Számos hasonlóság fedezhető fel Orbán Viktor 2006-os és 2015-ös politikai cselekedei között. Ő diktálta akkor is a gyűlöletet, az országmegosztást - és most is.

2006-ban is hónapok alatt készítette elő a fizikai erőszakot és ezt tette 2015-ben is. Kilenc éve az őszödi beszéd néhány kiragadott mondata és az egymás után másodszor elveszített választás adta az apropót, és most is gyengülő pozícióinak megerősítése motiválja. 2006-ban Gyurcsány elmondta élete egyik legjobb, de hangsúlyaiban vitatható beszédét, amely alkalmassá vált a manipulációra. De Orbán egészen addig bajban volt. 2002 után ismét elbukott a váladztáson, a nyomban összehívott Fidesz-kongresszusra a küldöttek harmada el sem ment. Valamit ki kellett találni, hogy "a másik oldalon az az egyetlen komolyan vehető ember" megállítható legyen. Gyorsan elment a Fradi-pályára, beült a szurkolók közé - azóta sem tette. Melengette a beszéd híres-hírhedt mondatait. Majd az őszödi beszédről mit sem tudó közvélemény előtt elkezdte hazugozni a kormányt és a miniszterelnököt. A tévészékház ostrománál már nyilvánvaló volt, hogy az előkészítés alapos volt. Senki nem tudott róla, mi fog történni, de a Hír TV - egyedüliként - az atrocitás előtt odaért a helyszínre. Az akkor még valóban köztévéként működő Magyar Televízió felgyújtása lett a jel, az akkor még erre szervezetileg és felszerelésükkel is felkészületlen rendőrök az életükért küzdöttek a "futballszurkolók" ellen.

És még akkor sem esett le a tantusz, amikor a Fidesz az 56-os forradalomhoz semmilyen módon nem kapcsolható Astoriához szervezte október 23-ai demonstrációját. Így az azon részt vevő tömeg az előre felkészített, a Corvin közből induló szélsőséges csoportokkal terelődött egybe a Deák tér környékén. A konfliktus borítékolható volt. A közvélemény - a sokkolt kormánypártok bénasága miatt is - megvert áldozatokról, bekötött fejű fideszes képviselőről beszélt, miközben több rendőr sérült meg, mint civil. Orbán forradalmárai a kilenc évvel későbbi menekültekkel ellentétben - kirakatokat zúztak be, autókat gyújtottak fel, tankot kötöttek el és hidat zártak le.

Orbán elérte célját: ellenfelét antidemokratának sikerült bélyegezni, a liberális közírók és "jogvédők" is fanyalogtak, mintha a rendőrök nem a dolgukat tették volna. Nyugat-Európában bárhol ugyanezért napok alatt börtönt jár, itt évek alatt szinte minden elkövetőt felmentettek. Magyarország megrogyott.

És most itt vagyunk 2015-ben. Orbán ismét a rendőrséget használja fel céljai elérésére. Akkor az önkény kiszolgálóinak nevezte őket, most a határokat mentő hősöket láttatja bennük. Szerinte akkor rátámadtak a békés, amúgy arcukat eltakaró, náci karlendítésekkel üvöltöző ünneplőkre, most meg terroristát lát nyomorult sorsú menekültekben. A rendőr akkor átlépte hatáskörét és aránytalanul járt el, most azt kapta a rohadt migráns a rendőrtől, amit megérdemel. Akkor a műveleti terület elhagyására felszólított Révész Máriusz vonulgatott a tiltott zónában, hogy aztán kötés kerüljön a fejére, most viszont ne csodálkozzon a Röszkén megvert lengyel újságíró. Úgy kell neki, miért kolbálszolt műveleti területen.

Kimutatható a hasonlóság abban is, hogy Orbán a mostani, röszkei csatát is hosszan előkészítette. Plakátok, migránsozás, idegengyűlölet, kerítés, kötözködés a szomszédokkal és Európával. Sokszázmillió forintunkba került mindez, de Orbánt nem érdekli az ország. Sem az igazság, sem az emberélet, de még a határon túli magyarok sem. Különben nem zárná el Erdélyt és a Délvidéket kerítéssel az anyaországtól. Ha bajban van, bármit megtesz. Bajban volt 2006 nyarán és bajban volt 2015 nyarán is. Akkor a két vereség nyomasztotta, most pedig egy év alatt elvesztette szavazói harmadát, odalett a kétharmad, az ország a fideszes politikusok elképesztő lopásait taglalta. A Jobbik egyre jön fel, ezért meg kell tenni mindazt, amit a nyilas párt mond, hátha nem mennek el a szavazóink hozzájuk. Az orbáni kimeneküléshez a menekültek, ahogy anno az őszödi beszéd, épp kapóra jött. Az idegengyűlölet biztos gyúanyag.

A sors és a magyar valóság furcsa fintora, hogy demokrácia kontra diktatúra, európaiság kontra nacionalizmus meccsében megint Orbán és Gyurcsány áll egymással szemben. A civilek ehhez gyengék, a demokratikus pártok többsége vagy sorvad - ebben az esetben sunnyog is - (MSZP), vagy az enyészetté válik (Együtt, PM, Liberálisok, MOMA). 

Orbán hazudott és manipulált 2006-ban, ugyanezt teszi 2015-ben, csak még nagyobb téteket rakva az asztalra. Akkor is láthatta volna mindenki, hogy mi történt az utcákon valójában, és láthatná, ha akarná most is. Kérdés, hogy akarja-e látni az ország. Gyurcsány legalább megpróbálja, a többi sehol... Orbán pedig nyomja a saját csatornáin ezerrel a saját verzióját. De az idő sokat változott. A tét immár nem az, hogy Orbán újra kormányra kerül-e, megmentve ezzel politikai pályafutását. A tét immár Schengen, a magyar diplomácia, a becsület, a humánum, végső soron az Unió egysége. Orbán azt gondolja, hogy ha 2006-ban át tudta vinni az akaratát és egy idő után az emberek nem a szemüknek, hanem neki hittek, menni fog ez kilenc évvel később is.

A helyzet óráról órára változik. Hol ő tűnik erősnek és győztesnek, hol egyre szaporodó ellenfelei. De a becstelenek előbb-utóbb elbuknak. A magyar polgárokon is múlik, meddig eszik meg a maszlagot a határvédőről, aki kerítést épít nappal, mondván, ide menekült be nem teszi a lábát, éjjel meg buszokkal szállíttatja magyar földön azokat az ezreket, akik ellen állítólag a kerítést felépítette.