Az embereknek nem Kádár kell. Ne jöjjön vissza a titkosszolgálata vagy a hétéves Merkúr-várakozás. A múltba sóvárgók a biztonságot keresik, ezért bezzegelnek.
Azért tűnik fel újra és újra Kádár árnyéka, mert sokan elszegényedtek. Ha nem lenne négymillió leszakadó és további egymillió, amelyik ettől retteg, a kutyát nem érdekelné a diktátor, aki tettestárs az 1956-os forradalom legyilkolásában és megölte saját volt főnökét, a miniszterelnököt.
Kádár diktátor volt: embereket akasztatott. Megtette azt is, hogy megvárta, míg a kiskorú betölti a 18. évét és felköttette. Emberek százezreinek sorsát tette tönkre megfigyeléssel, zsarolással, fenyegetéssel. Vissza kellene sírni, hogy lesz-e SZOT-beutaló, hogy háromévente lett Nyugatra érvényes kék útlevél? Hogy a határon rettegni kellett, hogy leveszik-e a lábunkról a tornacipőt? Hogy gazsulálni kellett a párttitkárnak, hogy a szochazás érdemrendes szülő gyermekét automatikusan felvették a másik helyére az egyetemre? Hogy karácsonykor pár órára volt csak banán és luxusnak számított egy farmer, vagy egy illatosabb szappan?
Van, akinek ez így tetszett, ez sem vitatható, de kevesen vannak. A többség arra emlékszik, hogy amikor a Trabantból átült a Wartburgba, ki tudta fizetni a részletet, csakúgy, mint a Ruci heverőre. Hogy a munkájáért megkapta a bért, abból ki tudta fizetni a rezsit, időnként moziba is eljutott. Hogy nem kellett attól rettegni, hogy ha kirúgják, nem talál másik, ugyancsak a rezsi kifizetésére alkalmas összeget biztosító állást. Most az mellékes, hogy jó, de a KGST egy hazugság volt, meg a Szovjetunió hogyan tartotta lábon a táborát, amíg tönkre nem ment bele. Nehéz ezt annak elmagyarázni, aki akkor nem jólétben, de biztonságban élt - és fiatalabb is volt három-négy-öt évtizeddel.
Kádár a múlt és ez így van jól. De nem lehet nem észrevenni, hogy azért nincs elég hitele a rendszerváltásnak, a szabadság, a demokrácia eszményének, a parlamentarizmusnak, mert a politikusi elit egy része ellop mindent, illetve nem törődik a nyomorultakkal.
Tényleg magukra maradtak sokan. Nem oldotta meg a gondokat a rosszul rögzülő magyarországi piac és verseny, nem jó az elosztási rendszer. Ahol milliók aggódnak a sorsukért, ott előbb-utóbb egyre több lesz a beteg, a stresszes, a rákos ember. Egyre többen halnak meg és egyre többen menekülnek el az országból. Ezt meg kell állítani.
A Fidesz erre a korrekcióra már nem képes, mert a fő felelős a kialakult helyzetért. A problémát felismerte a DK, az MSZP, a PM és az LMP is. Ebből csak az előbbi kettőnek van politikai ereje, támogatottsága, hogy újra gombolja a kabátot. Az igazi vezető nélküli MSZP dermedt állapotban leledzik. Amikor tehát Gyurcsány Ferenc arról beszél, hogy milliók éltek Kádár alatt jobban, akkor nem a nosztalgiát ébreszti, nem a diktatúrát mentegeti - ezerszer elmondta, hogy elítéli Kádár-rendszerét -, hanem egy tényt ír le. Ahol nem tudnak számlát fizetni, ahol egy tanárnőt (!) lopáson érnek egy közértben, ott valamit tenni kell.
Akkor lesz hitele mindannak, ami köztársaság, ha a leszakadást, az elvándorlást lassítjuk, majd megállítjuk. Ehhez nem Kádár kell. Csak sok munka és érzékenység. Persze, majd Orbán után.
Gondolkodni addig is szabad, És nem érdemes leverni mindenkit, aki ígér valamit, mert az Orbánnak és Vonának segít.