Kellene, ha lenne pénz. Kellene, mert jót tesz az országimázsnak. Kellene, mert csoda lehet magyar sportolóként buidapesti olimpián bajnoknak lenni. És mégsem kell, mert nincs rá pénz, mert az ország tönkremegy belé, mert adót kell emelni hozzá, és mert amúgy sem kapjuk meg a rendezést. Szerencsére.

Megjött az újabb gumicsont. Bécs, Prága, Belgrád, Pozsony, Bukarest, Varsó az eszénél van. Nálunk azonban ugrik a magyar. A Fidesz időnként előhalássza a nemzeti érzelmek netovábbjaként: rendezzünk olimpiát. Az ötlet nem új, utoljára egy Orbán előtti diktátor, bizonyos Rákosi Mátyás már felvetette ennek lehetőségét. Az 1960-as játékokra akartunk pályázni. Az országnak kilógott a feneke a nadrágból, de született egy darab százezres büszkeség: Népstadion lett a neve. A figyelemterelés megint beindult, miközben van félmillió elmenekült magyar, a jogi egyetemre egy szemeszter 260 ezer forintba kerül. Akad itt négymillió szegény, egy rakás létminimum alatt élő dolgozó, csomó közmunkás, távozó orvosok, elmaradó műtétek, jogaiktól és pénzüktől megfosztott rokkantak, krétahiányban szenvedő iskolák. A gazdaság bóvliban, a forint még véletlenül se néz már be a 300-as euró alá és a sor még folytatható.

De nekünk olimpia kell.

Majd lesz drágán megcsinált pályázat, valakik jól fognak keresni rajta. Megy majd a szöveg, hogy merjünk nagyot álmodni, meg hogy gyáva népnek nincs hazája. Hozzáteszik még, hogy egy kis erőfeszítés az egész, emberenként csak százezer forint, ki tudjuk gazdálkodni. Születnek fantasztikus, 3D-ben is nézhető látványtervek, hogy hol lesznek a tollaslabda, a gyeplabda és futóvadlövő versenyek, addig sem a fideszes brókerbotrányról beszél a nép.

Kiváncsi leszek, van-e az ellenzékben annyi kurázsi, hogy kimondja, hogy ez szemfényvesztés? Hogy a görögök mai gazdasági válságában kulcsszerepe van a korábbi, erőn felül vállalt olimpiai rendezésnek? Ki merik-e mondani, hogy a most megállapított költségek ezermilliárddal is nőhetnek addig, elég, ha a nálunk kicsit eleresztettebb London esetére gondolunk. Vagy veszünk fel még hitelt a paksi rettenet után?

A fideszes vezetésű sportági szakszövetségek közleményben állnak majd ki, csatlakozik a Fővárosi Önkormányzat, felbukkannak korábbi olimpiai bajnokok is, aki támogatásukról biztosítják a rendezést. Készülnek a régi dicsőségekről sem elfeledkező óriásplakátok is.

És mégis: ez az ország ezt nem bírja el. Sem szervezésben, sem anyagilag. Az olimpia mai áron ötezer milliárd forintba kerül. Mi lesz a felhúzandó létesítményekkel, az olimpiai faluval? Az olimpiákat nem Budapest méretű városokra szabják. Talán ha közösen lehetne más városokkal próbálkozni, de biztos, hogy jó, ha a budapesti Arénára, mondjuk, a röplabda meccsek jutnak? Ráadásul nem is volt még példa arra, hogy több város közösen pályázzon, ezt a szabályzat mindeddig kizárta.

Térjünk vissza a valósághoz. Nézzük meg a műtéti várólistákat, nézzünk körül a nyomortelepeken, próbáljunk lakást és munkát adni a fiataloknak. És ha lehet, ne harapjunk már rá mindenre, amit a Fidesz elénk hajigál...