Mint mindent, ezt a gesztust is lehet fitymálni, csak nem érdemes. Gyurcsány Ferenc és pártja elment a falig: nem vesznek részt 2018-ig a parlament munkájában. Ez az elhatározás a legerősebb ellenzéki tiltakozás, amely még mentes a fizikai erőszaktól, egyúttal minta a teljes ellenzék számára.
Jelentős pénzveszteség várhatja a Demokratikus Koalíció képviselőit, miután mostantól csak akkor látogatják a plenáris üléseket, amikor a Fideszt kell kétharmados törvények meghozatalában megakadályozni. Nem szólalnak fel, nem nyújtanak be kérdéseket. Ami történt, példátlan lépés az elmúlt negyedszázadban, ráadásul a négy DK-s képviselő (Gyurcsány Ferenc, Vadai Ágnes, Varju László, Oláh Lajos) mégis kulcsszerepet játszhat a kétharmad tombolásának gátolásában.
Ezek után nehéz lenne azt mondani Gyurcsányékra, hogy megélhetési politikusok lennének, a hiányzást ugyanis az Országgyűlési Törvény szankcionálja. Hogy mit kezd ezzel az új helyzettel a többi ellenzéki párt, az ma még nem tudható. Maradnak? Ők is kijönnek? Mindenesetre Gyurcsány újabb lépést diktált így október 23-a, és a tervezett ellenzéki egyeztetések előtt.
Hogy miért pont most tették ezt meg? Nyilván az elmúlt hét történései hatottak: az Orbán által elhazudott népszavazási bukás, az Orbán által megrendelt vegzatúra a civilek ellen, a következmények nélkül maradt rogáni helikopter-botrány és Matolcsy összeférhetetlen ingatlanbiznisze, majd végül a sajtószabadság lábbal tiprása, a Népszabadság legyilkolása.
Már csak az a kérdés, hogy a DK a parlamenten kívüli világban hogyan tudja megfogalmazni a radikális ellenzékiség új eszközeit, és hogy ezek képesek-e érdemben hatni az ellenzék egyéb pártos és civil szerveződéseire. A világ azonban már most felkaphatja a hírt: egy európai uniós országban már akkora a diktatúra, hogy egy párt a parlamenti kivonulás eszközét választotta. Hátha ez is segít az orbáni rendszer mihamarabbi felszámolásában.
