A következő másfél év legfontosabb kérdése az lesz a magyar pártpolitikában, hogy megelőzi-e a Jobbik a Fideszt, illetve a DK az MSZP-t. Az erő még a nagyobbaknál van, de az idő akár a kisebbeknek is kedvezhet.
Szerintünk azonban Orbán szerepet játszik. Attól retteg, hogy Vona, akit ő melengetett a keblén Szövetség a Nemzetért nevet viselő, azóta kimúlt polgári körében, egész egyszerűen megelőzi a Fideszt. Aggasztó jeleként értékelhette például a kistesó tapolcai győzelmét. Ezért van az, hogy Vona bármit kiejt a száján, Orbán megvalósítja. A kerítést is először a Jobbik emlegette, meg a határvadász századokat is. Nosza, lett kerítés, meg a határra küldött katonaság, rendőrség és terrorelhárító. A munkahelyeinkért és kultúránkért aggódó plakátokat akár a Jobbik is kitehette volna. Vonáéknak nem maradt más választása, mint Orbánt támogatni, vele szavazni és kórusban felmondani az Európa és unióellenes szólamokat. Nyilván egy jobbikost is hájjal kenegetnek ha egy magyar külügyért, még ha Szijjártó is, beszól mindenkinek, főleg a Nagy-Magyarországot bitorló szomszédoknak. A kutatások szerint Orbán egyelőre elérte a célját, legalább is megtartotta a távolságot közte és kihívója között. Ettől még a mindent ellopó, mélykorrupt Fidesz nem lesz páholyban a jobboldalon tisztának látszó Jobbikkal szemben. Orbán esélyeit növeli, hogy nála az igazságszolgáltatás, a titkosszolgálat, meg a rengeteg pénz. Ugyanakkor az idő koptat. Ötödik éve kormányozni fárasztó. Vérveszteségekkel jár, és az ország ráunhat a 26 éve nézett Orbán fejére is.
Rettegő demokraták nemzethalált vizionálnak a Jobbik ideiglenes elsősége esetén. Ezt teszi Orbán is. Folyton azzal eteti néppárti társait, hogy ha ő nincs, a Jobbik jön. Ezért kapaszkodik, migránsozik. Mert ha a Jobbik egyszer elékerül, már nincs érve a Néppárt előtt, amely a megtartása mellett szólna. Pedig Vona esetleges térhódítása, amelyhez, persze a látottnál nagyobb szellemi, politikai kapacitás kellene, szakemberben sem áll olyan jól a nyilas formáció, akár észhez is téríthetné a balliberális oldalt, hogy ami eddig náluk történt, az kevés a demokratikus fordulathoz.
És már el is érkeztünk a másik meccshez. Az MSZP pontosan azt teszi, amit a Fidesz. Húz egy lapot arra, hogy az egyre erősebb és a saját oldalán a hitelét visszaszerző Gyurcsány Ferencet meg kell állítani. Erre kínál apropót a menekültügy. Erre született a pozitív semlegesség nevű hadművelet. A szocialisták Baja Ferencbe ojtott agytrösztje elemezte a kutatásokat és megállapította, hogy a baloldali ember is fél a migránstól, részben támogatja Orbán pánikalapú honvédő háborúját. Hagyjuk meg tehát az akciózó, menekülteket befogadó Gyurcsányt és DK-ját a kisebbségi álláspontban, amely toleranciára, humánumra épít. Az MSZP érzi, hogy Orbánt ne, de úgy láthatják: érteni kell a baloldali szavazók lelkét, és bizony, bennük is van egy rendes adag idegengyűlölet. A számítás logikus, de mélyen erkölcstelen. Ahelyett, hogy rámutatna Orbán vállalhatatlanságára, inkább arra bazíroz, hogy a demokrata vetélytárs megállítható legyen. Kínos, hogy a röszkei csata ügyében az MSZP például elfelejtett megszólalni…
Ezzel párhuzamosan bedobták a szocialisták az ötven százalékos béremelés tervét, amely túl azon, hogy szánalmasan populista, még csak nem is tartható ötlet. Ráadásul visszaviszi a pártot az egyszer már meghaladott medgyessyzmus bűnébe. El sem hiszi senki, hogy ezt komolyan gondolják, amikor a költségvetés és az ide-oda dugogatott pénzek erdejében ma az ellenzék nem is láthatja, mit bírna el a költségvetés. Ennyit a szoci javaslat őszinteségéről.
A DK mintha megnyitotta volna a frontot. Elnökük beszólt az Egyetem téren, majd az élőláncon korábbi párttársainak, harmadjára pedig a szóvivő kritizálta élesen, hogy az MSZP miért támogatja Orbánt a menekültügyben.
A szocik megosztottak az ügyben. Éles vita a frakcióban, a helyi szervezetek hörögnek, hogy mi ez az orbánozás. A hitelességét megőrző Lendvai Ildikó hibának nevezte, hogy pártja tartózkodott a katonákat határra küldő parlamenti szavazáson. Miközben a DK azzal döngeti a mellét, hogy még az elnökségi tagjait is vagyonnyilatkozat beadására kötelezi, a józsefvárosi MSZP-ben feketekasszáról dumcsiznak. Majd ezt fel is veszik és elküldik Orbán új napilapjának.
Ezen a derbin a szocik esélye a még mindig meglevő erősebb beágyazottság, a frakciólét. Igaz, a székházak odalettek, és a párt már egy rendes utcai akciót sem képes megcsinálni, de a brand még él. A fonnyadó szegfű is szegfű.
A DK hátránya, hogy sok helyen még keresi erős embereit. Ha halad is, de lassú a küzdelem elnökük teljes ballib rehabilitációjáért. Igaz, a DK-t nem sújtja a korrupció, nem vetül rá a Fidesszel együttműködés súlyos árnya. Az MSZP-t megosztja a vezetetlenség, a Tóbiás-Mesterházy-csörte, a DK ellenben egységes, és vonalvezetése is világos. Bármi történik, Gyurcsánynak egy érve mindig lesz: ő már legyőzte Orbánt... Rajta kívül senki. Bajnai és Mesterházy is gyengének bizonyult.
2017 késő tavaszára látni fogjuk, hogy állnak ezek a meccsek. Orbán kormányzati ereje és a Jobbik középre pozícionálhatóságának kis esélye miatt a Fidesz kedvezőbb helyzetben van. Ha azonban a DK megelőzi az MSZP-t, ott újra alakul minden. Megindulhat az átszivárgás és Gyurcsány - ha akarja, ha nem - kihívó pozícióba kerülhet. Más egyelőre nem látszik a placcon. Bokros, Bajnai, Fodor pártszervezőként elbuktak, új képződménynek nemigen van hely, a civilek között pedig inkább jószándékú akciózókat és ostobán hőzöngőket, mint leendő államférfiakat fedeztünk fel eddig.
Akkor állítsuk osztottra a képernyőt és figyeljük a két mérkőzés új fejleményeit. Még bőven az első félidőben járunk, nem maradtunk le semmiről.