Nem lehet könnyű az alig mérhető politikai teljesítményt mások vélt vagy valós hibáival leplezni. Szigetvári Viktor megpróbálta a saját sikertelenségét másokra kirótt bűnökkel eltakarni. Politikusként ő vallott kudarcot, és már előre megpróbálja másokra kenni az esetleges 2018-as vereséget.
A hvg.hu közölt interjút az Együtt elnökével. Szinte érthetetlen, hogy ha egy alig mérhető formáció vezetője ekkora felületet kap a megszólalásra, akkor annak nagyobb részét miért más pártok (DK, MSZP) ekézésére használja fel? Miért nem beszél az Együtt programjáról, pártszervezési sikereiről? Talán mert azok nincsenek...
Szigetvári Viktor különös figurája a magyar politikai életnek. Szárnyait az MSZP-ben bontogatta. Baja Ferenc fedezte fel, majd Szekeres Imre és Puch László támogatásával eljutott Medgyessy Péterig. Onnan az út Gyurcsány Ferenchez vezetett, majd tőle is távozott. A következő kiszemelt Bajnai Gordon lett, míg végül pártelnöki pozícióra választották. Szigetvári tehát mindenkit kiszolgált (elárult?), aki éppen előrelépést jelentett a karrierjében. Sokan tartják politikai kalandornak, aki, miközben az MSZP-ben sokmilliót keresve csinált kampányokat, saját cégével szerződésben állt a Lázár János vezette hódmezővásárhelyi önkormányzattal. Lehet erre azt mondani, hogy egy dolog a politikai nézet és egy dolog a tanácsadói üzlet, de ez szánalmas magyarázkodás lenne. Nem hiteles egy olyan ember mondata a Fidesszel együttműködő, nyerni nem is akaró szocialistákról, aki egyszerre dolgozott az MSZP-nek és a fideszes vezetésű városnak.
Szigetvári egy időre be is lépett az MSZP-be, hogy aztán gyors fordulattal az akkor még párton kívüli Bajnait próbálja a csúcsra emelni. Ehhez lenyúlták az amúgy is furcsa Millát, szétverték az LMP-t. Az Együtt, amely ma már nyugodtan hívhatná magát Különnek - még Bajnaival az élen - az MSZP és a DK mögé szorult az európai parlamenti választáson. Az önkormányzati választáson alig szerzett pozíciókat, nem jutott be például egyetlen megyei közgyűlésbe sem. A PM és a Szolidaritás kivált a pártból, előbbi miatt az Együtt elvesztette európai parlamenti képviseletét is. Szigetvári javasolta Falus Ferencet főolgármester-jelöltnek. Láttuk, mi lett a vége... Ráadásul egyetlen olyan cég sincs, amely bármelyik kategóriában 5 százalék fölé mérné őket. Pedig bőséges amerikai pénzekből finanszíroztak kampányokat és mindennapi létezést...
Most pedig az Együtt elnöke válogat a többi ellenzéki párt szereplői közül. Gőgös, Kunhalmi jöhet, Hiller gyanús. A DK is jöhet, csak ne Gyurcsánnyal. Botkát siratja, akit a saját pártja is leszavazott. Most képzeljük el, ha Gyurcsány Ferenc, vagy Molnár Gyula azt mondaná, hogy ők csak egy Szigetvári nélküli Együttel tudnának közösen politizálni? Bizony, nem lenne elegáns gesztus. A kritika, a bírálat joga jár mindenkinek,ez a pártküzdelem része, de a leválogatás, főleg ha valaki tagja volt a pártnak, nem illendő.
Szigetvári szerint az MSZP nem is akar győzni, és a DK is csak arra hajt, hogy nagyobb legyen, mint az MSZP. A szocialistákra nézve ez súlyos állítás. Azzal pedig, hogy a DK nagyobb akar lenni, mint az MSZP, mi a baj? Az Együtt meg nyilván nagyobb akar lenni, mint a DK. Sőt, Gyurcsány nyilván nagyobb pártot szeretne a Fidesznél is. A pártok versenyeznek. Álljon az Együtt is 10-15 százalékon, és máris közelebb kerülünk a kormányváltáshoz.
Rossz lehet így politizálni. Van egy belső meggyőződés, hogy zseni vagyok, mindent jól látok és jól csinálok, még sincs eredmény. Abból nem lesz több szavazó, hogy alig látható erőként valaki megpróbál kiiktatni másokat a versenyből. Másokat, akik mögött több százezres tábor áll.
Az Együttnek nagyjából egy éve van arra, hogy megduplázza jelenlegi támogatottságát, és ezzel elérje az 5 százalékos küszöböt. Ha ez nem fog menni, akkor marad nekik a DK és az MSZP. Vagy megpróbálják újra összeragasztani magukat az egy százalékos PM-mel. Netán próbálkoznak civil frontokon, annak minden kockázatával. Ezen az úton már jártak, és nem hozott sikert. Esetleges új változatukban sem nyújt egyik sem garanciát arra, hogy az Együtt 2018 után lábon maradjon.
Az aggódást leplező indulat tehát érthető, csak nem biztos, hogy helyes irány.
