéke rendeli meg ezeket a kudarcokat, előbb-utóbb coming out-ra lenne szükség.