Ahol vákuum van, ott vákuum van. A pártját és a benne bízókat eláruló Bajnai Párizsból integet, az MSZP a belső háborúit hatszáznyolcvanharmadszor nevezi megújulásnak, a személyiséghiányos többi pszeudo-formáció pedig szinte mindegy, hogy mit mond. Maradt Gyurcsány, aki rSokak Magyarországa címmel röpiratot írt. El is olvastuk.

Az elemzés nagyjából három részre osztható. Az első egy, a múltra visszatekintő helyzetleírás, a második a mai kormány beazonosítása, a harmadik pedig mintha egy majdani kormányprogram előharsonája lenne. Úgy tűnik, hogy a korábbi miniszterelnöknek elege lett a bénázásból. Úgy látja, hogy egy következő generáció nem fogja nekik, úgy tetszik, a ballib oldalnak megbocsátani, hogy hagyták ezt az orbáni ámokfutást, hagyták az ország lerablását, kivezetését az Európai Unióból. Nem kizárt, hogy a DK elnöke - sokak örömére és bánatára - eldöntötte: elege van a gyurcsányozásból. A "de jókat mond, de jól beszél, de ne ő mondja, ne ő írja" típusú szövegekből, a "megosztó személyiség" és "az addig jó a Fidesznek, amíg ő van" jellegű mantrákból. Ezek a mondatok amúgy is a Fideszt erősítik, akkor is, ha a panaszos elvileg aggódva nyavalyog.

Ez az út, amelyre Gyurcsány Ferenc most lépett hosszú, rögös, nem is tudni, hogy hova vezet, de ha megnézzük a személyi kínálat többi részét, akkor Orbán utolsó legyőzője jó irányba kapisgál.

A DK három fő lépésben gondolkodik a kormányváltás érdekében: meg kell egyezni a baloldal többi pártjával, hiszen a választási rendszer csak akkor ad esélyt a kormánypárti jelölt legyőzésére, ha egyetlen erős ellenfél indul vele szemben. Ezt diktálja a választási törvény és a józan ész. Ehhez Gyurcsány szerint erős és közös vezető kell. (Azt a kérdést megkerüli, hogy ez ő lenne-e.) A harmadik pont az Orbán utáni stratégia megalkotása. A szerző arra a megállapításra jut, hogy a baloldalnak (nevezzük most őket egységes halmazban demokratáknak) 2006 óta nincsenek közösségi élményei. Az emberek nem Orbánt szeretik, hanem az ellenzék kormányzóképességét hiányolják. Ennek megteremtése a legsürgősebb feladat.

Gyurcsány Ferenc arra is vállalkozik, hogy újra defiiniálja a baloldalt. Szerinte a baloldali mentalitás az, amikor valaki a szabad emberek közösségét úgy kívánja megszervezni, hogy származásától, családi hátterétől függetlenül bárki az lehessen, amivé tehetsége, szorgalma, teljesítménye alapján válhat úgy, hogy mindeközben elfogadjuk és támogatjuk: önmagunkon kívül másokért is felelősek vagyunk. Ezzel fordul szembe Orbán társadalomkülönbségeket növelő politikájával és igyekszik kikerülni a populizmus szirénjeit is.

Sokakkal ellentétben úgy látja, hogy az ellenzéki pártok versengése inkább termékenyen hat, hiszen mindenkiről kiderül, hogy kicsoda, mit gondol a világról és van-e ereje a megkapaszkodáshoz. Afféle tisztázó verseny ez, amely után valakik állva maradnak, mások pedig életképtelenségük okán eltűnnek.

Ugyancsak tanulságos az a kijelentése, hogy Orbánnal és rendszerével nincs kiegyezés, A kormányt kerekperec bűnszövetkezetnek nevezi. Ez a teljes elzárkózás elvileg logikus, hiszen a jelenlegi rendszer nem szabad, nem demokratikus, mérhetetlenül korrupt és bunkó. De legalább egyre több a szegény ember. Ez a megjegyzése mégis különös, mert előre vetít egy konfliktust az MSZP-vel, amely az utóbbi hónapokban feltűnően egyetért Orbán bizonyos lépéseivel. Hogyan lesz majd közös vezetővel útnak indított választási párt, vagy valamilyen közös formáció, ha egyesek időnként mégis csak ott ülnek Orbán asztalánál? (Schiffer LMP-je nem számít, ők a Fidesz részei.) Érdekes az is, hogy nyíltan beszél Orbánék elszámoltatásáról. Igaz, nem biztosokat küldene erre a célra, hanem a Polt Péter által ellapított ügyeket egy új és korrekt igazságszolgáltatással vizsgáltatná ki.

Ugyancsak fontos része a Sokak Magyarországa című röpiratnak, hogy Gyurcsány reális, betartható programot ígér pártjától jövő februárra. Nem ígér kánaánt, gyors gyarapodást, de méltóságot, méltányosságot, szolidaritást, a szegények, elesettek védelmét, egy új esélyt igen. Ahogy fogalmaz: az elfeledett kétharmad, a csendbe burkolózó hatmillió magyar megszólítását.

Nem divat leírni, de mi megtesszük: ez egy alapos és fontos tanulmány, amely lehet támasz, egyfajta viszonyítási pont. Lehet támogatni, vitatni, leszólni, bármit. De ettől még van, és egy párt egész biztosan ezt fogja követni.

Gyurcsány Ferenc újabb lépést tett saját személyes történetében is. A fejében van egy világos, úgy fest, hogy koherens terv, tudja, honnan hova akar eljutni. Nem arra vár, hogy a világ, vagy a Fideszen belüli meccsek buktassák meg Orbánt. Fel akar készülni a váltásra, bármikor is hozza el az idő. A felkészülést ezennel megkezdte.