Bayer Zsolt, a Fidesz tagja csinált egy interjút a Fidesz elnökével, vagyis a főnökével. A szélsőjobbos Echo TV-n lehettünk tanúi, ahogy Fidesz-föld jóságos királya az udvari bolondjával elevenítette fel jócselekedeteit. Forradalmon túl, polgárosodáson innen, persze pont csak egy küszöbnyivel. Az a bizonyos gyógyszer nem csak elgurult, hanem nem is volt soha?

Két uszítás között a Simicskának milliókkal tartozó Bayer összedobott egy amolyan tábornyugtató interjút a miniszterelnökkel, amiben az elmúlt hónapok összes szarját nemzeti sikerét próbálták a megfelelő sztaniolba csomagolni. Mert hát nem azzal van a baj, ha kormánytagokat tilt ki az USA korrupció miatt, vagy hogy egy fideszes bróker ellop 150 milliárdot, hanem azzal, ha ezt már nem tálalja megfelelően a Simicska-birodalom. Orbánnál természetes reflex, hogy ha már nem lehet mivel magyarázni a napnál is világosabb disznóólt - itt a Fidesz-féle Magyarországra és nem Mészáros Lőrinc érdekeltségére gondolok - akkor bemenekül az elméjének abba a szegletébe, ahol minden a legnagyobb rendben, ő élet és halál ünnepelt királya és ahol a 4 milliósra bővült szegénytábort - dobpergés - !polgárosodásnak! nevezik. 

Ez a hely Fidesz-föld, egy olyan fantasztikus univerzum, amelyet véletlenül sem zavarhatnak meg tények. Itt egy előre eltervezett gusztustalan lejáratókampány utáni választási győzelem forradalomnak, az ország kétharmad által törvényessé tett kifosztása pedig bethleni konszolidációnak számít. Fidesz-földe jóságos királya szerint a polgári Magyarország küszöbén állunk, mindjárt kész a korrupció és különadók adócsökkentések kormányának nagy műve. A párhuzamos világban - amelyet a liberálbolsevikszíjájéügynökgyurcsányistagyíkemberek csak valóságnak neveznek - közben 4 millió ember számára a létminimum küszöbe is elérhetetlennek tűnik, hiába nyújtózkodik napi 8-10-12 órában. Bezzeg, ha vettek volna jegyet Fidesz-földre.

Ha pedig a halálbünteséses zakóból kell újra mellényt szabni, akkor egyszerű a válasz, mondjuk azt, amit ők mondanának nekünk: hol élünk, a középkorban? Hát igen, már vitázni sem lehet arról, hogy egy korrupt kormány bárkit kivégeztethessen, barbár dolog ez, hol marad a párbeszéd...

Nem Orbán, még nem a középkorban élünk, de mire végeztek, pontosan ott fogunk tartani. Aki pedig hisz abban, hogy a valóság és a Te útjaid még egyszer keresztezik majd egymást, az a választásokon fog visszarángatni abba a szomorú valóságba, amit Neked köszönhetünk. Akkor vesd fel a halálbüntetést légyszi, persze csak a párbeszéd és a népakarat nevében!

A beszélgetés végén Orbán nyilván kedélyesen hátba verte Bayert. Ez rendben volt, Zsoltikám, a Lajos pedig, aki szerint te adósa vagy, én meg egy geci, aki jelentettem róla, fulladjon meg, Hányan is nézik ezt az Echót? Nagyjából annyian, mint ahányan Magyar Hírlapot olvasnak? Akkor is elvoltunk a pár ezer nézővel... Mit iszol?

A Demokratikus Koalíció elnöke meghirdette pártja új politikai irányát. Nem csupán balra nyit, hanem megpróbálja megtalálni az MSZP szavazóit. Sőt, vélhetően azokat is, akik 2002-ben és 2006-ban még a MSZP-ben, azóta pedig a Jobbikban keresik a leszakadás elleni fogódzót. Utóbbiak esetében nyilván nem a virtigli nyilasokat szólongatja, hanem csak a biztonságot kereső embereket.

A majálison elhangzott néhány érdekes beszéd. Az LMP is balra ígért a megemelt létminimummal, lám, a DK-nak és az LMP-nek is lehetnek közös céljaik. Az MSZP-ből Tóbiás József szinte mindenről szót ejtett, csak a munka világáról nem. Esett szó Európáról, a szélsőségesek elleni küzdelemről, de még a színpadi hátterükről is szinte eltűnt a vörös szín. Vona Gábor Orbánt próbálta visszaelőzni azzal, hogy parlamenti vitanapot kezdeményeznek a halálbüntetésről. Amúgy a Jobbik elnöke megdicsérte az LMP-t, mondván, ők és Schifferék a két XXI. századi párt. Összenő, ami összetartozik.

A legváratlanabb húzás azonban mindenképp Gyurcsányé. Azt akarja, hogy a minimálbér öt év alatt érje el a minimális megélhetési költség összegét. Ez annyit jelent, hogy ha valakinek van munkahelye és napi nyolc órát dolgozik, nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy -- felelős otthoni gazdálkodás esetén - ne tudja kifizetni a rezsit és ne tudjon enni adni a családnak. Magyarán: aki dolgozik, az egyék.

A második ígéret a legkevésbé kidolgozott, ott adódhatnak is problémái. Gyurcsány azt javasolja, hogy a cégvezető legyen köteles kifizetni a munkabért, azért saját vagyonával feleljen! A körbetartozások világában gyakran előfordul, hogy az elvégzett munkát egyáltalán nem, vagy csak részben fizetik ki. Még nem tudni, hogyan lehet szabályozni, hogy egy kisvállalkozás tulajdonosa, mondjuk, az autójával feleljen a ki nem fizetett bérért. A szándék azonban érthető: ha valaki megcsinált egy munkát, azt ki is kell fizetni.

Végül itt a rezsiigazság ígérete. Havonta 2 köbméterig legyen ingyen az ivóvíz és 50 kilowatt óráig az áram. Ez nagyjából akkora mennyiség, hogy inni, tisztálkodni, főzni, lámpát gyújtani lehessen. Ez a szociális tarifa igazságos javaslat, főleg, hogy a tervezett sávos rendszer az átlagfogyasztót annyira terhelné, mint most, akinek viszont medencéje is van, az sokkal többet fizetne. Lent élni hagy a javaslat, fent pedig nagyobb teherviselést vár el. Legalább is, ez a cél. Senki ne szomjazzon és ne kelljen sötétben ülnie, hogy például télen a gyerek már nem tudja megírni a leckéjét. Az ötlet nem tesz tönkre közüzemeket és nem jelent plusz költségvetési kiadást sem. A jómóduakkal fizetteti meg a legszegényebbek minimális létfeltételeit.

Hatmillió elfelejtett választóról beszélt a DK elnöke, a rendszerváltás óta magára hagyott emberekről. A csomag és előterjesztője nyilván le lesz kommunistázva, de ha értő fülekre talál, új témát és értelmet adhat a hazai baloldali diskurzusnak.

Az út kockázatos, de a régi már nem volt járható. Ha valaki ebben az országban kormányozni akar, akkor utat kell találnia a négymillió szegény és a leszakadástól rettegő további kétmillió szívéhez. Orbán amúgy igazságtalan, de jól csomagolt rezsicsökkentése erre a bizonyíték. Puskapora azonban már fogyni látszik. A Jobbik érzi ezt a témát, efelé keresgél a PM is. Utóbbi formációra azonban legfeljebb a családtagok szavaznak, szavuk nem hallik a szomszéd faluig sem.

A Jobbik csak hiteles szociális ígéretekkel állítható meg. A megélhetés biztonságának elvesztésétől rettegőket kell megtalálni. Gyurcsány most erre tesz kísérletet. Kérdés, mennyi ereje lesz hozzá és neki magának van-e hozzá elég hitele?

Nagyjából itt van Orbán Viktor vége. Ő még nem tudja, de a világ már igen.

Emlékszünk még arra, mekkora vihart kavart már a trafikmutyi kezdetén, hogy lefóliázzák, besötétítik a dohányboltokat? A kritikus hangok már akkor intettek, hogy mennyi visszaélésre, bűncselekményre ad lehetőséget a kisstílű tolvajoknak ez a felelőtlen és felesleges szabályozás. Nem sokkal a piac lenyúlása és haveroknak adása után elindult a trafikrablási hullám. Több mint fél éven keresztül nem volt olyan nap, hogy ne arról szóltak volna a híradások, hogy éppen hol fosztottak ki egy trafikot: Rettegésben éltek a trafikosok, ezek a félkegyelmű haszonleső banditák meg légpuskákkal, műanyag pisztolyokkal és még ki tudja milyen fegyvernek látszó tárgyakkal pakolták ki a besötétített trafikokat fényes nappal úgy, hogy közben százak sétáltak el dohánybolt előtt gyanútlanul.

A trafikosok könyörögtek, hogy ne kelljen csukott ajtók mögött árusítaniuk. A kormány még csak a fáradságot sem vette, hogy napirendre vegye az ügy megtárgyalását. A tiltakozások ellenére a kormány semmit nem tett, amin persze senki nem lepődött meg, hiszen egyszer nem történt olyan eset az elmúlt 5 évben, hogy revidiálták volna bármely döntésüket, amiről kiderült, hogy hibás. Higgadtan, nyugodtan próbálták rávezetni a kormányt az érintettek, hogy nem lesz ennek jó vége, ám a válasz csak az volt, hogy rendben van ez a szabályozás, hiszen a kiskorúak védelme a legfontosabb. Persze. A többiek meg érdektelenek.

A tragédia bekövetkezett.

Egy elmebeteg rablógyilkos húszezer forintért ölt meg egy 21 éves kaposvári lányt - egyes helyi információk szerint több mint 30 késszúrással. Besötétített ablak mögött szurkálták össze ezt a szerencsétlen lányt.

Orbán tegnap válaszul a kaposvári tragédiára újra fölmelegítette a halálbüntetésről szóló álszent és alantas diskurzust, ahelyett, hogy beismerve kormánya hibás döntését azonnali hatállyal módosítaná a trafiktörvényt, hogy megóvja polgárait egy újabb tragédiától.

Kinek a lelkén szárad ez a gyilkosság?

Orbán Viktor és kormánya a felelős azért, hogy ez megtörténhetett. Ide vezetett a lopás, a pökhendiség és az ostobaság.

Ennek a kormányának sok bűne van, ami megbocsájthatatlan, ám ezeket egy másik, új, demokratikus kormány még korrigálhatja, jóvá teheti. De ezt a lányt már senki nem fogja visszahozni.

Orbán olyan mélyre süllyedt morálisan, ahova egy magyar ember sem kívánhatja az ország miniszterelnökét pártállástól függetlenül. Nem kívánhatja, mert minden magyarra rossz fényt vet, ha akarjuk, ha nem. Ez az ember minket reprezentál, minket képvisel a világban. Ha tetszik ha nem.

Még arra emlékeztetnénk az ideiglenes miniszterelnököt, hogy a 2002-es kampányban - más kontextusban ugyan - de Kövér László is kötelet emlegetett. Vereség is lett vége.

Sokan teszik fel a kérdést: miért van Orbán még mindig a helyén. Azok a szerencsétlen pártok az okai, mondják némelyek, pedig Te nem tüntetsz, Te nem zársz le utat, Te nem nyitod ki a boltot vasárnap, Te fizetsz adót a korrupció milatt kitiltott adóhivatali vezetőnek. Provokatív bejegyzés következik...

Gyakran olvassuk értetlenkedve a nép hangját az Európa kávézó asztalainál. Persze, a népet nem lehet leváltani és nem is akarja senki. Azonban néhány dolgot érdemes lenne tisztázni a rendre felmerülő kérdések közül.

Sokan méltatlankodnak, hogy a pártok miért nem hagyják el az országgyűlést és az önkormányzatokat. Azonnal vonuljanak ki, mert akkor javul a hitelességük... Nos, azért nem teszik, mert Te szavaztad be oda őket, Kedves Választópolgár! Pontosan azért baktattál el az urnákhoz és húztad be az ikszet a nevük mellé, hogy ott üljenek és Téged képviseljenek. És ha nem ülnének ott, akkor hirtelen nőne a támogatottságuk? Kizárt. Ők lennének a kétnapos hír után a lúzerek, a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP pedig szavazgatna vígan.

Erre mondhatod, hogy de akkor sem politizálnak elég jól, hiszen Orbán még a helyén van. Lehet, hogy bénák, de nem tudom, miért csodálkozol azon, hogy még mindig Orbán a miniszterelnök? Az MSZP-SZDSZ-nek abban a nyolc évben sokkal kisebb többsége volt, mégis végig tudták csinálni a két ciklust. Miért mondana le Orbán, amikor ugyan a kutatások szerint elvesztette szavazóinak közel negyven százalékát, de kényelmes kormányzati többsége van, ráadásul minden fontos pozícióban a Fidesz emberei ülnek? A képviseleti arányokon a demokratikus ellenzéki pártok legfeljebb időközi választások megnyerésével tudnak változtatni, de annyi nincs ezekből, hogy a fideszes többség is elolvadjon.

Számosan méltatlankodnak amiatt is, hogy az ellenzék egymást is bírálja, ahelyett, hogy összefognának. Lehet, hogy nem fog tetszeni az álláspontunk, de ezekre a vitákra igenis szükség van. A pártstruktúra nem egy merev képződmény: éppen emiatt kormányoz hol az egyik, hol a másik párt. Nem is érdemes, ráerőltetni az örökös békét az MSZP-re és a DK-ra. (A többi párt de facto nem létezik, legfeljebb egy-egy elszórt parlamenti vagy önkormányzati pozícióban.) A szocialisták nyilván meg akarják őrizni "ezen az oldalon" a hegemóniájukat, a DK-ban pedig természetes igény, hogy a legerősebb párt szeretne lenni a baloldalon.

Butaság széthúzást látni Gyurcsány Ferenc ötvenedszer elmondott puchsimicskázós mondatai mögött, amikor Schwartz Béla ajkai szocialista polgármester szinte ugyanazon a napon bírálja az MSZP-t. Szany Tibor nyilván megállítaná a Demokratikus Koalíció nyomulását, ezért bizniszpártozik. Igaz, azon a napon, amikor a szocialista Hunvald Györgyöt jogerősen elítélik. A szocialista nőtagozat ugyancsak azért gyurcsányozik - két héttel a tapolcai választás után - mert féltik az MSZP vezető szerepét. Nem érdemes ebben háborúskodást látni: ez a szokásos pártharc, ha úgy tetszik az élet rendje, amitől függetlenül még nyugodtan lehet ütni a korrupt kormányt. Mi úgy látjuk, derüljön is ki, mi a különbség a különböző baloldali pártok között. Nem akarunk egyszínű ellenzéket.

Végül jöjjön a legsúlyosabb vád: a pártok miért nem tesznek már valamit, mire várnak? Nos, mit kéne még tenniük? Tiltakoznak, fórumokat tartanak, tüntetéseket szerveznek, feljelentenek, az unióhoz fordulnak. Békés körülmények között ez a megtehető maximum - és három időköziből kettőt meg is nyertek.

Természetesen, megbuktatható lenne Orbán 2018 előtt is. De ott voltak százezren a diákok, a pedagógusok, a rendvédelmiek, a egészségügyiek tüntetésén? Körbevetted a parlamentet? Lezártad az utat, a hidat? Indítottál mozgalmat, hogy nem fizetsz adót? A tiltás ellenére kinyitottad a boltod vasárnap is? És még sorolhatnánk... A pártok tiltakoztak a kormány ellen, de ha tüntetni hívtak volna, hogy na akkor most indítsuk el az ellenállást, otthon maradtál volna, hogy utána megint azt mondd: a pártok bénán szerveztek, milyen kevesen voltak a demonstráción.

Nem Te bíztál az azóta eltűnt civilekben, egyetértve a követelésükkel, hogy a pártok lépjenek hátra? Ezért is a pártok lennének a hibásak?

Persze, igazad is van: a pártok is lehetnének jobbak, ügyesebbek, szervezettebbek. De ez a kínálat. A túloldalt nézve jobbak is, normálisabban kormányoznának is. Ha nem tetszenek, csinálj különbet! Ha nem tudsz, állj mögéjük!

A ciklusból eltelt egy év. Orbán gyengül, a rendszere rohad. Pártok nélkül pedig nem fogod leváltani. Demokratikus úton biztosan nem. Forradalmi hangulat nincs. Facebook-búsongás és anyázás van. Időbe telik még, mire Orbánt elzavarod. De ezért Neked is cselekedned kell!

Borzasztóan örültünk az újabb orbáni cukiság kampánynak, amely most a Story Magazinban jelent meg. Mi azonban azt szeretnénk tudni, hol a lé? És mennyit tetszettek ellopni a közösból, amíg a saját lábunkra nem állt az egész família.

Fontos és hasznos volt ez a színes-szagos beszámoló a miniszterelnöki hacienda mindennapjairól. Anikó asszony néha agyonütné Viktort. Nem csoda, vannak így ezzel néhány millióan. Nemkülönben tanulságos információnak bizonyult, hogy olyan ember ma Magyarország miniszterelnöke, aki itt a piros hol a piros játékon szórakozta el a család megtakarítását. Pont ahogy az ország pénzével és jövőjével teszi folyamatosan... Lehet, hogy Orbán a bűntudat miatt akar mindent a magáénak? Hogy a legközelebbi itt a piros, hol a piros alkalmával maradjon is valami a családi kasszában?

Kedves Anikó asszony, mi az Európa Kávézóban némi csalódással olvastuk, hogy semmi nem derült ki abból, hogy miből tetszettek ennyire megvagyonosodni. Tudjuk, a Story Magazin nem a tényfeltáró újságírás epicentruma, nem is az önvallomások terepe, de azért, mégis. Hol a lé, Anikó? Miből lett a ház,a szőlő, a szántó, a majorság, a rengeteg hektárnyi föld? Miért jár a hites ura bankárokkal titokban tárgyalni Svájcba? Miből telik Ráhelnek arra az elit, ugyancsak svájci vendéglátós iskolára, amelyre több milliós tandíjat kell fizetni? Nem zavarja, hogy a traktor, ami mellett a lánya esküvői fehérben fotózkodott, állítólag bűncselekmény végrehajtásának eszköze volt? Az sem zavarja, hogy utat kellett aszfaltozni lóhalálban, hogy az esküvő előtt ne rázódjanak össze a szép autókban a jeles vendégek?

És mit szól ahhoz, Anikó asszony, hogy a veje világítja be lassan egész Magyarországot? Mikorra várható, hogy az összes gyermek udvarlóját, kedvesét kistafírozzák a mi pénzünkből? Lesz-e nekik további balatoni kikötőjük, vagy most már elég volt egy darabig?

Nem zavarja, kedves Anikó, hogy nem süt be a Nap Önökhöz Felcsúton, mert ott az a bazi nagy stadion? Hogy is volt azzal a belvárosi lakással, amit olcsón kaptak, majd drágán adtak el a későbbi párizsi nagykövetüknek? Miért és hogyan lett bányája a férje apukájának a pártszékházból? Jár-e még fel Önökhoz a Lajos? Tudja, a Simicska.

Pedig előbb-utóbb valaki összeszámolja, hogy az Önök fizetéséből - a férje ugyanis elvileg csak közpénzből állt fieztésből él - miből lett ez a sok minden. Meg amiről talán még nem is tudunk. És nem biztos, hogy mindig Peti lesz az ügyész. A Polt Peti.

Az lesz majd a nagy story. Igaz, nem biztos, hogy egy magazinban.

Van-e Beatles-koncert John Lennon, van-e Rolling Stones-koncert Mick Jagger nélkül? Nincs. Tehát Orbán nélküli Fidesz sincs. Amikor Solymosi Frigyes időlegesen visszavonultatná Orbán Viktort, akkor gyakorlatilag feloszlatná a pártját is.

A jobboldali sajtó egyetlen szót sem vesztegetett az idős akadémikus szavaira, pedig írásában arra vállalkozott, hogy a Fidesz örök és megbonthatatlan vezérét rábírja a hátralépésre. Ugyan, adja már át a kormányrudat a káosz közepén és abba még befelé haladva, hogy aztán frissen, ropogósan, üdén valamikor visszatérjen.

Solymosi egykor Orbán híve volt és talán ő bírálta először jobbról -, de csak annyira vehetők komolyan gondolatai, mint egy újabb repedés a rezsim már omladozgató falán. Orbán Viktor a magyar politika ősbölénye. A rendszerváltás idején felbukkantak közül már csak ő, és néhány más fideszes (Kövér, Áder stb.) mozog a térképen. Mindenki más vagy eltűnt magától vagy kicsinálták, esetleg később került az élvonalba.

Ha Orbán nem lenne, a Fidesz sem lenne. Ez a sorsa a nem demokratikus formációknak. A hosszabb létük is az erős, diktatórikus vezetésnek köszönhető, de a bukásuk így még nagyobb robajjal következik be.

Komolyan vehető-e, hogy egyben marad a Fidesz még létező tábora, ha mondjuk Orbán már csak szotyizik Felcsúton - immár Tarsoly nélkül? Ha a pártot már Kövér vagy Lázár vagy Rogán vagy... nem tudni, ki vezeti? Már így sem lehet egy nyomorult Békemenetet összehozni, már így is elvesztette a Fidesz az összes időközi országgyűlési választást. Mostanában kifelé jött a labda, de legalább eltalálták a kapufát. Orbán után a tizenhatosig nem jutnának el. Ha Orbán lelép mindennek vége. Nem is fog lelépni. Harcolni fog az utolsó töltényig.

De nézhetjük máshonnan is! Egy ilyen hatalommámoros ember, aki belerészegült abba, hogy bármit dönt, az megtörténik, bármit meg akar szerezni, az az övé lesz, hirtelen lemond legalább a döntési szabadságáról? Mert az öszelopott pénzről aligha. Volt már olyan, hogy Pokorni és Kövér volt a Fidesz elnöke. Valójában azonban mindig Orbán volt.

Orbán maga a Fidesz. Annak minden hatalmi struktúrájával, központosított, a régi dossziékra, pénzre, hatalomra felépített rendszerével.

Tételezzük fel, hogy Orbán belátja, hogy tönkretette Magyarországot. Ezt ugyan soha be nem ismerné, de visszavonul. Nem egészségügyi okokból, így is eleget pletykálnak valami grazi klinikáról... Solymosi elfogadná a visszavonulásnak a százmilliárdos tételt mozgató Várba költözést? Ha onnan irányítgat Orbán kormányzó, az már visszavonulás? 

De most jön a neheze: ha visszavonul, akkor mindent megbocsájtunk? A szétvert demokráciát, a megnyirbált szabadságot? Az önkényesen átírt szabályokat? A tönkre tett oktatást, egészségügyet, a megalázott rokkantakat, a rengeteg lopást, szemétkedést, aljasságot, az elszegényított milliókat, a haveroknak osztott uniós milliárdokat? Hogy aki nem fideszes az nem is magyar, hanem hazaáruló? Ennyi volt? Felejtsük el? Ne is legyen számonkérés?

Akkor kimondjuk: nincs bocsánat, és Orbán csak lássa közelről, hogyan omlik össze rnindaz a borzalom, amit felépített. A Fidesz sikerei hitványságra épültek. Emiatt is kell összeomlaniuk, maga alá temetve Orbán Viktort is.

Elég sokan kufárkodnak azzal, hogy minden rossz volt az elmúlt 25 évben és dobjuk ki az egészet a szemétbe. Az Európa Kávézó ezért arra figyelmeztet, hogy itt éltünk, adóztunk, alapítottunk családot és neveltünk gyermekeket. Nem adjuk a 25 évet, csak másképp kell majd tovább csinálni - Orbán után.

Az LMP kezdte a közösen megélt múlt megtagadását, mert keresték saját origójukat, ahonnan el tudnak indulni. Ők nyitották önmagukról az első "Mi vagyunk a tiszták és romlatlanok" című dossziét. Azóta is a Fidesszel való kollaboráció árnyéka vetül rájuk. Majd jöttek az ugyancsak huszonötévező civilek, akik tüntetéseikről elkergették a pártlogókat, ezzel komoly szívességet tettek a Jobbiknak, amely szintén új erőként óhajtja magát feltüntetni.

Divat lett a huszonötévezés, a múlt megtagadása. A legröhejesebb ebben is a Fidesz, amely megállapította, hogy 2010-es hatalomra kerülésük előtt nem is volt demokrácia. Ami 1990 óta, a második Orbán-kormány hivatalba lépéséig történt, az csupán kidobandó múlt. Mintha nem emlékeznének, hogy 1998 és 2002 között ők kormányoztak, és ott ültek valamennyi korábban és később megválasztott országgyűlésben, Ma pedig már nyugodtan megállapítható, hogy az akkori orbáni kormányzás maga volt a romlatlan felvirágzás, a szüntelen kacagás, ahhoz képest, amit az elmúlt öt évben műveltek az országgal. Homoki János és Torgyán József, az elítélt Várhegyi Attila és Martonyi János, Lányi Zsolt és Giczy György, Surján László és Bánk Attila munkássága habos kakaó volt ahhoz az ámokfutáshoz képest, amit most produkálnak.

Ne add az elmúlt 25 évet! Nem akkor voltál fiatal, vagy nem akkor születtél? Nem dolgoztál? Nem jártál szülői értekezletre? Nem voltál egy rendes buliban, koncerten? Nem ünnepeltél házassági évfordulót? Nem nézted a tévében a Dallast, a Szomszédokat, a Megasztárt? Nem olvadoztál, hogy milyen édesen alszik a gyereked? Nem ittál meg egy jó üveg bort? Nem andalogtál a kedveseddel? Nem jártál moziban, színházban? Nem emlékszel a családi nyaralásra? Nem akkor búcsúztál el örökre szeretett hozzátartozódtól?

Az elmúlt 25 év is mi vagyunk. Nyilván nem volt minden jó. Becsődölt a cég, felvetted a hitelt, beteg volt a gyerek, felmentek az árak és aggódtál a munkádért. De kidobni nem kell. Itt éltünk, güriztünk, akartuk a sikert, a megélhetést, a túlélést. A jobb autót, az egy szobával nagyobb lakást.

Orbán után új világ jön. Rajtad múlik, hogy a Jobbik fejezi-e be a Fidesz rombolását, vagy demokratikus fordulat lesz. Ne dobd ki a 25 évet, mert a széslsőgeseknek segítesz. Elég, ha csak új gondolkodásra kényszeríted a pártokat. Annak az oldalnak lesz többsége a már most háromosztatú politikai térben (Fidesz-Jobbik-Demokraták), amelyik képes lesz kitalálni, hogyan segíti a munkához jutást, a megélhetést, amelyik megállítja a szegénységet. Amelyik garanciákkal állítja meg az ipari méreteket öltő lopást, amelyik rendbe teszi szavak jelentését, helyreállítja a szabadságot.

Ehhez nem kell kidobni mindannyiunk elmúlt negyedszázadát annak minden örömével és bánatával. Csak máshogy kell csinálni, hogy Orbán világának örökre vége legyen és a nácik se jöhessenek soha.

Abból is látszik, hogy mennyire gyengül az Orbán-rendszer, hogy most már egy nap sem kell ahhoz, hogy legbukjanak a hazugságaikkal. Csepreghy Nándor államtitkárra bízta Orbán Viktor és Lázár János a lehetetlen küldetést: azt kellett bizonygatnia, hogy azért veszíthet el az ország 700 milliárd forint uniós fejlesztési pénzt, mert gyurcsánybajnai a hibás. (A képen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Janez Jansa szlovén kormányfő ünnepli, hogy az autópálya elérte a közös határt.)

Szerencsétlen államtitkár szederjes arccal felmondta a leckét, pedig nyilván tudta: a pofozógép szerepét szánta neki két főnöke. Alig pár órát kellett várni és jött a csúfos lebukás. Az Európai Bizottság jelentése szerint minden, általuk vizsgált úgy 2010 utáni. Túlszámlázás, konkrét cégekre kiírt pályázatok tarkították az orbáni korrupciót. 2012-es és 2013-as ügyek sorakoznak egymás után az uniós vádiratban. Ráadásul a "nekünk Brüsszel nem dirigál" szlogen jegyében pártunk és kormányunk tagjai el is engedték a fülük mellett az uniós vizsgáló bizottság írásban is megerősített figyelmeztetéseit. Ennek lett következménye a mostani felfüggesztő határozat.

Lehet sok kifogást találni azon a nyolc éven, mi is tudnánk sorolni, de ha valami sikertörténete volt Gyurcsánynak és Bajnainak, az éppen az uniós fejlesztés területe. Dirk Ahner, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős igazgatója 2010. február 16-ai levelében így fogalmazott:

"Az Európai Bizottság különösen elégedett azzal, hogy a programok teljesítése...rendkívül kielégítő adszorpciót eredményezett 2009 végére. Tény, hogy a Bizottsághoz az elmúlt év végéig az összes EU-tagországtól beérkezett 27 Stratégiai Riport folyamatban levő elemzése alapján, Magyarország jelenleg is jól halad a kohéziós politika teljesítésében..."

Orbánt tehát hamarabb utolérték, mint a sánta kutyát. A rendszer recseg, a vezér gyengül. A baj azonban ennél is komolyabb. Ha az Unió nem ad pénzt a már elkészült beruházásokra, a kivitelezők perelhetik az államot, mások pedig csődbe mehetnek és munkahelyek veszhetnek el. Ráadásul hazai forrásból, tehát a mi pénzünkből kellene mindezt kifizetni, ahelyett, hogy az Unió adófizetői polgárai - német mérnökök, francia pékek és dán villanyszerelők - állnák a cechet.

Ide vezet a felelőtlenség, a hazardírozás és a lopás. Magyarország 2015, az Orbán-kormány ötödik évében.

Szabad, de nem elegáns dolog, ráadásul legitimálja Orbán rendszerét.

„Az nem demokrácia, ahol nem lehet a miniszterelnök háza előtt tüntetni.” Ezt állítja Juhász Péter, aki a TEK tiltása ellenére Orbán háza elé szervezett „tüntetést”.

Mi ezzel a probléma?

A világ bármilyen fejlett demokratikus országában ilyen tiltás esetén súlyos intézkedéssel távolították volna el őket. Emlékeztetőül: ez az alig létező csoportosulás (Együtt) tavaly az elnöki rezidenciára mászott föl, ahol szintén semmi bajuk nem esett, miközben Angliában vagy Németországban ezt nem úszták volna meg büntetlenül.

Érthető, ha az Együtt, amely önnön létezését ma már leginkább a média által biztosított szereplésnek köszönheti, erős gesztusokkal kívánja felhívni magára a figyelmet. Szerezhet vele némi szimpátiát radikális ellenzékiek körében, azonban a normális menetű kormányváltásban érdekelteket inkább megriasztja a privát szféra teljes negligálása. Az Európa Kávézó közönsége szerint a "saját lábon" álló gyerekek, a korrupcióban úszó kormányfő szinte bármilyen típusú tiltakozást megérdemel. Ugyanakkor korábban Gyurcsány Ferenc házánál is voltak tüntetések, sőt, ott hónapokon keresztül állomásoztak kisebb-nagyobb csoportok. Ott akasztást ordibáltak, odabent pedig gyerekek hallgatták az üvöltözést arról, hogy édesapujukat a Dunába akarják lőni. Tisztességes emberek számára az sem volt vállalható. Illetve: az aztán végképp nem. Ez a mostani annak lájtosabb kiadása.

A médiapolitizálás, a létezés szimulációja jegyében ez az akció inkább áleseménynek tekinthető. Ahol diktatúrát kiált a miniszterelnök háza előtt tüntető, épp a ház előtt tüntetés megtartásával legitimálja a szerinte diktatórikus rendszert. Ahol a kormányfő háza előtt tüntetni lehet, ott nyilván demokrácia van. Tüntetnek és hazamennek. Figyelemfelkeltésnek egynapos hír, forradalomnak kevés. Nem a szűk utcák dolga a politika irányának módosítása, vannak erre közterek. Kétségtelen, több tízezer embert nehéz kivinni az utcára, pedig akkor jöhetne a változás...

Kár legitimálni az Orbán-rendszert ilyen akciókkal még akkor is, ha kiagyalói a létező és egyre mélyebb korrupcióra akarták felhívni a figyelmet.