Elindult a szerecsenmosdatás. Karácsony Gergely úgy próbálja magyarázni a faszozós hangfelvételt, mintha a beszélő áldozatot hozna a kormányváltásért. Valójában leleplezte önmagát: kiderült, hogy egy cinikus mandátumvadász.
Ha valaki veszi a fáradságot és meghallgatja az MSZP-P miniszterelnök-jelöltjének önvallomását, akkor annak lényege három pontban összefoglalható.
„Alapvetően az az érzésem, hogy a f…ért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem” (...) „annyi hatása volt, hogy a PM felment nulla százalékról egyre, ennyit tudtunk elérni ezzel. Sokkal beljebb nem vagyunk.”
1. Ez azt jelenti, hogy Karácsony Gergely nem akar miniszterelnök-jelölt lenni. Saját teljesítményéről sincs túlságosan jó véleménnyel.
Utána arról beszél, hogy van főállása, „ami önmagában egy kib…ott politikai stressz, hogy lesz Zuglónak költségvetése, meg ilyen apróságok."
2. Még a zuglói önkormányzat irányítása is felőrli a képességeit, ő is tudja, hogy nagy rá a felpróbált kabát.
"Van nekem ilyen szempontból dolgom, így tudom is magam áltatni azzal, hogy én teszek az ügyért, vagy valamit csinálok.”
3. Ezzel elismeri, hogy semmi mást nem csinál, mint alibizik. Úgy tesz, mintha politizálna, de valójában cinikusan bemondja, hogy a kormányváltásért végzett munkája látszattevékenység.
Az elhangzottak dekódolása sima szövegértési feladat. Értjük, persze, hogy Karácsony próbálja menteni a menthetetlent, de ettől még kiderült, hogy az új miniszterelnök-jelölt mit gondol a politikáról, saját valós szerepéről és képességeiről. Vége a helyeskedésnek, a szimpatikus fiú imázsának.
És persze,az is világos, hogy Karácsony Gergely sosem lesz az ország miniszterelnöke.
És ez jól is van így...