Kellene, ha lenne pénz. Kellene, mert jót tesz az országimázsnak. Kellene, mert csoda lehet magyar sportolóként buidapesti olimpián bajnoknak lenni. És mégsem kell, mert nincs rá pénz, mert az ország tönkremegy belé, mert adót kell emelni hozzá, és mert amúgy sem kapjuk meg a rendezést. Szerencsére.

Megjött az újabb gumicsont. Bécs, Prága, Belgrád, Pozsony, Bukarest, Varsó az eszénél van. Nálunk azonban ugrik a magyar. A Fidesz időnként előhalássza a nemzeti érzelmek netovábbjaként: rendezzünk olimpiát. Az ötlet nem új, utoljára egy Orbán előtti diktátor, bizonyos Rákosi Mátyás már felvetette ennek lehetőségét. Az 1960-as játékokra akartunk pályázni. Az országnak kilógott a feneke a nadrágból, de született egy darab százezres büszkeség: Népstadion lett a neve. A figyelemterelés megint beindult, miközben van félmillió elmenekült magyar, a jogi egyetemre egy szemeszter 260 ezer forintba kerül. Akad itt négymillió szegény, egy rakás létminimum alatt élő dolgozó, csomó közmunkás, távozó orvosok, elmaradó műtétek, jogaiktól és pénzüktől megfosztott rokkantak, krétahiányban szenvedő iskolák. A gazdaság bóvliban, a forint még véletlenül se néz már be a 300-as euró alá és a sor még folytatható.

De nekünk olimpia kell.

Majd lesz drágán megcsinált pályázat, valakik jól fognak keresni rajta. Megy majd a szöveg, hogy merjünk nagyot álmodni, meg hogy gyáva népnek nincs hazája. Hozzáteszik még, hogy egy kis erőfeszítés az egész, emberenként csak százezer forint, ki tudjuk gazdálkodni. Születnek fantasztikus, 3D-ben is nézhető látványtervek, hogy hol lesznek a tollaslabda, a gyeplabda és futóvadlövő versenyek, addig sem a fideszes brókerbotrányról beszél a nép.

Kiváncsi leszek, van-e az ellenzékben annyi kurázsi, hogy kimondja, hogy ez szemfényvesztés? Hogy a görögök mai gazdasági válságában kulcsszerepe van a korábbi, erőn felül vállalt olimpiai rendezésnek? Ki merik-e mondani, hogy a most megállapított költségek ezermilliárddal is nőhetnek addig, elég, ha a nálunk kicsit eleresztettebb London esetére gondolunk. Vagy veszünk fel még hitelt a paksi rettenet után?

A fideszes vezetésű sportági szakszövetségek közleményben állnak majd ki, csatlakozik a Fővárosi Önkormányzat, felbukkannak korábbi olimpiai bajnokok is, aki támogatásukról biztosítják a rendezést. Készülnek a régi dicsőségekről sem elfeledkező óriásplakátok is.

És mégis: ez az ország ezt nem bírja el. Sem szervezésben, sem anyagilag. Az olimpia mai áron ötezer milliárd forintba kerül. Mi lesz a felhúzandó létesítményekkel, az olimpiai faluval? Az olimpiákat nem Budapest méretű városokra szabják. Talán ha közösen lehetne más városokkal próbálkozni, de biztos, hogy jó, ha a budapesti Arénára, mondjuk, a röplabda meccsek jutnak? Ráadásul nem is volt még példa arra, hogy több város közösen pályázzon, ezt a szabályzat mindeddig kizárta.

Térjünk vissza a valósághoz. Nézzük meg a műtéti várólistákat, nézzünk körül a nyomortelepeken, próbáljunk lakást és munkát adni a fiataloknak. És ha lehet, ne harapjunk már rá mindenre, amit a Fidesz elénk hajigál...

A vasfüggöny egy újabb lépés a diktatúra felé. Orbán tudja, hogy tövid távon ez bejöhet. Megint ő lehet a magyarság megmentője, népének, kultúrájának védelmezője. A végvári vitéz, aki megvédi a büszke, tehetetlen Nyugatot és rájátszhat a rettenetes viharban a hajót biztos kézzel kormányzó kapitány szerepére is.

Napok óta minden fideszes vezető azt mondta, szögesdrót nem lesz, ez teljesen kizárt. Most pedig majd jön egy Fidesz-közeli vállalkozó, aki mégis csak legyártja az egészet. Adódik az aforizma: Horn lebontotta, Orbán visszaemeli.

A baj azonban itt van a nyakunkon.

Sokan fognak hinni neki. Lesz cikk és híradó és fotó, hogy rosszul öltözött, maszatos, zavaros tekintetű külföldiek állnak tétován a határon és/vagy a menekülttáborban, snájdig magyar rendőrök pedig kettes sorba állítják őket. Felbukkan a miniszterelnök, aki jelentést kap a belügyminisztertől és a honvédelmi minisztertől, hogy határaink biztonságban, megvédtük a magyarokat.

A Jobbik zavart közleményt ad ki, hogy helyes az eljárás, de ők a Batyársereget és a Gárdát és bevetnék. Az LMP kicsit zsidózva és palesztinozva emlegeti az emberi jogokat, a többiek nagyjából azonos jelzőkkel tiltakoznak. Orbán pedig kétnaponta készíttet egy felmérést, hogy a magyarok 73 százaléka egyetért a szigorúsággal, sőt maga is csavarozna az oszlopokra.

1958-ban egyetértett a magyarok többsége a határzárral, 1989-ben meg ennek az ellenkezőjével. Orbán a percnyi sikerért eladja a történelmi távlatot. Pedig tudhatná, hogy előbb-utóbb lesz valaki, aki büszkén vágja majd át az általa emelt szögesdrótot és ezzel újra szabaddá teszi Magyarországot.

Ferenc pápa szerint vétkes, aki lezárja a határt. Orbánt azonban ez biztosan nem érdekli. A pápa a legkevésbé. Legfeljebb benyögi, hogy Térdre, imára, csuhások!

A nyarat ez a történet elviszi, ha Orbánnak szerencséje van. Hol van már a Quaestor, ki beszél a sok lopásról, Lázár tanulságos beszédéről. Ezt a meccset a Jobbikkal vívja. A demokratikus ellenzék pedig nem tehet mást, mint hogy ebben sem tesz engedményt. Higgyen a saját igazában, hogy ez a döntés embertelen, káros és túlzó. Hogy az emberség jobb az embertelenségnél.

Ha Orbánnak buknia kell, ezek a drótok sem fogják megvédeni.

És a metszőollót se tegyük el túl messzire.

Heller Ágnes szerint nem kell vezér, vagy vezető az ellenzéknek, elég, ha feláldozzák magukat és pártjaikat a hazáért. Ha ennyit ért a ballib értelmiség mindabból, ami ma Magyarországon zajlik, akkor annál is nagyobb a baj, mint gondolnánk.

Valamikor jelentős esemény volt a Szárszói Találkozó. Ott volt mindenki, aki számít Farkasházy Tivadar kertjében. Most egy töredezett, rosszkedvű, enervált társaság gyülekezett. Szinte ugyanazok, akik közel húsz éven át, csak azóta elfáradtak, a hajuk is fehér lett, ötleteikből is kifogytak.

Heller szavai szinte szimptomatikusak. Egy tisztességben megőszült filozófusnő még mindig nem érti, hogy választáson pártokra lehet szavazni, és ma az önfeláldozó hazaszeretet nem azt jelenti, hogy feloszlatják a demokratikus pártokat. Illetve, lehet azt is, de akkor csak a Fidesz és a Jobbik marad, mi pedig itt lennénk egy rakás hazaszeretővel, akiknek a neve nem szerepel a választási listákon, tehát át sem vehetik az ország irányítását.

Igen, ez az a kör, amelynek némely tagja alig várta, hogy jöjjön az orbáni kétharmad, mert akkor majd lesz rend és felelős, nyugodt kormányzás. Igen, ez az a kör, amelyik két éve betolt két biciklit a színpadra, mondván, hogy most majd Mesterházy és Bajnai lesz a két főnök. Csak tudnánk, hova lettek azóta? Nem a biciklik...

Igen, ez az a kör, amelyik magabiztosan vonultat vissza politikusokat, amely ítél, anélkül, hogy ítéltetne, Ötlet, innvováció már sehol. Ülnek szalonokban, szerkesztőségekben és búsonganak, hogy akiket támogatniuk kellene, azok milyen bénék,szerencsétlenek, lejáratottak, miközben saját, folyton nyilvánosságra hozott búsongásaik is a Fideszt és a Jobbikot segítik. Előbbit a maradásban, utóbbit az előretörésben.

Igen, ez az a kör, amelyik fitymál, amikor ránéz egy közvéleménykutatásra, de ha valaki jelzi nekik, hogy talán lehetne segíteni is írástudói felelősségből, akkor számon kérik a függetlenség el nem ismerését. Nem véletlen, hogy a pártok képviselői egyre kevésbé vesznek részt ezen, vagy bármely más hasonló szeánszon. Most a DK volt ott leginkább, pedig Gyurcsány Ferenc sokat "köszönhet" a találkozó résztvevőinek - tisztelet a kivételeknek. Akadt néhány szocialista, Együtt és MLP-s politikus, meg Kónya Péter a Szolidaritásból, de semmi jelentős felvonulás.

A fő téma a Jobbik volt, illetve a szélsőjobb előretörése. Pedig úgy kell őket megállítani, hogy egyszerre nevezed annak, ami, náci szellemiségű képződménynek és egyszerre próbálod megérteni a szavazóit. Ahogy azonban nem elég egy ilyen nyári rendezvény, ahhoz sokat kell menni faluba, városba.

Igaz, ehhez pártok kellenek. Még mielőtt néhány bölcs feloszlatja őket.

Rosszul látja Tóbiás József. Az MSZP elnöke egy tegnapi interjúban meghirdette, hogy a szocialisták visszatérnének Horn Gyula politikai örökségéhez, pedig arra nincs út. Úgy látszik, a tanácstalanság, amely eluralkodott a pártban, pótcselekvésekben nyilvánul meg, amely az MSZP további erodálódásához vezethet.

Nem is értjük, hogyan gondolhatja az MSZP elnöke, hogy 2015-ben 1994-hez kíván visszatérni. Komolyan abban bízhat bárki, hogy húsz évvel ezelőtti forgatókönyvekkel, gazdasági programmal ma választást lehet nyerni? Nem kell ahhoz, Horn Gyulának lenni, hogy valaki ma is szociálisan érzékeny legyen, hogy ne engedje el a leszakadók kezét, és eközben ne verje szét a szociális piacgazdaság, ha úgy tetszik, a kapitalizmus fundamentumait.

Amúgy sem érthető, hogy melyik Horn lenne a modell? Amelyik 1994 nyarától 1995 márciusáig halogatta az elketülhetetlen pénzügyi és gazdasági intézkedéseket? Vagy amelyik egy évvel az 1998-as voksolás előtt a reformer Bokros Lajost lecserélte a simulékony Medgyessy Péterre?

Horn Gyula kultikus alakja lett a magyar baloldalnak. Kulcsszerepe volt az 1989-es határnyitásban, érdemeit utcanevekkel, kitüntetésekkel, uniós parlamenti teremmel hálálta meg az utókor. De Hornba a mai MSZP legfeljebb a lakossági fórumok Paganinijét láthatja bele, aki a válságot érdemben kezelni nem tudó, ámde pökhendi, poros és lezsákokkal, csurkákkal fertőzött MDF-éra után abszolút többséggel térhetett vissza és kétharmaddal kormányozhatott. Legyen büszke az MSZP Horn Gyulára, de ma nincs olyan ügye az országnak, amelyben személye vagy politikája iránymutató lehetne.

Nem érdemes átnézni beszédeit, cölöpverő életrajzi könyveit. Az MSZP - ha nem akar eltűnni a süllyesztőben - új válaszok megalkotására kényszerül. Aki Horn kormányzása idején született, már le is érettségizett - az pedig hosszú idő.

A közvéleménykutatók abban egyetértenek, hogy az MSZP egyre jobban esik, szavazói lemorzsolódnak és leginkább a Demokratikus Koalíció felé viszik az irányt. Horn Gyula nevével maximum idős embereket lehet megtartani, új szavazók megszólítására a volt miniszterelnök neve már nem alkalmas.

Ha valamiért van oka aggódni a demokratáknak, az az MSZP vergődése. Eladott székház, gyenge minőségű frakció és elnökség, elkergetett régiek, nem dörömbölő újak, kihaló helyi szervezetek, vezetetlenség és karakterhiány. Egy párt, amelynek Horn, Kovács, Hiller és Gyurcsány volt elnöke, ma Mesterházy kontra Tóbiás meccset vív.

A helyzetük több, mint aggasztó.

Schiffer András látványos hisztibe kezdett, pedig csak megkérdezte egy szocialista politikus. Nem lehet más az unintelligencia. Ez az ember akar itt váltópártot vezetni? Röhej...

Schiffer remegett az idegességtől címen tett közzé videót a Sztárklikk arról, ahogy az LMP pártelnöke levágja a hisztit, amiért mosonmagyaróvári látogatásán megjelent az MSZP helyi elnöke is. Őrületes mutatvány, éppen csak a toporzékolás maradt el, na meg a Benny Hill zene.

Schiffer András biztosan nagyon frusztrált lehet, amiért napjainkban senkit nem érdekelnek a génmódosított élelmiszerek az Orbán-kormány ámokfutásának idején. A pártelnök valóban remegett az idegességtől, amikor a helyi szocialista Kovács Tamás fel szeretett volna tenni pár kérdést az LMP “szociáldemokrata programjával” kapcsolatban. No persze most nem szakpolitikai vitákba bocsátkoznánk, meg nem szeretnénk abba a gyanúba sem keveredni, hogy csak úgy megvédünk egy szocialista politikust, de hát magával a helyzettel nehéz vitatkozni, na meg azzal a kijelentésével, hogy nem hiszem, hogy egy országgyűlési képviselőnek el kellene menekülnie a baloldal képviselője elől.

Az kétségtelen, hogy a szoci elnök váratlanul teremtett potenciális vitahelyzetet, ráadásul kamerák előtt azzal, hogy megjelent. Ez akkor is olyan minimális kihívás, aminek a megoldásához csak kicsit kellene politikusnak lenni. Még az sem baj, ha valaki rosszul csinálja vagy egy pár-fordulatos kis vitácskában esetleg legyőzetik, igazából mindegy, egyet nem szabad: H-I-SZ-T-I-Z-N-I! Meg a “különutasság” nevében megsértődni azon, hogy valaki kérdezni akar a programodról, meg a Fidesz simongáborozásával és szocialista trollozással elmenekülni a helyzetből és bebújni az LMP-s standocskád mögé a szocik helyi elnöke elől, egy országos párt elnökeként. GIGACIKI! És itt még nem volt vége az egyébként rendkívül mulatságos sértődött önsorsrontásnak, mert Schiffer rendíthetetlen magabiztossággal osztott ki magának egy megrendítő erejű pofont: ő ugyanis még FELJELENTÉST TETT!! :D Nehogy már egy szoci kérdezzen ugye, nincs mindenkinek joga ehhez a demokratikus humbughoz, börtönbe vele.

Ez a magatartás különösen azért lehet gond, mert ugye szerinte lehet más a politika, mert ugye tiszta Magyarországot, korrupciómentes átláthatósággal, génmódosításmentes kukoricával és ugye párbeszéddel meg miegymás demokratikus meg szuperfasza szuperzöld dologgal. Meg ezek szerint annak a feljelentésével, aki kérdéseket mer feltenni, függetlenül politikai hovatartozástól. A cél persze, hogy vitázni ne kelljen, meg ütköztetni azokat a fránya érveket az ellenérvekkel. Itt az Európa Kávéházban nagyon emlékeztet ez minket valakire, aki egy ideje nem igazán szeret vitázni és csak az udvari sajtójának ad alákérdezős interjúkat, ha pedig a népnek nem tetszenek a plakátjai, akkor a rendőrökkel őrizteti azokat.

Schiffer persze már akkor is gyanús volt demokratikus elköteleződése terén, amikor Orbán tusnádfürdői “illiberátor” beszéde után csak azt találta mondani a lakógyűlésekről és teadélutánokról ismert búgó kis hangon, hogy CINIZMUS. Lehet, hogy nem volt véletlen, persze lehet, hogy Schiffer egyszerűen csak egy tehetségtelen politikus és nem kaliber a zsugorodó MSZP helyi elnökéhez képest. Egy biztos, így nem lehet más a politika, legalábbis nem az LMP lesz egy korrupciómentes és demokratikus európai magyar köztársaság letéteményese.

Szerdán tartották az első tárgyalást a 2013 szeptemberében ledöntött hungarocell Orbán-bábu ügyében. A műsorvezetőt, Dopemant garázdasággal vádolják. Vártunk pár napot, hátha történik valami, de a mai napig nem szólalt meg a szervezők egy része és a zenész szakma sem - a rapper mellett. Csak a Szolidaritás viselkedik tisztességesen.

Az Európa Kávézó várja az Együtt és a Párbeszéd Magyarországért reakcióját, ahogyan a művész szakma kiállását is Dopeman mellett. A koncepciós per Bacsó Péter A tanú című filmszatíráját is felülmúlta, de mindazok, akik Dopemanből amúgy vállalhatatlan "alternatív köztársasági elnököt" csináltak, mélyen hallgatnak azután, hogy egykori támogatottjuk bajba került.

A per úgy áll, hogy a „tanúk” és a feljelentők azonosak voltak, magyarán a feljelentő tanúskodott a maga feljelentése mellett. A „tanúk” közül egyik se volt jogvégzett, ugyanakkor gyakran használtak jogi terminusokat, azaz mintha a szájukba adtak volna szövegeket. A „tanúk” egyike se volt jelen a szobordöntésen, beszámolóik a médiában tapasztaltakra korlátozódtak.

Minden „tanú” előadásában szerepeltek azok az elemek, amelyek látszólag bizonyítják a garázdaságot, mivel annak jogi fogalma szerint az követi el, aki „olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen”. A riadalom, félelem, megbotránkozás szavak és azok metaforái minden vallomásban szerepeltek.

Miközben a vád az erőszakos, riadalmat keltő magatartás: a tárgyalás Dopeman „Bazmeg” című számának szövegének a felolvasásával kezdődött, mintha a vád azt akarná sugallni, hogy a dal önmagában erőszakos lenne.

A klipet egyébként 2011-ben, az Együtt–Korszakváltók későbbi alapítói közé tartozó Egymillióan a sajtószabadságért Facebook-csoport október 23-ai tüntetésén forgatták. A Facebook-csoport azóta beolvadt az Együtt pártba, mivel az megszüntette platformjait, így a Facebook-csoport adminisztrátora, Juhász Péter alelnökké nőtte ki magát. Hallgatása azért is gyanús, mert éppen maga hozott létre olyan virtuális platformot, amely a szabad véleménynyilvánítás mellett tört lándzsát, ők kérték fel Dopemant - máig felfoghatatlan okokból - alternatív köztársasági elnöknek. Nem szólal meg az Együtt párt első embere, Szigetvári Viktor sem, pedig a szobordöntés-akciót a korabeli tudósítások szerint a párt logója alatt is hirdették - még ha a rendezvény fő házigazdája a Szolidaritás is volt - elsőszámú szónoka az azóta külföldre elgaloppozott Bajnai Gordon, aki utóbb szintén elhatárolódott, mintha meglepte volna a szobordöntési akció. Nem szólal meg a Párbeszéd Magyarországért Párt sem, pedig amíg nem szakítottak az Együtt–Korszakváltókkal, addig Karácsony Gergely (PM) volt a párt kommunikációért felelős vezetője, egy ilyen performansz megrendezése pedig alapos kommunikációs irányítást igényel.

Most, és akkor is egyedül a Kónya Péter vezette, az Együttől azóta már leváló Szolidaritás vállalta a szolidaritást Dopemannel. Részt is vettek a tárgyaláson. Ez a korrekt magatartás.

Nem áll ki a zenész szakma sem Dopeman mellett és csendes az értelmiség is, amely végignézte a kordonbontást, 2006-ban  Budapest felgyújtását, és azt is, amikor a fideszes viccember, Fábry Sándor leköpte Gyurcsány Ferenc fotóját.

Pedig egy fotó leköpése is okozhat annyi megbotránkozást, riadalmat, mint egy hungarocell bábu ledöntése.

Ilyenkor pontosan tudjuk, miért tart ott a demokrata oldal és a balliberális értelmiség, ahol. 

Lent.

Hogy akarnak egy egész orbáni rendszert lebontani, megdönteni, ha egy bábu jelképes ledöntése nyomán szervezett kirakatper esetén is passzívak maradnak?

Szokjunk hozzá a gondolathoz. Aki ilyen plakátokat kitetet egy országban, az fasiszta diktátor. Aki idegengyűlöletet terjeszt szándékosan és tudatosan, pláne párszáz nyomorult ellen, az holnap hagyja felfesteni az üzletekre, hogy ZSIDÓK, KIFELÉ!

Ha ehhez az ország asszisztál, akkor nem lesz megállás. A következő üzenetet megkapják a buzik, majd a nők, különös tekintettel a szinglikre. A magyar nyelvű plakátok és Orbán nyilatkozatai nekünk, ellenzéknek is szólnak. Nyílt uszítást fogalmaznak meg mindenki ellen, aki nem velük van. A fideszes pártszervezeteket feloszlató fideszes pártelnök üzenete mindenkire érvényes.

Mindenki lehet ellenség és senki nem mondhatja, hogy nem szóltak előre. Eddig a belpolitikai ellenfél, pontosabban az ellenség kapott óriásplakátot: Gyurcsány és Bajnai (persze leginkább Gyurcsány), aztán jött az Európai Unió, most pedig a bevándorló. Te, aki simán azt hitted, hogy a gyurcsányos óriásplakát csak pártharc két politikus között, most megtanulhatod a mórest... Még tán röhögtél is, hogy Orbán gyurcsányozik... Nem kellett volna...

Az üzenet akkor is, és most is Neked szól, kedves Olvasó! Ha nem azt mondod, gondolod, amit Orbán épp abban az órában, akkor ellenség vagy. Orbán tegnap az iszlámot dicsérte, korábban háborút hirdetett az Iszlám Állam ellen, most pedig plakátol az esetleg iszlám hitű bevándorló ellen.

A cél egyértelmű. Amíg most bosszankodsz, dühöngsz, addig sem a tolvaj paralimpikon sportszerv elnökéről, a Quaestornál elveszett 150 milliárdról, a már fel sem dolgozható napi szintű korrupcióról, Polt feleségének ötmilliós jegybanki béréről beszélsz. (Hát, hogy nyomozzon így Matolcsy ellen???)

Az Európa Kávézó nem híve az erőszaknak, de nem fogjuk bánni, ha e plakátoknak baja esik. Leragasztják, leszaggatják őket, szétcikizik a tartalmát. Ezt a folyamatot, ős patkány terjesztette kórt meg kell állítani. A hatalma elvesztésétől rettegő Orbán felvállalta a nyílt fasizmust. 

Ne legyints, hogy ez túlzás! Az első zsidótörvényre is jött a többi, majd a holokauszt. Ordas eszmék terjednek e plakátokon, amelyre mindig lesz vevő. Hát, ne hagyjuk, amíg nem késő.

Orbán pedig öles léptekkel halad a történelem szemétdombja felé.

Ha ez a plakátterv igaz, márpedig igaz, akkor Orbán még annál is nagyobb geci (oh, pardon), mint amilyennek Simicska Lajos nevezte. Aki képes magyar nyelven azt hazudni, hogy egy bevándorló elveszi a magyar ember munkáját, az a magyarokra nézve is alapvető veszélyforrás.

Orbán egyre mélyebbre süllyed. Ha ez a plakát kikerül az ország több száz pontjára, akkor lassan a JUDE felirat is felmázoltatható lesz bizonyos üzletekre. Ez az alak versenybe száll a szélsőjobb szavazaiért és az emberek egy részében meglevő félelemre, aggodalomra apellál.

Akkor itt is most rögzítsük: az előzetes kvótatervek szerint 700 menekültet kellene az országnak befogadni, ráadásul az unió be is száll a költségekbe. Nekik enni adni, szállást, orvosi ellátást biztosítani, ennyi a feladat. Orbánnak ez a 700-as létszám azért tűnhet soknak, mert legfeljebb ennyien járnak meccsre Felcsúton. Pedig ennyi ember elfér a már most létező táborokban is.

A kormány nyilván megrendelt egy kutatást arról, hogy az emberek hogyan viszonyulnak az idegenekhez, a bevándorlókhoz - akik, persze, alig várják, hogy innen tovább mehessenek - és a felmérés bizonyára azt mutatta, hogy a többség aggódik. Félti a biztonságát, a munkáját. Nem kétséges, hogy a bukóban levő Fidesznek és a megtépázott tekintélyű, örök és megbonthatatlan pártelnöknek szüksége van egy ügyre, amelyben számíthat a többség egyetértésére. Ha már a halálbüntetés nem jött be...

Az a baj ezzel az egésszel, hogy Orbán nem az idegeneket gyűlöli és veti meg, hanem a magyarokat. MInket néz le annyira, hogy képtelenek vagyunk megérteni a humanizmus parancsát, a szolidaritás eszméjét. Orbán - ahelyett, hogy például szír nyelven közölné a bevándorlókkal, hogy nem vehetik el a magyar ember munkáját - a gyűlölet magvait hinti. MIközben kedvenc Videotonja tele van bérelt, megélhetési bevándorló futballistával...

Tényleg, komolyan gondolhatja épeszű ember, hogy egy szír férfi, aki nem beszéli a nyelvet, alig pár hónapot tölt itt egy táborban, elveszi bármely magyar ember munkáját? 

És majd eljön az idő, amikor az Orbán elől Londonba menekült magyarok tízezreit hazatoloncolják, mert idegenek és gazdasági bevándorlók?

Amit Orbán művel, az undorító és mérhetetlenül veszélyes.

Letelt az első év Orbán Viktor harmadik kormányzati ciklusából. Odébb van még a választás, de jelenleg három aspiráns személye körvonalazódik a miniszterelnöki posztra. Kérdés, elő lehet-e jönni a semmiből negyedikként, vagy nem a semmiből, de a korábbinál erősebb karakterjegyeket felvonultatva. Nem kizárt, de kicsi rá az esély.

Orbánnak egy szavát sem lehet elhinni, akkor is hazudik, amikor két szó között levegőt vesz. Mégis, induljunk ki abból a nyilatkozatából, hogy a köztársasági elnöki poszt nem neki való, ő inkább maradna miniszterelnök. Esélyeit növeli, hogy nélküle nincs Fidesz és hosszú távon magyar jobboldal sincs. (Ha ugyan jobboldali, amit művel, ebbe most nem megyünk bele.) Tehát mindenki, aki retteg a "komcsiktól", akiben rögzült az a "csúnya"nyolc év, aki el sem bírja képzelni, hogy valaha ebben az országban a baloldal - értsd: demokraták - kormányozzanak, azoknak még menekülő út lehet Orbán személye.

Igaz ez akkor is, ha Orbán imázsa megkopott, túl régóta van a placcon, túl régóta szívja a hatalom mákonyát. Neve összefonódott a korrupcióval, a pökhendiséggel, nincs olyan társadalmi csoport, amelybe ne rúgott volna bele akkorát, mintha negyven méterről kéne szabadrúgást lőnie egy labdával. Pályája túl van a zeniten, pártja keresi a fogódzókat, több városban a bomlás jegyeit mutatja. Ugyanakkor minden hatalom birtokosa. Ül a pénzen, a hivatalokon, az országgyűlésen, a titkosszolgálatokon, az igazságszolgáltatáson. Bármire képes lehet hatalma megtartása érdekében. Kérdés, hogy ereje fogytával van-e még olyan mondat és cselekedet, ami nem hangzott el a szájából, vagy ne tett volna meg, és amely még segítheti egy kampányban? Orbánnak közeledik a naplemente, de semmiképpen sem szabad leírni.

-------------

Vona Gábor az új fiú. Aki Ózdon ovisoknak mesél, az eddig gondosan beépített nácizmust kívül tartaná a Jobbikon, vizslákat simogat, és némely ellenzéki párt azt is megteszi neki, hogy konferenciára hívogatja a szóvivőjét - teljesen értelmetlenül, ha csak nem a Jobbik népszerűsítése volt a cél. Pedig a Jobbik számos szervezetét saját párttagjaik jelentették fel, perekben öldöklik egymást, a falvakban azonban jól hat a rendet teszünk szlogenje. Különös, hogy senki nem firtatja orosz és arab kapcsolataikat, pénzügyeiket. Vona - korábban Zazrivecz, ezt csak a bevándorlók miatt jegyezzük meg - esélye a szüzessége. Még sosem kormányzott. Igaz, az őt körülvevő személyek között leginkább deportálási miniszterre találunk alkalmas személyt, de a hatalom környékén mindig felbukkanhatnak szakértők is.

Reményeit csökkenti, hogy a Jobbik, ha akarná sem tudná kiléptetni az országot az Európai Unióból. Képviselőikre, mint páriákra tekintenek Brüsszelben. Betyárseregeik, gárdáik szalonképtelenek, még az is lehet, hogy hatalomra jutás előtt szakítanának a középre tartó pártelnökkel. Ez az ország még sosem választott nyilas kormányt. Szálasi sem nyert volna sosem választást. A növekvő szegénység, kilátástalanság azonban terelhet még százezreket a mindent ígérő "tiszták" karmaiba. Az Európa Kávézóban nehezen tudjuk elképzelni, hogy a Jobbik választást nyerjen. Budapesti többség nélkül ez lehetetlen, márpedig a fővárosban a Jobbik nem tudott gyökeret ereszteni, legfeljebb a negyedik erő. Vona karaktergyilkosságát, ettől még illene elkezdeni.

-------------

Furcsa leírni, de a demokraták esélye Gyurcsány Ferenc lehet. Hátránya, hogy bár halványul a bélyeg, még mindig látszik rajta, amit Orbán rápecsételt. Kormányzásának megítélése ambivalens. Vannak, akik zengik nagyszerű eredményeit, mások szerint rosszul kormányzott. A DK-ból három év alatt tízszázalékos pártot faragott a folyamatos támadások ellenére is. Kérdés, mennyit tanult kormányzása kudarcaiból, érti-e már, hogy nem söpörhet el mindent a reformhevület, el tudja-e fogadtatni magát újra a balliberális oldallal? Karizmája mindenesetre ma is erős, legutóbbi brüsszeli útján már jobboldali uniós vezetők is fogadták és fotózkodtak vele. Személye megosztó - melyik politikusé nem? -, az a kérdés, talál-e utat újra kétmillió választóhoz.

Ahogy a kínálatot elnézzük, talán ő lehet alkalmas arra, hogy a Jobbik felé elkalandozott, nem náci, de szegény és csalódott százezreket visszavezesse a baloldalra. Korábban ezek ugyanis MSZP-szavazók voltak. Lehet finnyáskodni, hogy e tömegek identitása minimum bizonytalan, de a választást szavazatokra játsszák. Ezek maximalizálása szociális programmal lehetséges, persze a szociális piacgazdaság, a demokrácia és szabadság intézményeinek helyreállításával. Gyurcsány, bizony, kihívója lehet Orbánnak és Vonának is. Érdemes lenne beletörődni.

---------------

Ki van még? Senki. Jelenleg. Akik valamilyen Megváltóban reménykednek, csalódni fognak. Nem jön a szakértő, aki egyszerre teszi rendbe a gazdaságot és még kiváló politikus is, és eddig még a nevét sem hallottuk. Az MSZP-ben és holdudvarában már nincs már ilyen személyiség, a többi párt pedig a létezésért küzd, valódi karakterek nélkül. Az elmúlt háromnegyed év civil tüntetései sem hoztak olyan arcot, akivel felépíthető lenne egy tekintélyesebb konferencia, nem hogy az Orbán utáni Magyarország víziója, pláne, cselekvési programja.

Kizárni, persze, nem lehet, hogy jön valaki, akit nem ismerünk, vagy ismerünk, de eddig fel nem fedett képességeket csillogtat, és aki mágnesként vonzza majd a választói többséget. Ennek esélye azonban minimális.

Egy megosztott jobboldallal szemben egy egységes fellépésre képes demokratikus ellenzék minden korábbinál kevesebb szavazattal is választást nyerhet. Ezt is érdemes rögzíteni.

Egy ideig vívódtunk, hogy arról írjunk, Orbán hogyan értékelte a zelmúltötévet, de annyira penetránsan gyenge volt és hazug, hogy erre most nem vesztegetünk időt. Lesz még bőven alkalom. Ellenben az éledező Mesterházy Attila bedobta a régi maszlagot: szakértői kormány kell. Most elmagyarázzuk, miért baromság ez, és hogy olyan nincs is.

Demokratáéknál régi áfium, hogy ha valami nem megy éppen, vagy valaki be akar mondani valami hangzatosat, akkor előkapja a sifonérból, hogy szakértői kormányra van szükség. Hogy itten akkora a baj, hogy ehhez független szakértőkre van szükség, akik nem vesznek részt a pártharcokban. Ők a kiválasztottak, akik képesek csak a feladatra összpontosítani. Olyan értelmiségeik és tudósok ők, akik nem törődnek olyan világi hívságokkal, hogy kormányzás az elnyert szavazatok alapján, meg hogy koalíciós, netán társadalmi, ágazati vita. Ők ismerik a csíziót, akik eddig jobbára dermedten, időnként lesajnálva nézték a politikai kormányok szerencsétlenkedéseit. De bénák, ezek, mondták magukban e csendesen meghúzódó szakértők, akik azonnal tudnák, mit kell csinálni a nyugdíjakkal, a bankokkal, a szociális ügyekkel, az oktatással, az egészségüggyel, az atomprogrammal és az agrártámogatásokkal is. És mivel ők a szakértők, a nép sem elégedetlenkedne egy megszorító intézkedésük nyomán, elvégre ők nem holmi politikusok.

Tulajdonképpen e szakértők nem is értik,hogy eddig miért nem kérték fel őket a pártok a haza megmentésére. 

Hogy a "jöjjön egy szakértői kormány" felkiáltás Facebook-hozzászólásokban felbukkan, az érthető. Elvégre jól hangzik, és ma divat is utálni a pártokat. De hogy az MSZP elnöke, kétszeres miniszterelnök-jelöltje most ezzel próbálkozzon, az szánalmas. Ha netán választást nyert volna - nem tűnt úgy, mint aki ezért istrángot szakít a képességhiány ellenére is - ő kikkel kormányzott volna? Politikusokkal, akik szakértői a rájuk bízott területnek. emellett szakértőket foglalkoztatnak államtitkárként és tanácsadóként is. Vagy olyan szakértőkkel, akik elfogadják a párt és a kormány programját. Tehát máris kicsit politikusok.

Hol vannak ezek a szakértők? Eddig hol bujkáltak? Ha akartak volna bármit tenni a politika környékén, akkor miért nem jelezték? Vagy ha ott vannak a háttérben, akarnak-e előrébb jönni, vállalva annak minden politikai, jogi és magánéleti kockázatát?

Amúgy, akik eddig miniszterek voltak az elmúlt 25 évben, mind ostoba kontárként ültek tárcáik élén? Nem volt szakértő Szabó Iván, Kupa Mihály, Chikán Attila, Gráf József, Magyar Bálint, Kovács László, Rockenbauer Zoltán, Molnár Csaba és sokan mások? Tényleg megpróbálja egy pártelnök-listavezető azt a látszatot kelteni, mintha létezne szakértői kormány, amelynek nincs köze a politika bozótharcához? Bajnai kormánya is politikai kormány volt, amely az MSZP és az SZDSZ előre aláírt biankó felhatalmazásán alapult. Minden törvényt képviselők szavaznak meg az Országgyűlésben. Hiába a legjobb (?) szakértőket felvonultató kormány, ha nincs politikai többsége a Parlamentben. A többséget pedig pártok politikusai biztosítják a törvények megalkotásához.

Ez a bekezdés most fájhatott némely civil tüntetésszervezőnek is, de ez az igazság.

Nincs steril kormány. A világ legjobb úgynevezett szakértői ellen is tüntethet a nép, és még párt sem lenne mögöttük, amelyik megvédené őket. Vagy bárki azt gondolja, hogy az ellenzék is haptákba vágná magát, hogy bocsi, nem támadunk, nem bírálunk, elvégre ezek szakértők?

Mesterházy javaslatát tehát betesszük a kremlinológia nevű dossziéba, amely az MSZP-n belüli helyezkedés tapasztalatait összegzi.

A javaslat álszent és káros, mert hamis illúziókat táplál. A kormányozni akaró szakértő lépjen előre magától is, és vállalja önmagát és a programját. Bokros és Bajnai a példa arra, hogy hiába a szakértői imázs, ha nincs mögöttük politikai erő, politikusi képesség. A demokratikus pártok pedig inkább erősödjenek meg és csináljanak rendes kormányprogramot. Szakértők bevonásával, akár miniszterként is számítva rájuk. Annak lenne értelme.