Csendesen ugyan, de Vona Gábor bejelentette: az LMP-vel együttműködve akarnak kormányt váltani. Ez ugyan elsőre nagyon vicces, mert a két párt együtt sem éri el az MSZP és a DK összesített támogatottságát, de azért a mondatnak mégis van jelentősége.

Az ATV reggeli műsorában megtörtént a comint out. Vona az LMP-ben látja szövetségesét. A náci párt elnöke konkrétan így fogalmazott: "még nem kristályosodott ki, milyen politikai összefogás jöhet létre a két párt között a kormányváltás érdekében, de mindketten partnerként, sőt bizonyos ügyek mentén szövetségesként tekintenek egymásra." A jelet vettük, megértettük. Egy lépéssel messzebb kerültünk a Fidesz-Jobbik koalíciótól. Ugyanakkor az elrohadt LMP-re, mint szövetségesre tekinteni, nem túl bátor húzás. Persze, beérett a pártjában is megbukott, szemmel láthatóan mentális problémákkal küszködő Schiffer dörgölőzése a szélsőjobbhoz, de ettől még az LMP egyre zsugorodó táborának nehéz elmagyarázni, mit keresnek a zsidókat listázó, uniós zászlókat égető, KGB-ügynököt az Európai Parlamentbe delegáló, félkatonai náci szervezeteket, Szálasit éltető formációkat működtető párt oldalán. Lehet, hogy ettől lesz más a politika? Hogy Szél Bernadettnek mindegy az érthető, de a Fideszből kijött, majd mégis Fidesz-támogató Hadházynak aligha tesz jót, ha Z. Kárpát Dánielekkel mutatkozik...

Mégsem baj, hogy mindez kiderült. Az LMP önállóan úgysem jutna már be 2018-ban, jól mutatnak majd egy közös listán a zöld kommunisták és a barna nácik. A demokratikus ellenzék pedig tegye a dolgát, kösse meg a szövetségeket, találjon jó egyéni jelölteket és képes lesz nyerni, ha akar.

Ha valaki rátekint az LMP-s politikusok Facebook-oldalára, azt fogja látni, hogy aktív támogatóik ütik-verik őket. Teljesen mindegy, hogy mit tesznek ki az oldalaikra, akár a Fideszt bíráló bejegyzéseket, saját támogatóik fordultak el tőlük. Sokan jelentik be kilépésüket. Az LMP hajója léket kapott...

Nem bocsátják meg a kommentelők, hogy a Lehet Más a Politika lefeküdt Orbán Viktornak. Többen közlik, hogy kilépnek a pártból, és nagyon csalódtak Hadházy Ákosban, aki pedig érdemeket szerzett a Fidesz korrupciós ügyeinek feltárásában. A több száz reakció szinte teljesen egyhangú képet fest: eluralkodott a düh és a csalódottság. Ha ehhez hozzávesszük, hogy most már a közvéleménykutatók többsége hónapok óta az LMP kiesését méri a következő országgyűlésből, akkor a kép még inkább lehangoló. Kijut a szidalmakból Szél Bernadettnek és Schiffer Andrásnak is. Eközben az MSZP támogatottsága közel triplája, az DK népszerűsége duplája az LMP-nek, amely éppenséggel nem igazolja Schiffer vádjait a múlt erőiről, és egyre halványuló reményeit az "új, friss, zöld és hiteles" LMP kormányváltó ígéreteiről.

Az alkotmánybírók megszavazásával az LMP megtámogatta Orbán rendszerét. Ezzel a középen állás mítosza megdőlt. Az LMP a Fidesz szatelitje lett. Aki pedig kormányváltást akar, muszáj körülnéznie a szavazatával azok között, akik ezt komolyan is gondolják.

Mondhatnak, hazudozhatnak bármit: az LMP eladta magát a Fidesznek. Ki tudja, mi volt ár? Schiffer alkotmánybíró lesz? Az LMP-hez az utolsó pillanatban beeshet néhány tízezer ajánlócédula? Valahogyan megint meglesz az 5,01 százalék? Ami itt történt az minimum árulás.

Amikor Schiffer András felbukkan és azzal "érvel", hogy mások ÁVH-s módszerekkel jönnek, az mindennek az alja. Nem csak azért, mert az ő családja küldött is börtönbe embereket politikai nézeteik miatt és ugyanezt el is szenvedték. Leginkább azért szégyen, hogy Orbán korábbi ügyvédje ilyeneket mond, mert semmilyen más célja nincs, mint a terelés. 

A dolgot a nevén kell nevezni. Az LMP az alkotmánybírók megválasztásával lefeküdt Orbánnak. Odébb tolták a kormányváltás lehetőségét. Ehhez Schiffernek asszisztált a Kósa Lajossal tusványosi fórumon nevetgélő Szél Bernadett, valamint a Fideszből átlépett Hadházy Ákos. Az LMP a diktatúra kiszolgálója lett, nem véletlen, hogy a KDNP közleményben köszönte meg nekik a gesztust. A DK ment nekik a legélesebben. Gyurcsányék jól látják: nem lehet pardon, és aki ezzel az LMP-vel 2018-ban bármire összeáll, az maga is kollaboránssá válik. Nem véletlen, hogy a néhai PM, ma már csak P feltűnően csendben van, egy nyílt levélen kívül alig szólal meg az Együtt. Az MSZP is technikalizál, a választás érvényességét vitatja elsősorban, annak politikai és morális következményeire kevés szót veszteget. De a DK, az MSZP ellentartása legalább elvi és tisztességes. Az elvileg emberjogvédő Schiffernek nagy pofon lehet, hogy a Majtényi László vezette Eötvös Károly Közpolitikai Intézet közleményben bírálta a döntésüket. Hadházy talán még hazudott is. Az ATV-n a DK-s Molnár Csabával folytatott vitában azt mondta, nem tudott azokról, a jelöltekre terhelő adatokról, amelyekkel Molnár szembesítette. Azt ígérte, ezeknek utána néz. Most akkor vagy hazudott és nem nézett utána, vagy ami még rosszabb: utána nézett, és így is megszavazta a jelölteket.

Ezért is figyelemreméltó, hogy amikor pár napja Juhász Péter rogános emléktáblát avatott, úgy mutatkoztak a rendezvényre ellátogató, a fideszes, például a papi pedofíliát mentegető alkotmánybíró-jelöltet felvállaló Hadházyval, mintha mi sem történt volna. Az Együttnek, a P-nek döntenie kell. A kollaboráns LMP-vel tartanak, vagy az ebben az ügyben következetes DK-val és MSZP-vel megőrzik rendszer elutasító magatartásukat. 

Nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. Aki mostantól az LMP-vel tart bármiben, az Orbán oldalára sodródik. Legyen ez figyelmeztetés Karácsony Gergelynek vagy Szigetvári Viktornak!...

Végre történt valami. Végre felsejlett, hogy a demokratikus ellenzéken belül milyen érdemi, és nem hatalmi törésvonalak léteznek. Végre nyílt és egyértelmű, a jövő szempontjából fontos tartalmi kérdésben látszott a konfliktus. Igaz, ehhez a DK-s Molnár Csabának le kellett mosnia a pályáról az LMP-s Hadházy Ákost az ATV Szabad Szemmel című műsorában. A tét nyilván nagyon nem ugyanakkora volt, de ez a beszélgetés a 2006-os Gyurcsány-Orbán vitára hasonlított. Abban biztosan, hogy tudnia kell az országnak, ki hova tartozik és kinek mik a szándékai.

Itt, a Kávézóban már foglalkoztunk azzal, hogy az LMP valójában kollaboráns, a Fidesz szatelit pártja. Most nem soroljuk Schiffer András bűneit, Szél Bernadett tusványosi fellépését. Az is mellékes, hogy miért reménykedtek egyesek, hogy a Fideszből kiugrott Hadházy szembe fog menni a Fidesszel egy stratégiai kérdésben. Nem egy ötvenmilliós szokásos fideszes lopás amúgy derék felfejtéséről van szó, hanem az Orbán-rendszer megerősítéséről. És ebben a Fidesz számára nincs pardon. Az LMP-nek a sok korábbi segítség miatt parírozni kell.

Módfelett tanulságos ahogy Molnár Csaba gyakorlatilag megsemmisítette Hadházy Ákost. Orbán járt úgy 2006-ban, hogy megpróbált biztonsági kűrt futni. Mondott néhány közhelyet az LMP társelnöke is, azt gondolta, hogy valamilyen méltányosnak tűnő, alkotmányosnak ható érveléssel meg tudja úszni a vitát, azt a 15 percet. Molnár Csaba azonban szemmel láthatóan felkészült, és nem engedte ki a szorításból. Nem általában az Alkotmánybíróság, magyarok milliói számára ezoterikus tevékenységét és politikai elfogultságát bírálta, hanem ízekre szedte Hadházy bírójelöltjeit. A nácikkal szövetkezőt és a papi pedofíliát védőt is. Gyurcsány zilálta így szét utoljára Orbán semmitmondását, amikor már a tejhozamra is konkrét adattal szolgált a híres vitában.

Azt kell megértenie minden választónak, hogy nem elég sóhajtozni, hogy miért egymással foglalkozik az ellenzék, miért nem állapodnak már meg. Ahhoz, hogy az egész ellenzék ne egy massza legyen, hanem elváljon egymástól a hiteles és a hiteltelen, az igaz és az hazug, hogy legyen esély győzelemre, ahhoz vitázni kell. Itt is most.

A DK alelnöke három, a vita szempontjából halálos találatot is bevitt. Elvileg bármelyiktől el lehetett vérezni, de így együtt végképp menthetetlenné tette az LMP társelnökét  Az egyik, amikor Hadházy már be kellett hogy ismerje, fogalma sincs, kiket jelölt alkotmánybírónak, és azt ígérte, utána néz utólag... A másik, amikor Molnár azt tudatta a nézőkkel, hogy Hadházyt a saját szavazói is ízekre szedik a Facebook-on. A harmadik pedig amikor jelezte, hogy a Fidesznek befeküdve Hadházy visszatér anyapártjába, a Fideszbe.

Szakmai kompetencia kilőve, a korrupció elleni küzdelemben szerzett érdemek kilőve, hitelesség kilőve. Molnár felkészült volt és hatásos, Hadházy felkészületlen és zavart. Bár támolyogva hagyhatta el a stúdiót az LMP társelnöke, tulajdonképpen meg is köszönheti ezt az estét a DK alelnökének: a keddi szavazásig még kapott egy esélyt, hogy kihátráljon a korábbi pártjával, a Fidesszel kötött paktumból, és elkerülje a kollaboránsok sorsát, amelyben Fodor Gáborral kéne osztoznia. Ki fog derülni, képes lesz-e erre. 

Ha valakinek kétsége lett volna, hogy az LMP hova tartozik, itt az újabb bizonyíték. A Lehet Más (??) a Fidesszel és a KDNP-vel megegyezve biztosítja a kétharmadot alkotmánybírók választásához. Mindig is össze volt nőve, ami összetartozott.

Miközben az igazi ellenzék nem csupán kormányváltásról, hanem rendszerváltásról beszél, miközben a hiteles ellenzék megpróbál a lehető legkisebb felületen érintkezni ezzel a rendszerrel és hatalommal, Szél Bernadett és Hadházy Ákos összebútorozott a Fidesszel. Abba most bele sem megyünk, hogy ezt az Alkotmánybíróságnak nevezett fideszes kifizetőhelyet is meg kell szüntetni. Most az a fontos, hogy az LMP a Fidesz alaptörvényét legitimálja azzal, hogy Orbánékkal szavaz. Aki pedig ezt a rendszert bármilyen módon legitimálja, az kollaboráns. Hadházy heti korrupciós feltáró történetei mennek a kukába. Nem lehet ugyanis ezt a tolvaj bandát leleplezgetni, utána pedig szavazatokkal megerősíteni a tolvaj banda hatalmát.

Az LMP már a gyűlöletkeltő népszavazás kapcsán is Orbánt támogatta. Most pedig ismét. Szél Bernadettről mindenki tudja, hogy a Fidesz embere, nem véletlenül barátkozgatott Tusványoson Kósával. Azonban a Fideszből dezertált Hadházy kapcsán még voltak egyesekben illúziók, hogy rendes, tisztességes ellenzéki lesz.

Nem lett az. Hadházy fideszes volt, az is maradt. Az LMP pedig kollaboráns.

Bárhogy is történt, a lehető legjobb döntés volt a Magyar Liberális Párt kiseprűzése a demokratikus ellenzéki pártok tárgyalásáról. Az elmúlt évek bebizonyították: Fodor Gábor nem valódi ellenzéki, múltja, jelene, és jövője is inkább a Fideszhez köti.

Már a névhasználat is kellemetlen. Ma a DK, az Együtt, vagy a P szavazói között sokkal inkább megtalálhatjuk a liberális szavazókat, mint a Magyar Liberális Pártban. Támogatottságuk kimutathatatlan. A frontvonalban egyetlen hiteles személyiség, a gazdaságpolitikus Bodnár Zoltán szerepelt, de már ő is lemondott párttisztségéről. Nyomában további tagok léptek ki a "pártból", amelynek nincs országos szervezete, nincsenek helyi képviselői, nincs jelen az Európai Parlamentben. 

Azzal, hogy Fodorékat kirúgták az ellenzéki tárgyalásokról, egy beépített fék, esetleg egy Orbánt folyamatosan tájékoztató elem került ki a szerkezetből. Fodor már Simicskával szemben is megvédte Orbánt, de a gyűlöletkeltő népszavazáson aztán végképp leszerepelt. Azzal, hogy igenekre buzdított, Fodor Gábor Orbánt támogatta. Minden egyes leadott, akár igenlő szavazat segítette ezt a gyalázatos kormányt, hátha elérik az érvényességi küszöböt. Ez a bűn megbocsáthatatlan. Még az is megtörtént, hogy Fodorék bankhitelt vettek fel a kampányra, hogy óriásplakátokon is megjeleníthessék a Fidesznek nyújtott segítséget. Ugyan, miért ad hitelt egy bank egy pártnak, amelynek nemigen van állami támogatása, nincs tagsága, társadalmi elfogadottsága? És miből fizetik vissza ezt a hitelt? Akár mutogattak valami papírt az ellenzéki tárgyaláson az MLP orra előtt, amely az Orbánnal együttműködést bizonyítja, akár nem, a kép az, hogy Fodor őrzi barátságát Orbánnal. Korábbi interjúban ő maga is elismerte, hogy szoktak beszélgetni. Márpedig ezzel az emberrel hiteles ellenzéki még csak nem is beszélgethet.

Aki Orbánnal barátkozik, az nem akar kormányváltást, és aki nem akar kormányváltást, annak nincs helye az ellenzéki együttműködésben. Muszáj előre tisztázni, hogy ki kicsoda, és mit akar. Fodor nélkül máris egyszerűbb lesz folytatni a döcögős egyeztetést. Így sem lesz könnyű, de két szempontnak muszáj megfelelni: a résztvevők mögött legyen társadalmi támogatottság és valódi elkötelezettség Orbánék menesztésére. Senkire nem vetődhet a gyanú, hogy kollaboráns ezzel a hatalommal.

Ezért volt jó döntés az MLP kirúgása. Lesznek ott elegen, akik a magyar liberálisokat hitelesen képviselik.

A mai tüntetések lementek. Orbán kapott füttyöt, Vona előre menekül és előrehozott választást emleget, civilek és pártok végre és örömteli módon közösen demonstráltak - sok ezer ember előtt. Gyurcsány beszéde volt a legerőteljesebb, de jól szerepelt Molnár Gyula is. Karácsony Gergely úgy érezte, középre kell állnia 2006 ősze kapcsán - nála ez már komoly engedmény, korábban csak kormányfelelősséget látott, az ironikus Bokros pedig valami rejtélyes oknál fogva 500 nap után le akarja mondatni a szerinte a haza dolgait rendbe tevő új, demokratikus kormányt. A kérdés azonban megmaradt: mikor kér bocsánatot Orbán a tíz évvel ezelőtti hergelésére elkövetett bűncselekményekért?

Ne feledje az ország: tíz évvel ezelőtti feldúlása egy elbukott puccskísérlet volt. A rombolásra és a politikai hátszéllel felkészített csőcselék agresszivitására felszereltségében sem felkészült rendőrség tette a dolgát. Próbálta menteni saját életét, a köztársaság rendjét, a közvagyont amennyire bírta. Orbán összeterelte a felheccelt huligánokat a Fidesz-nagygyűlés békés tüntetőivel. Ebből lett a balhé. Most füttyben kapott ízelítőt, hogy milyen, amikor az ellentábor zajos és dühös. A veszély az, hogy az emberek többsége retteg az erőszaktól, és nem lenne szerencsés, ha az ellenzékről az a kép alakulna ki, hogy ha róla azt mondják, megverették a népet, akkor ők is megveretik magukat. Hivatalosan 2006-ban spontán volt a balhé, most lehet tudni, kik szervezték.

Van helye füttynek, a tiltakozás számos eszközének, de a végén kormányozni kell. Fütyülni könnyebb, mint megegyezni miniszterelnök-jelöltben, egyéni jelöltekben, listákban, politikai programban. Nem is helyettesítheti az országmentő munkát. Gyurcsány, Molnár, Bokros, Karácsony, a sikeres ellenzéki tüntetést szervező Vajda Zoltán és Székely Sándor is az értelmes, de elkerülhetetlen áldozatvállalás szükségességére hívta fel a figyelmet.

De a kérdés még mindig itt vibrál: amíg az ellenzék egy része még mindig azon rugózik, ki a felelős 2006 őszének ámokfutásáért, elég lenne átnézni a túloldalra. Éppen ő a miniszterelnök, Magyarország diktátora. Mikor fog bocsánatot kérni a hazájától, magyarok millióitól?

Most akkor kezdődjenek az ellenzéki tárgyalások. Csendben, érdemben, eredménnyel.

Érdekes összegzés látott napvilágot. A felsorolásból kiderül, hogy 2006-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján hány külföldi vendég vett részt, illetve 2016-ban, 1956 60. évfordulóján mekkora diplomáciai forgalomra számíthatunk. Gyurcsány nyert 47-1-re.

Hamar kiderült, hogy melyik magyar kormányt ismerte el a világ, melyik tartozott szervesen szövetségi rendszerébe, melyiknek voltak partnerei, és melyik volt partnere a világnak. 2006, Orbánék által vérbe fojtott ünnepe, a két választási vereség után indított puccskísérlet ma már elhomályosította a tényt: 47 államfő, király, miniszterelnök tette tiszteletét Budapesten azon a a híres napon. A delegációk már elmentek, amikor Kosáry Domokos alig tudta elmondani emlékmű avató beszédét az 56-osok terén. Már hidat zártak le, kirakatokat zúztak be, kukák és autók égtek, mert Orbán szinte belepusztult, hogy 2002 után 2006-ban is legyőzték.

De az aznap délelőttjén itt volt, hogy Gyurcsány Ferenccel, a Magyar Köztársaság miniszterelnökével emlékezzen

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Jaap de Hoop Scheffer, a NATO főtitkára, Angelo Sodano bíboros, volt vatikáni államtitkár, I. János Károly spanyol uralkodó, V. Harald norvég király, Henrik luxemburgi nagyherceg, Viktor Juscsenko ukrán elnök, Traian Basescu román elnök, Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök, Stjepan Mesic, horvát elnök, Moritz Leuenberger svájci elnök, Horst Köhler német szövetségi államfő, Heinz Fischer osztrák elnök, Wolfgang Schüssel leköszönő osztrák kancellár, George Pataki, New York állam kormányzója, Guy Verhofstadt belga miniszterelnök, Václav Klaus cseh elnök, Toomas Hendrik Ilves észt államfő, Terry Davis, az Európa Tanács főtitkára, Tarja Halonen finn elnök, Dominique de Villepin francia kormányfő, Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök.

Az Orbán-kormány idején, a 2016. október 23-i állami ünnepségen részt vevő külföldi vendégek:

Andrzej Duda, lengyel köztársasági elnök

Mondhatnánk erre, hogy no comment...de most mégsem mondjuk. Magyarország miniszterelnöke elszigetelődött. Orbán egyedül van, mint az ujja. Ez hazánkra nézve nem csak súlyos baj, hanem rendkívül veszélyes is. Orbán azt hazudja, hogy a világ a magyarokat bántja. Ellenkezőleg: őt bántja, mi viszont elszenvedjük. Ideje megszabadulnunk hazánk tönkretevőjétől, és ideje rendbe tenni a Gyurcsány-korszak megítélését is.

Lehet, hogy megint szív valamit az Együtt alelnöke. Úgy próbál a pártja által szervezett tüntetésre embereket szervezni, hogy egy, a MIlla Facebook-oldalán közzétett bejegyzéssel akarja "lerúgdalni" Gyurcsány Ferencet a színpadról. Juhász, aki körül erősen ritkult a levegő, ezzel - és magával a tüntetéssel is - Orbán forgatókönyvét valósítja meg.

Az érdektelen, hogy az alig mérhető Együtt gyakorlatilag új nevet vehetne fel. A KÜLÖN sokkal inkább kifejezi a párt politikáját. De amit most elkövettek, arra nincs épeszű magyarázat, ha csak az nem, hogy Juhász Pétert valamivel megtalálta a Fidesz. Már az sem érthető, hogy miért mondtak nemet a közös ellenzéki október 23-ai tüntetésre, amelyet civilek szerveznek, de ott lesz a DK, az MSZP, a Párbeszéd és a MoMa, meg a Szolidaritás.Nem is elegáns, hogy a rendezvény elé szerveztek gyorsan egy másikat, amire meghívták az LMP-t, míg a PM, ami már Párbeszéd, gyorsan elígérkezett Juhászék bulijára is. (Ezek valamikor egy párt voltak, most három...)

A Portiknak elkövetett "lapszemlézés", a luxusnyaralás és a folytonos magánéleti pénzkunyerálás miatt hitelét vesztett Juhász most a Milla oldalán kezdett kemény gyurcsányozásba. Egy ott közölt írás szerint Gyurcsányt le kéne rúgdalni a színpadról. Most az érdektelen, hogy ilyen stílusban egy Bayer nevű szokott értekezni, sőt, az sem fontos, hogy egy demokratikus párt által kezelt felület hogyan közölhet ilyen dolgozatot egy másik demokratikus párt elnökéről.

A Külön támogatottsága nagyjából a harmada a DK-énak - a felmérések szerint. De ha nem így lenne, akkor sem lenne szabad így írni. Ha úgy tetszik, egy törpepárt akarja megmondani, hogy ki állhat színpadra? Ki beszélhet? Ehhez azért kell bőr az arcon. Viszont érdemes megnézni a kommenteket. Amit a Milla (vagyis Juhász) kap, azt nem teszi zsebre. Tíz reakcióból nyolc elküldi őket a francba, és jegyzője közli, hogy akkor most inkább kihagyja a gyűlölködők által kínált hétvégi programot. A Párbeszéd is kínos helyzetbe kerül, hiszen mindkét ellenzéki esemény hivatalos résztvevője, és hogy lehet most színpadra állni a Gyurcsányt lerúgdalni akarókkal, aztán 23-án Gyurcsánnyal? 

Szembetűnő Juhász akciójának hiteltelensége azért is, mert épp most ünneplik sokan a DK-t, mert képviselői fizetésének elvonását is vállalva vonultak ki az országgyűlésből. Ezt rajtuk kívül senki sem tette meg. 

Tényleg olyan, mintha ez a beelőzött tüntetés, és a Juhász által kreált támadás a Fidesz céljait szolgálná. Ki másnak lenne jó, hogy az ellenzék nem ünnepel közösen október 23-án? Ki másnak lenne jó, ha váratlanul egy ellenzéki párt, a Külön, amely korábban közös listán is indult a DK-val, most elkezd gyurcsányozni? Lehet, hogy Juhászt fogja valamivel a Fidesz?

Mint mindent, ezt a gesztust is lehet fitymálni, csak nem érdemes. Gyurcsány Ferenc és pártja elment a falig: nem vesznek részt 2018-ig a parlament munkájában. Ez az elhatározás a legerősebb ellenzéki tiltakozás, amely még mentes a fizikai erőszaktól, egyúttal minta a teljes ellenzék számára.

Jelentős pénzveszteség várhatja a Demokratikus Koalíció képviselőit, miután mostantól csak akkor látogatják a plenáris üléseket, amikor a Fideszt kell kétharmados törvények meghozatalában megakadályozni. Nem szólalnak fel, nem nyújtanak be kérdéseket. Ami történt, példátlan lépés az elmúlt negyedszázadban, ráadásul a négy DK-s képviselő (Gyurcsány Ferenc, Vadai Ágnes, Varju László, Oláh Lajos) mégis kulcsszerepet játszhat a kétharmad tombolásának gátolásában. 

Ezek után nehéz lenne azt mondani Gyurcsányékra, hogy megélhetési politikusok lennének, a hiányzást ugyanis az Országgyűlési Törvény szankcionálja. Hogy mit kezd ezzel az új helyzettel a többi ellenzéki párt, az ma még nem tudható. Maradnak? Ők is kijönnek? Mindenesetre Gyurcsány újabb lépést diktált így október 23-a, és a tervezett ellenzéki egyeztetések előtt. 

Hogy miért pont most tették ezt meg? Nyilván az elmúlt hét történései hatottak: az Orbán által elhazudott népszavazási bukás, az Orbán által megrendelt vegzatúra a civilek ellen, a következmények nélkül maradt rogáni helikopter-botrány és Matolcsy összeférhetetlen ingatlanbiznisze, majd végül a sajtószabadság lábbal tiprása, a Népszabadság legyilkolása.

Már csak az a kérdés, hogy a DK a parlamenten kívüli világban hogyan tudja megfogalmazni a radikális ellenzékiség új eszközeit, és hogy ezek képesek-e érdemben hatni az ellenzék egyéb pártos és civil szerveződéseire. A világ azonban már most felkaphatja a hírt: egy európai uniós országban már akkora a diktatúra, hogy egy párt a parlamenti kivonulás eszközét választotta. Hátha ez is segít az orbáni rendszer mihamarabbi felszámolásában.