Mutatott némi átrendeződést a pártpolitikában a 2015-ös esztendő. A meggyengült Fidesz a gyűlöletkampánnyal visszaerősödött, a DK megközelítette az MSZP-t, a Jobbik néppártosodási törekvései kudarcot vallottak, a szocialisták elindultak az 5 százalékos küszöb felé. Visszaesett az LMP, a többiek gyakorlatilag megszűntek.

Vannak a magyar politikában toposzok, afféle "tutibiztos" tippek, amelyek nem szoktak bejönni. Antall József azt mondta, keresztény Magyarországot akart, mert annak van jövője, de az MDF rekordidő alatt elvérzett, és a rendszerváltással elhajtani látszott MSZMP-MSZP visszatért - kétharmaddal. Négy év múlva - Horn Gyula azóta sem kitárgyalt bűneként - a 6 százalékról induló Fidesz nyert az addig megtagadott Torgyán doktor jóvoltából. Sokan hitték és terjesztették, hogy akkor Orbán lesz a nyerő hosszú távon, hiszen fiatal, az MSZP a fölényes hatalmát képes volt elveszíteni, az SZDSZ pedig megindult a zuhanás felé, Orbán mégis vesztett. Utána megint jöttek a mindenttudók, hogy aki az uniós pénzeket osztja majd, az sokáig hatalomban maradhat. Medgyessy léptette be az országot az unióba, osztotta a pénzt is lavórszám, mégis rekordidő alatt megbukott. A reménytelen helyzetből Gyurcsány Ferenc hozta vissza az MSZP-SZDSZ-kormányt, majd elsöpörte a világválság, saját pártja aljas húzásai. A ballib értelmiség beleszeretett Bajnaiba, mert nem ismerték. Annyit tudtak, hogy szerethető pali, aki jó szakember. Csak azt nem tudták, hogy sem politikai képességei, sem emberi tulajdonságai nem teszik alkalmassá egy közösség vezetésére. Most mindenki Orbán harminc évére teszi a tétjeit, de ez sem fog bejönni.

Jöhet, persze egy őt megerősítő előrehozott választás, de jöhet a káosz, a felfordulás, egy európai fordulat, az elégedetlenség spontán tömeggé válása is. Maradjunk tehát abban egyelőre, hogy 2018 nagyon messze van. Rettenetes méreteket ölt a korrupció, nincs már Putyinon kívül egyetlen szövetségesünk, szétzilálódott a szociális helyzet, szézezrek menekülnek el, romokban az oktatás, az egészségügy. 

Orbán hitvány és aljas módon, de a maga szempontjából ügyesen játszott rá sokak félelmeire, a saját bajok forrásaként bármikor megjelölhető ellenségekre. Egy Finkelstein-Habony-Kövér-tengely számára semmi a gyűlöletanyag előálltása. A Fidesz ma mindennél erősebbnek látszik, de a rendszer belül ezer helyen ereszt. A Jobbik szavazóinak nagy része most a zsebben. Vona Gábor hiába próbált közepebbre húzni. Ma senki sem látja bennük a kormányra kerüléshez szükséges erőt. Nincs ma ember, aki szerint a Jobbik valaha választást tudna nyerni. Az ezüstérem pedig nem elég. Beállni Orbán mögé? Az maga a halál. Félkormányon-félellenzében lenni, mint most? Az annyi, mint zokniban fürdeni. Tud-e egységes maradni egy Jobbik, amely nem tud kormányra kerülni?

A ballib oldalon tisztáződni látszik a helyzet, de a kormányzás átvételének esélye rendkívül távoli. Túl sok a párt. Amíg Kálmán Olgánál egy este négy ellenzéki párt képviselője vizitel, addig ez nem fog menni. Annyi nagyjából eldőlt, hogy az Együtt, a PM, a MOMA és a Liberálisok az egy, jó esetben a két száázalékért harcolnak, vagyis létezésüknek semmi értelme. Az LMP, amely a középre állásával tartotta pozícióit, a Fidesz ámokfutása mellett ezt a státuszt nem őrizheti meg. Nem lehetsz belga egy olyan világban, ahol ölik a vallonokat, vagy a flamandokat. Aki ma ugyanolyannak próbálja láttatni az MSZP-SZDSZ-korszakot, mint Orbánét, az hazudik, vagy kollaboráns. Ez az oka annak, hogy minden kutatás szerint Schiffer András pártja beesett az öt százalék alá.

A DK, ha nem is gyorsan, de gyarapodik. Gyurcsány Ferenc elutasítottsága csökken a saját oldalán. Nosztalgia még nincs iránta, de ő az egyetlen, aki ma képes az ellenzéki oldalon stratégiát alkozni, távlatban gondolkodni, beszélni és kampányolni. És egy előnye biztos van mindenki mással szemben: ő az utolsó, aki legyőzte Orbán.t  Talán van még nála egy másik recept - ezúttal nem a szakácskönyvéből. Kérdés, hogy saját oldala elfogadná-e újra az élre, majd képes-e újra nyerni. Egyszer tudja megpróbálni, és akkor fogja, ha erre esélyt lát. Saját pártját nem kockáztathatja.

Az MSZP komoly bajban van. Nincs vezetés, kishalak próbálnak nagynak látszani, a régiek sehol, pedig minden hibájuk, bűnük ellenére többet értettek a politikából, mint az azóta a pártot elfoglaló fiataljaik. Az MSZP megszűnt váltópárt lenni. 2018-ban talán már az 5 százalékért küzdenek majd, de ha tartják is mostani pozícióikat, akkor is kisebb lesz a frakciójuk, mint ebben a ciklusban.

Az ellenzéki oldalon akkor van esély, ha a kisebb-nagyobb pártok legjobbjai, akik valamit meg is jelenítenek a nyilvánosságban, rájönnek arra, hogy nem egymást kell legyőzniük. Ha Juhász Péter a Deutsch-féle drogper kapcsán nem fog gyurcsányozni. Ha az MSZP elfogadja a többiek ilyen-olyan létezését, ha a DK nyitott tud lenni a korábban őket kirekesztőkre. És ha a közhangulat megváltozik. Ezt nem mindig lehet kierőszakolni. Az egészségügy problémái például fontosabbak lehetnek egy idő után a migránsozásnál, de ahhoz is idő kell.

A többi majd kiderül. Az biztos, 2016 rosszabb lesz, mint 2015. Az ámokfutás folytatódik.

A blog címében felsoroltuk, kik tudták gyarapítani a táborukat és kiknek nem sikerült ez. Valójában egy vesztes van: Magyarország.