A Demokratikus Koalíció elnöke meghirdette pártja új politikai irányát. Nem csupán balra nyit, hanem megpróbálja megtalálni az MSZP szavazóit. Sőt, vélhetően azokat is, akik 2002-ben és 2006-ban még a MSZP-ben, azóta pedig a Jobbikban keresik a leszakadás elleni fogódzót. Utóbbiak esetében nyilván nem a virtigli nyilasokat szólongatja, hanem csak a biztonságot kereső embereket.
A majálison elhangzott néhány érdekes beszéd. Az LMP is balra ígért a megemelt létminimummal, lám, a DK-nak és az LMP-nek is lehetnek közös céljaik. Az MSZP-ből Tóbiás József szinte mindenről szót ejtett, csak a munka világáról nem. Esett szó Európáról, a szélsőségesek elleni küzdelemről, de még a színpadi hátterükről is szinte eltűnt a vörös szín. Vona Gábor Orbánt próbálta visszaelőzni azzal, hogy parlamenti vitanapot kezdeményeznek a halálbüntetésről. Amúgy a Jobbik elnöke megdicsérte az LMP-t, mondván, ők és Schifferék a két XXI. századi párt. Összenő, ami összetartozik.
A legváratlanabb húzás azonban mindenképp Gyurcsányé. Azt akarja, hogy a minimálbér öt év alatt érje el a minimális megélhetési költség összegét. Ez annyit jelent, hogy ha valakinek van munkahelye és napi nyolc órát dolgozik, nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy -- felelős otthoni gazdálkodás esetén - ne tudja kifizetni a rezsit és ne tudjon enni adni a családnak. Magyarán: aki dolgozik, az egyék.
A második ígéret a legkevésbé kidolgozott, ott adódhatnak is problémái. Gyurcsány azt javasolja, hogy a cégvezető legyen köteles kifizetni a munkabért, azért saját vagyonával feleljen! A körbetartozások világában gyakran előfordul, hogy az elvégzett munkát egyáltalán nem, vagy csak részben fizetik ki. Még nem tudni, hogyan lehet szabályozni, hogy egy kisvállalkozás tulajdonosa, mondjuk, az autójával feleljen a ki nem fizetett bérért. A szándék azonban érthető: ha valaki megcsinált egy munkát, azt ki is kell fizetni.
Végül itt a rezsiigazság ígérete. Havonta 2 köbméterig legyen ingyen az ivóvíz és 50 kilowatt óráig az áram. Ez nagyjából akkora mennyiség, hogy inni, tisztálkodni, főzni, lámpát gyújtani lehessen. Ez a szociális tarifa igazságos javaslat, főleg, hogy a tervezett sávos rendszer az átlagfogyasztót annyira terhelné, mint most, akinek viszont medencéje is van, az sokkal többet fizetne. Lent élni hagy a javaslat, fent pedig nagyobb teherviselést vár el. Legalább is, ez a cél. Senki ne szomjazzon és ne kelljen sötétben ülnie, hogy például télen a gyerek már nem tudja megírni a leckéjét. Az ötlet nem tesz tönkre közüzemeket és nem jelent plusz költségvetési kiadást sem. A jómóduakkal fizetteti meg a legszegényebbek minimális létfeltételeit.
Hatmillió elfelejtett választóról beszélt a DK elnöke, a rendszerváltás óta magára hagyott emberekről. A csomag és előterjesztője nyilván le lesz kommunistázva, de ha értő fülekre talál, új témát és értelmet adhat a hazai baloldali diskurzusnak.
Az út kockázatos, de a régi már nem volt járható. Ha valaki ebben az országban kormányozni akar, akkor utat kell találnia a négymillió szegény és a leszakadástól rettegő további kétmillió szívéhez. Orbán amúgy igazságtalan, de jól csomagolt rezsicsökkentése erre a bizonyíték. Puskapora azonban már fogyni látszik. A Jobbik érzi ezt a témát, efelé keresgél a PM is. Utóbbi formációra azonban legfeljebb a családtagok szavaznak, szavuk nem hallik a szomszéd faluig sem.
A Jobbik csak hiteles szociális ígéretekkel állítható meg. A megélhetés biztonságának elvesztésétől rettegőket kell megtalálni. Gyurcsány most erre tesz kísérletet. Kérdés, mennyi ereje lesz hozzá és neki magának van-e hozzá elég hitele?
