Próbálnánk fanyalogni, de nem könnyű. Mondhatnánk, hogy egy szót sem ejtett erről, vagy arról, de az az igazság, Gyurcsány Ferenc évértékelő beszéde alapvetően rendben volt. Megvolt a kemény orbánozás, de igyekezett kormányzóképes alternatívát is mutatni.
Úgy tűnik, a DK elnöke komolyan veszi a felkészülést. Mintha valamilyen versenyre, vagy fontos meccsre készülne. Szemmel láthatóan edz, gyúr, próbálgat taktikát, tervez stratégiát. Nem kíván engedni a rendszer legádázabb ellenfele pozíciójából, Orbánhoz képest pedig még mindig ő látszik a másik oldal alternatívájának. Az a kérdés, hogy azt érzékeli-e, hogy ha a Fidesz-kurzus megbukik, nem egyszerűen kormányváltásnak, hanem rendszerváltásnak kell következnie? A 2010-ig tartó demokratikus korszakot váltó diktatúra után az 1989-esnél is erősebb, és ahhoz képest is más alapokat kell létrehozni, hogy még egy ilyen bűnszövetkezet soha többé ne kerüljön hatalomra. Ehhez szükség lesz a most megalázottak, kisemmizettek igazságérzetének legalább részleges kielégítésére, nem lesz megúszható a számonkérés bonyolult, és az igazságszolgáltatás keretein belüli elindítása.
Nem tudom,másoknak is feltűnt-e, de a DK lassan nem tud kiadni egy közleményt, hogy arra a Fidesz azonnal ne kezdjen ordítani egy másik közleményben? Orbán önmaga jelöli ki ellenfelét. Tudjuk a bakelitpolitológusi választ: így akarja egyben tartani a saját táborát és ma is milyen hatékony a gyurcsányozás. Nem biztos, hogy így van. A DK lassú gyarapodása nem ezt igazolja. A Fidesz miért nem reagál az LMP, az Együtt megszólalásaira? A szocialistákéra is elvétve, de akkor is csak gyurcsányozással. Mindezt úgy, hogy hatodik éve ők kormányoznak.
Hogy az évértékelőn szóba került az oktatás, az egészségügy, a földlopás, sőt, immár valamilyen program elemei is, az ternészetes. Ami váratlan volt, hogy Gyurcsány évek őta először mondott ki olyat, hogy ő ezeknél jobban kormányzott. Meglehet a fanyalgó értelmiség húzta ebben őt hátra. Talán ő maga is elégedetlen volt - esetleg ma is az - saját teljesítményével. De a Rubicont most átlépte. Azt mondta, ő bezzeg idehozta a Mercedest, Orbán pedig elbukta a Land Rover beruházást. Azok inkább Szlovákiát választották. A különbség nyilvánvaló: amikor ő kormányzott, ide még érdemes volt beruházást hozni, amióta Orbán, azóta nem.
Ha Gyurcsány megérti, hogy személyes esélyeit és reményeit egy efféle hangulatváltás, az iránta érzett nosztalgia erősíti, akkor a Kávézó szerint jófelé keresgél. Nem lehet úgy visszatérni a porondra, hogy az marad még a saját tábor véleménye is, hogy ezek ugyan bénák és lopnak, de akkor sem volt jó. Ki kell mondani, ami igaz is: akkor jobb volt. Abban a nyolc évben.
Itt és most nem fogjuk lefutni a kötelező köröket, hogy na, de miért a Gyurcsány, meg hogy megosztó személyiség. Persze, hogy az, mint minden karakteres politikus, A többit az európai változások, a magyar nyomorodás, a Fidesz elképesztő pökhendisége előbb-utóbb eldönti. Meglehet, nem Gyurcsány fogja Orbánt leváltani. De az biztos, nélküle nem fog menni. Valakinek össze kell majd fognia a töredezett, de mai összességében sem túl acélos demokratikus ellenzéket. A korábbi miniszterelnök a maga felelősségét érzi ebben a küzdelemben. Ennyi biztosan kiderült az évértékelő beszédből.