Kapaszkodókat keres a demokraták közössége. A ma meglevő, mintegy 1.2 millió szavazója mankót keres ebben az őrületben, ahol minden szétmállik: politika, erkölcs, demokrácia, szabadság, ahol magyar magyarnak farkasa, ahol évtizedes barátok törlik egymást a Facebookon.
Mit fog képviselni Európa a menekültügyben? Kell-e rettegnem a bevándorlóktól? Elveszik-e a munkám, a hitem, az életformám? Az a világ kerekedik-e felül, amit Orbán képvisel? A hatalmat megszereztem, tehát minden az enyém. MIndent elérek erővel, a másik kihasználásával, megalázásával, pénzzel, fenyegetéssel, társadalmi csoportok egymásnak ugrasztásával, és bizony politikai tehetséggel? Vagy létezik-e a befogadó, nyitott, de az ország érdekeit, védelmét, az emberek biztonságát sem szem elől tévesztő másik politika, egy másik Magyarország?
Orbán tétjei világosak: én védem meg a magyart, végső soron az európai kultúrát, civilizációt. Afféle Hunyadi vagyok, aki a röszkei kerítést Nándorfehérvárnak képzeli, akinek bármi áron, de neve lesz nem csak a magyar, hanem az európai történelemkönyvekben is. Nem számít a jelen, a menekültekkel szembeni gyalázatos viselkedés, a sok lopás, egész ágazatok tönkretétele, a növekvő szegénység, a bevándorlásnál lényegesen nagyobb gondot jelentő kivándorlás. Az út vége a fontos: nyomot hagyni. A meccsbe benevezett a szerényebb képességű, de tisztának látszó Vona is, de Orbán irányít. Tehetsége, kombinációs képessége alapján messzire juthat. Európa előbb-utóbb válaszút elé kerül vele kapcsolatban. A magyar jobboldal az idegengyűlöletre játszik, nyíltan tesz náci és fasiszta kijelentéseket - és hiába mérlegelget néhány liberális megmondó egy újságcímlap kapcsán: Orbán szövegei fasiszta szövegek. Amikor pedig zsidó értelmiségiek az iszlámtól féltik a keresztény Európát, nem veszik észre, hogy a zsidóktól féltették ugyanezt nyolcvan éve. Láttuk, mi lett a vége.
De van-e alternatíva, hiszen Orbán mögött viszonylag egységes jobboldal áll, míg az ellenzék egy napra két tüntetést szervez. Igaz, Juhász Péter telepedett rá a DK rendezvényére, de ettől ez még így van. (Amúgy is úgy tűnik, mintha az eltűnő Együtt helyett Juhász - kétségtelen ügyességgel - már önmagát építené.) Persze, legyen mindkét tüntetés sikeres, minél többen vannak az utcán, hogy tiltakozzanak, annál jobb...
Az MSZP a szokásos, folyamatos térvesztéséhez vezető lamenta kontra morfondír taktikát választja, igaz, már embere, személyisége sincs egy tisztességes alternatíva megjelenítéséhez. Schiffer LMP-je ehhez gyenge, túlságosan bekötött a Fideszhez, a többi párt pedig nem létezik. Bajnai Párizsban befektet, Sólyom egyszer kiment a menekültek közé, de ugyancsak néma. Nagyjából el is fogytunk.
Marad Gyurcsány, ha tetszik, ha nem. Ma ő jeleníti meg az Orbánhoz képest érzékelhető másik Magyarországot. Ő az, aki nem mérlegeli, vajon szavazóinak hány százaléka osztja legalább részben Orbán xenofóbiáját, hanem teszi, amit erkölcse diktál. Ha Orbán gyűlöl és kitaszít, akkor ő befogad. Ha Orbán lopja a közpénzt és hazudik a vagyonokról, a DK az elnökségi tagjait is vagyonnyilatkozatra kötelezi. Ha Orbánt megveti a világsajtó, őt példának állítja a Sky News és a CNN. Ha Orbán ki sem megy a menekültek közé, akkor ő bemegy a táborba. Ha Orbán lesöpör minden európai javaslatot, akkor ő támogatásáról biztosítja. Ha Orbán papjai lehülyézik a Szentatyát, akkor ő a pápára hivatkozik.
És mégsem teljesen ellentétei egymásnak. Gyurcsány is a schengeni határ megvédéséről beszél, Gyurcsány is megsüvegeli a helytálló rendőröket, még arra a mondatra is képes, hogy Orbán hamar felismerte a veszélyt. Gyurcsány sem akar mindenkit befogadni, hanem csak a valódi menekülteket és ha lehet, akkor kvóta szerint. Anno a görögöknek egész falut építetttünk, mégsem lettünk göröggé, Özil sem tette törökké a németeket, hanem németként lett világbajnok, sőt, Andy Vajna és a többi magyar menekült sem tette magyarrá Amerikát.
Gyurcsány is nyomot akar hagyni - csak másképp. Az ő erősödő felelőssége lesz, hogy megjelenítse ezt a másik Magyarországot. Amelyik megsiratja a szír gyereket és nem belerúg. Amelyik nem vonuló hordát, hanem életükért harcoló nyomorultakat lát. Amelyik nem lopja a közpénzt, hanem láthatóvá teszi, Amelyik nem zárja, hanem nyitja az egyetemeket, amelyik Európában partnert és nem lenyúlandó, a szemétkedéseinket szóvá tevő ellenséget lát.
Orbán és Gyurcsány marad a placcon. (Vona ebben a meccsben Orbán kisöccse.) A volt miniszterelnök mintha érezné tettei súlyát, az a kérdés, a demokraták, az orbánváltást látni akarók közössége tudja-e, akarja-e őt követni ezen az úton? Vagy marad a halogatás, a túlélésre játszás, hogy nem is 2018, majd talán 2022, meg a fikázás, a zelmúltnyolcévezés, csak azért, mert néhány volt párttársa és közíró már kimondta róla a karaktergyilkos verdiktet.
Orbán, aki képes részigazságaiból egész hazugságot csinálni, katonákat vezényel a határra és válsághelyzet kimondását fontolgatja.
Gondoljátok meg, proletárok...
