Megjelent egy tanulságos elemzés arról, hol tart most a magyar oktatás. A helyzet tragikus. Orbánék kivonták a pénzt, és ezzel családok tizezreit, fiatalok százezreit tették és teszik tönkre, A kutatás szerint vissza kéne állítani az oktatás állami támogatását a 2008-as szintre, akkor lenne esély. Akkor Gyurcsány Ferenc kormányzott...

(Gyurcsány Ferenc miniszterelnök előadása a Corvinus Egyetemen 2007-ben.)

Kézdi Gábor, a Közép-Európai Egyetem és az MTA munkatársa, valamint Szabó-Morvai-Ágnes, a Hétfa Kutatóintézet vezető elemjője tette közzé felmérései eredményét a defacto oldalán. A legfontosabb megállapítás szerint 'ha visszaállnánk a 2008-as szintre GDP-arányosan, az a tanulmány becslése alapján hosszú távon 14 százalékkal növelhetné az átlagos kereseteket. A szegény családba születetteknél a hatás még nagyobb lehet."

2006-ban a GDP 3,5 százalékát költötte oktatásra a Gyurcsány-kormány. Ezzel jelentősen meghaladta a cseh és szlovák, és megközelítette a lengyel és osztrák szintet. Később, a világválság hatására ez az összeg csökkent, de akkor sem indokolja semmi, hogy 

A kutatás kitér arra is, hogy az oktatásra elköltött pénz, a tanulás jelentősen növeli a kereseteket, hiszen eleve magasabb kezdő fizetéssel indulhat el egy fiatal az életbe. A jobban finanszírozott iskolákból kikerültek fizetése akár 20 százalékkal is magasabb lehet elhanyagoltabb társaikénál. Azt írják a szakemberek, hogy ha az alap- és középfokú oktatás 12 évének mindegyikében 10 százalékkal megnövelik az oktatásra fordított összeget, az érintett diákok átlagosan 7 százalékkal keresnek többet felnőttkorukban.

Mi következik mindebből? Minimum az, hogy Orbánéknak azonnal növelnie kellene az oktatási költségvetést. Be kell fejezniük a szándékos károkozást, a tudatos nemzetbutítást. Felfoghatatlan, hogy tudják, mit tesznek, és mégis hagynak tönkremenni embereket, családokat, hagyják, hogy a magyar fiatalok százezerszám meneküljenek el a hazájukból. De persze tanulság az is, hogy Gyurcsány kormánya nem emberevő, hanem a nemzetért érdekében dolgozó kabinet volt, amelyik tudta, hogy az oktatás fontos.

Igaz, stadiont kevesebbet építettek.

Amíg Orbán idegen erőkre hivatkozott és a tolvaj Schmitt Pállal "ünnepelt,", majd menekült a kamerák elől, addig Gyurcsány civilekkel állt egy színpadra - a leendő Orbán-palota mellett. Párt és civilek együtt . erre 2010 óta nem volt példa.

Orbán Viktor - hiába minden közvéleménykutatás - már nem áll úgy, hogy hatalmas utcai felvonulással emlékezzen meg saját alaptörvényének ötödik évfordulójáról. Hol voltak a CÖF tömegei, akiket a mi pénzünkün szoktak felutaztatni Budapestre? Hát nem egy népünnepély ez? Nem arról van szó, hogy a publikum lelkesen tapsolna, ha a Vezér a fáitól megfosztott Kossuth téren szónokolna? Mit csinál ilyenkor Széles, meg Bayer, meg Stefka? Nem ezért fizetjük őket?

Egy felsőházi, de alsórendű háziünnepség pótolta, hogy a nép láthassa a Szeretett Vezért. Mindenki felmondta a leckét, még húsvét és Jézus Krisztus is előkerült - a katolikus, vagy bármilyen egyház nagyobb szégyenére. Különösen tanulságos volt, ahogy a morális és szónoki autodafé után leszegett fejjel menekültek ezek az államférfiak, nehogy valamit mondaniuk kelljen arról, mennyit loptak el a Magyar Nemzeti Bank vagyonából. Szégyen és hullaszag áradt, terjengett a folyosókon, egy málló diktatúra levitézlett alakjai próbáltak eloldalogni.

Eközben a Duna túlpartján Gyurcsány Ferenc a halott köztársaságról beszélt. A több ezres tömegben egykori frakcióvezetője, az MSZP-s Lendvai Ildikó hallgatta. Egy politikai demonstráció nagyszínpadán pedig most először pártpolitikus és civilek szónokoltak. Eddig erre nem volt példa 2010 óta. Olyan már volt, hogy párt, vagy pártok külön. Olyan is, hogy civilek, pártokat elutálva, aztán civilek pártok nélkül, de őket már nem elutálva. Előfordult az is, hogy civil tartott közös fórumot pártpolitikussal. 

Ám eddig példátlan volt, hogy párt és civilek egy utcai nagygyűlésen szerepeljenek. Talán nem véletlen, hogy a DK csinálta meg ezt is. Kívánjuk, hogy a többi párt is értse meg, hogy ez az irány. Fontos lenne látni, hogy Sándor Mária és Kiss László, Tóth Zoltán, Császy Zsolt, Törőcsik Zita és az ifjú Zsófi Claudia fellépése áttörés. Muszáj egymásra találnia az Orbán-rendszer elleni küzdelemben a demokratikus erőknek. Civileknek, szakszervezeteknek, pártoknak. És ha ez így lesz, akkor mindegy lesz, hogy ezt a DK, vagy egy másik párt indította el. A közös cél az alaptörvény megszüntetése, egy új ország felépítése. Ahol a kormánytagok nem tudnak elmenekülni, ahol a lopás nem erény, ahol nem a magánzseb megtömése a cél, hanem, mondjuk az oktatás, az egészségügy fejlesztése, vagy hogy egy rendes gazdasági növekedés után ne 0,9 százalékkal emeljék a nyugdíjat. 

Amíg Orbánék próbáltak elsunnyogni, a várbeli tömeg börtöntért kiáltott. Ott némaság, itt hangzavar. A düh egyre erősebb.

És külön Semjén Zsolt... Megszűnik a vasárnapi boltzár. Orbán vereséget szenvedett. Ha úgy tetszik, csatát vesztett. A háborús veresége még odébb van.

Csak a rend kedvéért rögzítjük: az első népszavazási kezdeményezést a vasárnapi boltzár ellen a Demokratikus Koalíció indította el. Az MSZP ez ügyben úgy került nyeregbe, hogy van képviselője a választási bizottságban, így minden határidőről, egyéb információról első kézből értesülhettek. Ez, persze, nem von le semmit abból a sikeres küzdelemből, amit a szocialisták folytattak erdősinékkel, kopaszokkal. Az Orbán-kormány meghátrált, ahogy a internetadó esetén is.

Orbán jól mérlegelte, hogy az ellenzéknek hosszú hónapokon át témát ad az aláírásgyűjtéssel, és a népszavazás eredménye is kétséges lehetett számára. Így most megúszta annyival, hogy a sajátjai nem értik, hogy amit tegnap még megvédtek, miért adták fel másnap. Az biztos, vasárnap tömegnyomor lesz a plázákban, aztán helyre áll a rend. Nyár közepén már senki nem fog emlékezni az egészre, az ellenzék kereshet másik témát, amivel üti a kormányt.

Örülhetnek az ellenzék hívei is. A pártok mégis csak elértek egy újabb eredményt, lám, hátra tántorodhat az állítólag soha nem tévedő kormány is. Persze, az indoklásban hazudnak. Jó kereskedelmi eredményekről papolnak, de ez valótlanság. Több milliárd forint adóbevétel esett ki, több ezer ember vesztette el a munkáját, vagy a hétvégi pótlékát. Nem is beszélve a nyári presztízsveszteségről, amikor a hozzánk érkezett külföldiek dühöngtek a közértek előtt

A legfőnbb üzenet mégis az, hogy álhatatossággal, apránként, lépésről, lépésre le lehet győzni ezt a bűnöző brigádot. Népszavazási kezdeményezéssel, időközi választások megnyerésével, civil akciókkal.

Akkor, birokra tovább!

A politika végül is a személyiségekről szól. Nem pártprogramok vitáznak, hanem emberek. Az utolsó miniszterelnök-jelölti vitát Magyarországon Gyurcsány Ferenc nyerte Orbán Viktor ellen. Azóta a Fidesz vezére nem állt ki senki ellen. A túl magabiztos Hornt legyőzte, a szerény képességű Medgyessytől senki nem várt sokat, mégis jobb benyomást tett, mint a wermerizálódó Orbán. A kaput Gyurcsány tette be azzal, hogy megalázó verést mért rá.

Andrassew Iván írta egyszer, hogy Gyurcsány és Orbán között harmincéves háború zajlik. Kettejük sztorija nem írható le választási ciklusokban, legfeljebb történelmi összefüggésekben. Mindketten mélyről indulnak, a KISZ-ben találnak fogódzót. Gyurcsány két évvel idősebb, talán ez az oka annak, hogy neki még csak a KISZ reformigénye, Orbánnak azonban már a demokratikus ellenzék jut. Orbán a Fekete Doboz felvétele szerint már 1989-ben tudta, hogy csak Gyurcsány lehet hosszú távon ellenfele, benne látta az ehhez szükséges szellemi és politikai képességet.

Sokan írták le, vagy sugallták, hogy ez a két ember tulajdonképpen ugyanaz, de ez hazugság. Soha semmiben hasonlítottak egymásra. Orbán megyedszázada meghatározza Magyarország sorsát - olyan is lett, Gyurcsány viszont épp Orbán első kormányzásának végefelé gondolta úgy, hogy az ületi élet után visszatér a politikába. Orbán a politkából, Gyurcsány a politikán kívül gazdagodott meg. Előbbi a Liberális Internacionálé alelnökéből vett először konzervatív, majd populista, végül (?) fasiszta fordulatot. Gyurcsány erénye 2006-ig éppen az volt, hogy a liberálisnak még méltányolható módon volt szocdem, az MSZP-nek pedig még elviselhető módon szabadelvű. Később ez lett kudarcának egyik oka is. Az SZDSZ-nek túl "komcsi" lett, az szociknak meg túl "libsi".

Tíz éve megy a vita, hogy Gyurcsány-e a hibás a fideszes kétharmadért, holott amikor távozott, az MSZP-nek még 1,5 millió szavazója volt. A mögötte álló két párt, vagy az "egy évre vállaló" Bajnai, és a súlytalan Mesterházy kétszeri bukását senki nem elemzi.

Az bizonyos, hogy Orbán nem akar több vitát. Vagy forradalom dönti meg, vagy valamilyen választási földcsuszamlás. Ezek időpontja ma megjósolhatatlan. Orbán bukni fog, mert mindenki bukik, egy bűnözőnek meg különösen meg kell buknia.

Gyurcsány politikai sorsa ma ismeretlen, de Orbán politikailag akkor érezné megsemmisülve magát, ha az őt követő demokrata kormánynak a DK is koalíciós tagja lenne. Ezért is harmincéves ez a háború.

A Gyurcsány-Orbán vita kegyelmi pillanat volt. Amikor az ország még szabad, a demokrácia intézményei működnek, és amikor két politikai kultúra - Európa és a magyaros bezárkózás - korrekt körülmények között tudott megmérkőzni egymással.

Orbán erre már szellemileg és fizikailag is képtelen lenne. Más módja lesz megbuktatásának - ha lesz ebben az ország elég elszántság.

Az történt, hogy a DK szerdán bejelentette a rendőrségen: tüntetést szerveznek a budai Várba az orbáni alaptörvény elfogadásának ötödik évfordulóján - április 25-én. Erre egy Szabó Gábor nevű politikai kalandor három nappal később, szombaton - amikor a DK rendezvényének Facebook-oldala is napok óta nyilvános - rászervezett ugyanoda egy másik demonstrációt. Egy olyat, amely kollaboránsnak nevez mindenkit, aki letette az esküt az alaptörvényre.

Hogy az esküt valóban zokszó nélkül letevő LMP, MSZP, Jobbik, Együtt, MLP akcióin miért nem bukkan fel ez a brigád, az rejtély, ha már ez annyira fáj nekik... A DK azonban - amelynek képviselői egyedüliként kiegészítették az eskü szövegét, és ezért a hatalom mandátum megvonással fenyegette őket - piszkálja a csőrét Szabónak, aki Tuareg néven is kifejti ártó tevékenységét.

Meglehet, hogy Tuareget korábbi kenyéradója, a fideszes Kocsis Máté bízta meg újabb feladattal, hogy zavarja meg a Demokratikus Koalíció tüntetését. Ám az is előfordulhat, hogy azt a sértettségét próbálja leverni a DK-n, hogy minden ajánlkozása, később könyörgése ellenére a párt nem indította el VIII. kerületi képviselőjelöltként. Akkor az sem érdekelte, hogy évekkel túl voltunk az alaptörvény elfogadásán...

Két éve ez az alak még olyanokat írt, hogy Gyurcsány az egyetlen, az utolsó esély, az ellenzék reménye. Aztán megsértődött, vagy a Fidesz döntött úgy, hogy ha már beépíteni nem sikerült, akkor legalább üsse a DK-t,- most például ezzel a megzavaró akcióval. Szabó eddig már alapított mindenféle mozgalmat, de nem sikerült értékelhető politikai erejű formációt gründolnia.

Az azonban a mostani lépéséből egyértelmű: a hatalmat, vagy még ezt az amúgy érdektelen csoportot is csak Gyurcsány Ferenc zavarja. Senki más...

Most tehát úgy fest, hogy április 25-én két rendezvény lesz a Várban. A DK-é, amely napokkal előbb meghirdette az akcióját, és szinte órára is ugyanakkor egy másik - minden ellenzéki párt ellen. Jól tetszenek érteni: elvileg egy ellenzéki csoport tüntet az ellenzék ellen - Orbánisztán hatodik évében. Nonszensz...

Jelen esetben a DK ellen is, amely a legtöbbet kapja a Fidesztől - és az összes többi párttól. Amely sosem került a Fidesszel együttműködés gyanújába, nincsenek korrupciós ügyei, amely betartja a többi ellenzéki párttal kötött megállapodásait, és amely párt folyamatosan újabb és újabb szervezeteket hoz létre.

Érdekes, nem láttuk Szabót a választási iroda előtt, hogy az alaptörvényre esküt tevő MSZP csak ne erőlködjön egy népszavazással. Nem láttuk őt az Együtt akcióján, amit Orbán évértékelőjére szerveztek, mondván, Juhász Péter pártja esküt tett az alaptörvényre, most itt ne hisztizzenek, amikor valójában kollaboránsok.

A lényeg tehát a balhé, hogy Szabón keresztül a Fidesz elterelhesse a figyelmet ezen a napon is a gaztetteiről, egyúttal a DK ne tudja zavartalanul megtartani a saját tüntetését. Ügyes... Mintha a titkosszolgálat szervezte volna...

És csodálkozunk, ha itt tart az ország, ha itt tart az ellenzék...

Furcsán gondolkodik az MSZP az együttműködésről. Tóbiás József ma arról beszélt a rádióban, hogy az MSZP-nek lesz javaslata az összefogásra 2018-ra. Ha úgy fognak viselkedni, mint Dunaújvárosban, akkor inkább ne tegyék. Akkor Orbán marad.

A korábban született, pártok közötti megállapodás szerint az időközi önkormányzati választásokon az adott körzetben az a párt jogosult jelölni, amelyik korábban ott indított. Mindenki más pedig beáll mögé. Az MSZP fenntartotta és érvényesítette ezt az igényét Újpesten és Salgótarjánban is. A DK zokszó nélkül beállt a szocialista jelölt mögé Nem is maradt el a győzelem. 

Most először fordult volna elő, hogy a fideszes gyilkos dunaújvárosi körzetében a DK indíthatna újra, de az MSZP - felrúgva a megállapodást - saját jelöltet indít, ezzel nagyjából eldöntve, hogy hiába a fideszes gyilkos múltja, a körzet marad a Fideszé.

Hogy miféle gőg vezeti a szocialistákat, nem tudni. De szemmel láthatóan úgy gondolják, hogy csak ők léteznek, senki és semmi nem számít. Ha belengondolunk, hogySzigetvári Viktor már bejelentette, hogy az Együtt biztosan önállóan indul, akkor cudarok a kilátások 2018-ra, pedig minden idők egyik legrosszabb, de mindenképpen legkorruptabb kormányát meg lehetne buktatni.

Egyszer azonban a DK-nak is elege lehet az MSZP inkorrektségéből. Gyurcsány Ferenc pártja mindeddig zokszó nélkül hallgatta végig, hogy nincs olyan szocialista politikus, aki ne rúgdalna bele saját volt pártelnökébe és miniszterelnökébe. De mi lesz, ha a DK egyszer azt közli, hogy nem akar olyan párttal szóba állni, amelyiknek az uniós képviselője gój motorosokat utaztatgat kedélyes fogadások nyomán Brüsszelbe? Vagy olyan polgármesterrel, aki kiretusálja maga mellől a korábbi miniszterelnököt? Vagy olyan elnökjelölttel, aki szerint Gyurcsány tartja egyben a Fidesz táborát? Esetleg egy olyan párttal, amelyik nem számol el Simon Gábor pénzügyeivel. Vagy amelyik nemzetbiztonségis embere egykor kifütyülte Göncz Árpádot. És még hosszan lehetne sorolni...

Meglehet egy DK-MSZP meccs sok mindent tisztázna végre a demokratikus oldalon. A gond az, hogy a szavazóik egy része semmilyen vitát, konfliktust nem visel el. Azonnal összeomlik, hiányolja az ölelkezést, és javaslata kimerül abban, hogy ne egymást, hanem a Fideszt üssék. Ez idáig rendben is van: de mi legyen, ha az MSZP felrúg egy paktumot és saját jelöltet indít a DK jelöltjére? Csendben kéne maradni? Oszt jónapot? 

Hogy lehetne így kormányozni koalícióban, ha már a közös ellenzéki sorsban is megtörténhet az arculcsapás? Csodálkozzunk, ha sokakban él a pártellenes hangulat és a teljes naivitásról árulkodó messiásvárás? 

Persze, ha a DK hallgat, és elfogadja az MSZP magatartását, akkor van baj igazán. Ők lesznek a párt, amellyel bármit meg lehet tenni. Ha hagyják.

Jó lenne, ha nem tennék. Félmillió szavazójuk erőt vár el tőlük.

Néha elgondolkodtató hírek érkeznek az MSZP tisztújításáról, Az odáig rendben van, hogy megindul a 2018 előtti utolsó helyezkedés. Ilyen a politika, ilyen a pártok belső élete: ambíciók ütköznek. Csak az nem világos, hogy a jelöltek egy része miért a DK-hoz és Gyurcsány Ferenchez képest, a szövetséges pártot ekézve próbál pozíciót fogni, és miért nem csak a Fideszre és annak vezetőjére összpontosít?

Sok sikert kívánunk innen, a kávézóból a Magyar Szocialista Pártnak, amely komoly téttel fut neki az idei tisztújításnak. Amelyik csapat bekerül az elnökségbe, az fogja elvinni a pártot a következő választásra. Rajtuk lesz a kormányváltás felelősségének egy része, ugyanakkor nekik lesz bérelt helyük a 2018 utáni országgyűlésben. (Ha addig a nép máshogy nem dönt az Orbán-rezsim sorsáról.)

A jelöltek közül Szanyi Tibornak a röpiratában sikerült hadat üzennie a magántulajdon szentségének, és nem tudni, hogy miközben "dögös" szervezetet szeretne, szán-e bármilyen szerepet ebben az általa Brüsszelbe utaztatott gój motorosoknak. Harangozó Tamás az indulását bejelentő interjúban azonnal gyurcsányozni kezdett. Közölte, hogy korábbi pártelnöke és miniszterelnöke egybentartja a Fideszt. Mily különös, hogy mondá mindezt másfél héttel azután, hogy az MSZP és a DK közös (!) jelöItje agyonverte a Fideszt Salgótarjánban. Majd a két párt ezt közös (!) sajtótájékoztatón ünnepelte meg. A legnagyobb eséllyel Tóbiás József vág neki a megmérettetésnek. Őt erősítheti, hogy amikor mindenki kihátrált, ő beugrott, továbbá a tarjáni siker is. Korábban ő is tett megjegyzéseket a szövetséges pártra, bár az utóbbi időben efféle megszólalásai kétségkívül ritkultak. Negyedik jelöltként Molnár Gyula nevét rebesgetik, ak ugyancsak közös (!) polgármester-jelölt volt Újbudán, és ha Bajnaiék nem indulnak el ellene, akkor ma nagy valószínűséggel újra a XI. kerület polgármestere lenne. Beugorhat még Botka László, akit a pártban csak Vaci Laciként emlegetnek, és aki ugyancsak Gyurcsány-fóbiában szenved.

Előre jelezzük az Olvasónak, hogy nem érdemes végveszélyt látni abban, ha egy párt belső kampányt folytat, és az sem ördögtől való, hogy megindult a helyezkedés. Ugyanakkor látni kell, hogy ma az MSZP-ben az a hang a legerősebb, hogy önállóan akarnak indulni a választáson. Úgy érzik, így érhetik el a legjobb eredményt, és a kicsiket (Együtt, PM stb.) nem kell koloncként bevinni a Parlamentbe. A DK-hoz való viszony, a velük való együttműködés ezért is nyomasztja őket, mert Gyurcsányék önállóan is simán bejutnak, ráadásul egy jó kampánnyal komoly eredményt is elérhetnek, akár a a szocialisták rovására.

Erős MSZP nélkül nincs kormányváltás. Ezért úgy "engedjük útjára" tisztújító folyamatukat, hogy ne a saját oldalukon keressék az ellenséget, hanem ha egy mód van rá, Orbán Viktorban találják meg. 

Még sosem volt rá példa az elmúlt huszonhat évben, hogy egy miniszterelnök kettős redőrsorfal mögött mondjon beszédet. Még sosem volt rá példa, hogy egy magyar miniszterelnök ellenségnek nevezzen mindenkit, aki nem ért vele egyet. Legyen az magyar ellentüntető vagy uniós döntéshozó. Sőt, előbbieket leállatozza, utóbbiakat pedig összeesküvéssel vádolja. És teszi mindezt az Európai Unió tagjaként, családjával pedig anyagi haszonélvezőjeként. Még sosem volt példa arra, hogy egy magyar miniszterelnök mindenkit (!) terroristának nevezzen, akinek lebombázták a házát és megpróbál biztonságos helyre menekülni. Még sosem volt rá példa, hogy magyar miniszterelnök nyíltan úgy beszéljen, mintha előző nap a szöveget Göbbels-szel egyeztette volna.

Még sosem volt rá példa, hogy egy Oscar-díjas film alkotói a hónuk alatt a Kossuth-díjjal ellenzéki tüntetésen vegyenek részt. Még sosem volt rá példa, hogy egy korábbi miniszterelnök Vesszen a zsarnok! kiáltással fejezzen be egy beszédet a jelenlegi miniszterelnökre célozva. Még sosem volt rá példa, hogy a 2010 után gyakorlatilag megszűntetett sztrájklehetőség ellenére sztrájkot hirdessenek a sztrájkot betiltó kormány ellen.

Még sosem volt rá példa, hogy két hét alatt kétszer több tízezer ember vonuljon utcára a kormány ellen. (Orbán is adott ultimátumot a Gyurcsány kormánynak, hogy monnyon le, és hogy addig maradnak a Kossuth téren, amíg ez meg nem történik, de pár nap alatt elfogyott a regimentje...)

Hogy mi következik mindebből? Az, hogy a java még hátra van. Hamarosan kiderül, hogy milyen széles körű tud lenni az egyórásra meghirdetett sztrájk? Kiderül, hogy a kormány kezd-e ezzel bármit, vagy egyenkénti tárgyalásokkal megpróbálja leszalámizni, elgyengíteni a kezdeményezést? Ki fog derülni, hogy pártok és civilek képesek-e együtt gondolkodni a folytatásról, lesz-e bennük méltányosság és képesség az összefogásra? Kiderül, hogy a mostani lelkesedés átvihető-e cselekvésbe? Kiderül, hogy a mostani civil szónokok különbek-e a korábbiaknál, akik kétszer-háromszor felpattantak a dobogóra, majd eltűntek a süllyesztőben? És az is kiderül majd, hogy képes-e a Fidesz belül a repedésre, vagy már mindenki az unokahúgnak akar még egy kis földet, esetleg olyan papír van róla Orbánnál, amely lehetetlenné teszi a fellépést ellene.

Orbán újra emelt a téten a beszédével. Menekültek, vagy semmi. A CÖF már nem tud több tízezer embert utcára vinni, a kezdeményezés átkerült az ellenzékhez. A vasat most kell ütni, amíg meleg. A versenyfutás elkezdődött. Mi lesz erősebb, a rettegés a menekültektől és a bezárkózás vágya, vagy az uniós tagság, az oktatás és az egészségügy megmentése és a bűnösök elszámoltatásáért érzett nemzeti felelősség? Vagyis, képes lesz-e az ország ismét elzavarni a diktátort?

Nemigen vették észre az úgynevezett elemzők - vagy nem akarták észrevenni - de a legutóbb megjelent kutatások szerint a LMP kiesne a parlamentből. Gyakorlatilag minden kutató cég ezt méri. Schiffer András útelágazódáshoz érkezett...

Nem csak az a tanulsága az évkezdetnek, hogy az Együtt, a PM, a Liberálisok gyakorlatilag elenyésztek a felmérések szerint, hanem az is, hogy az LMP elindult a megsemmisülés útján. Létezését ma már csak parlamenti frakciójának köszönheti, társadalmi beágyazottsága eltűnt. Ide vezetett az egyet jobbra, egyet balra típusú politizálás, a 8 év sem különb a 6 évnél jellegű hazudozás.

Sajnos, Schiffer - bár nagy pártot álmodott - minden korábbi olyan üzenetét elvesztette. Paks ügyben az őt elhagyó Jávor Benedek és a DK-s Molnár Csaba szerepel. Emberi jogi alapjait kikezdte a Jobbikkal szőtt különös barátsága, a városligeti fákat az ugyancsak LMP-s renegát Karácsony Gergely ölelgeti. Ma már az is kínos, hogyan lehetett valaki Orbán ügyvédje...

Az ember, aki feljelentette Sukoró-ügyben Gyurcsány Ferencet, most éppen a menekültügyben sodródott Orbán mellé. Az ember, aki beolvas a kormánynak a parlamentben, de még mindig úgy tesz, mintha egy kalap alá lehetne venni az MSZP-SZDSZ-kormány és az Orbán-rezsim ténykedését.

Az LMP-nek nagyjából egyetlen esélye van a túlélésre: az ellenzéki összefogás támogatása. Ha külön indulnak, Orbánt segítik. Van a felméréseknek egy másik tanulsága is: be kell fejezniük a gyurcsányozást, mert azzal is Orbánt segítik. Most abba bele sem gondolunk, hogy az általa megvetett Gyurcsány pártjára, a Demokratikus Koalícióra épp háromszor annyian szavaznának, mint az LMP-re.

Mostanára végképp kiderült: nem lehet más a politika. Schiffernek el kell döntenie, hogy segít-e életben tartani a diktatúrát, vagy azokkal tart, akiket ugyan nem szeret, de akik a fősodort képviselik. Dönteni kell: még mindig Orbántól várja a túléléshez szükséges támogatást vagy hozzáteszi a maga kis táborát a rendszerváltáshoz.

Középút már nem létezik.

Salgótarján jobban teljesített. Az MSZP-DK közös jelölt nyert, a korábban fideszes körzeteket is megnyerte, itt az ideje, hogy sorra vegyük a tanulságokat.